adozona.hu
BH+ 2003.5.236
BH+ 2003.5.236
Beszámítás figyelembevétele a felszámolási eljárás során [Ptk. 296. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 36. §, 51. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú végzésével az "F. M." Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező kifogását elutasította.
Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 27. számában, 2000. július 6-án nyert közzétételt. Az eljárás során a hitelező kifogást nyújtott be a felszámolónak azzal az intézkedésével szemben, amellyel beszámítási kifogását elutasította. Az adós társaság 9 604 691 Ft és annak kamataival tartozik a hitelezőnek. A hitelező viszon...
BH+ 2003.5.236 Beszámítás figyelembevétele a felszámolási eljárás során [Ptk. 296. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 36. §, 51. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú végzésével az "F. M." Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező kifogását elutasította.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 27. számában, 2000. július 6-án nyert közzétételt. Az eljárás során a hitelező kifogást nyújtott be a felszámolónak azzal az intézkedésével szemben, amellyel beszámítási kifogását elutasította. Az adós társaság 9 604 691 Ft és annak kamataival tartozik a hitelezőnek. A hitelező viszont 314 099 Ft összegű göngyöleg értékével adós a társaságnak. Kérte a felszámolót a tartozások ennek megfelelő kompenzálására. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kifogás nem késett el, azonban az alaptalan. A jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 36. §-a szerint a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett - a keletkezését követően nem került sor engedményezésre. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében írt követelmények a jelen esetben nem állnak fenn a hitelező részéről. A személyes meghallgatás során a hitelező maga jelentette be, hogy a követelésének keletkezése nem tisztázott, a göngyöleg tulajdonjoga bizonytalan. Ugyanis a hitelező nevén szereplő követelés az adós ügyvezetőjét terhelné. Mivel a felszámoló elsődlegesen a göngyöleg természetbeni kiadásához ragaszkodott, a követelés nem nevezhető egyneműnek. Ezért az elsőfokú bíróság a kifogást a többször mód. Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatásával a kifogásának helytadó határozat hozatalát, a tartozások kompenzálását és a másodfokú eljárással felmerült költségei megtérítését. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor azt állapította meg, hogy a 314 099 Ft összegű göngyöleg értéke nem számítható be a kifogástevőnek az adóstól jogosan járó 9 604 691 Ft adósságába. Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az elismert összegű göngyöleg tartozás más jogalapba tartozik, mint a 9 millió forint összegű jogos igény. Véleménye az: a készpénztartozások egymással szemben beszámítható tartozásnak minősülnek, így a kifogás jogos és megalapozott volt. A készpénzhitel összege pénzben van meghatározva és ugyancsak készpénzben meghatározott a göngyölegnek az értéke.
A felszámoló külön észrevételt a fellebbezésre nem tett, álláspontját azonban, amelyet a meghallgatás alkalmával az elsőfokú bíróság előtt kifejtett, változatlanul fenntartotta.
A hitelező fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, téves azonban az abból levont jogi következtetése.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jelen esetben a többször mód. Cstv. rendelkezései az alkalmazandók. Helyesen hívta fel a többször mód. Cstv. 36. §-ában foglalt rendelkezést. Tévedett azonban akkor, amikor nem a jogszabály tartalmának megfelelően vette figyelembe és idézte a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdését. A törvényhely szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A (2) bekezdés értelmében a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1999. évi 1. számában, 36. szám alatt közzétett felülvizsgálati döntésében, bár az anyagi jogi szabályok alkalmazásánál irányadó tételes előírást a Csődtörvény nem fogalmaz meg, a lex specialis és lex generalis egymáshoz való viszonyát meghatározó jogelvre figyelemmel ha a Csődtörvény az anyagi jog általános szabályaitól eltérően rendelkezik, a speciális szabályt kell követni. A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében is jelzett kivételes szabályozást jelent a Csődtörvény 36. §-ában megfogalmazott beszámítás, amely a Csődtörvényben speciálisan rendezett jogintézmények sorába tartozik. A jelen esetben alkalmazandó, többször mód. Cstv. 36. §-a csupán azt a két kivételt tartalmazza, hogy olyan követelés nem számítható be, amelyet a felszámoló nem ismert el, valamint amely tekintetében engedményezésre került sor a meghatározott feltételek szerint. Ebből eredően helyesen hivatkozott a fellebbezés arra, hogy a felszámoló által elismert követelés vonatkozásában a beszámításnak helye van. A felszámolási eljárás során, mint az eljárás adatai tanúsítják, a felszámoló természetbeni kiadást kért, mivel a göngyöleg megvan, azonban pénzbeli megtérítést is kért, amennyiben a göngyöleg nem kerül kiadásra. A végleges követelését 314 099 Ft-ban jelölte meg, evonatkozásban levélváltás is történt a hitelező és a felszámoló között. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a beszámítás jogszabályi feltételei a jelen esetben fennállnak.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és felhívta a felszámolót, hogy a beszámítás figyelembevételével vegye nyilvántartásba a hitelező követelését. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 31.625/2001. sz.)