adozona.hu
BH+ 2003.5.225
BH+ 2003.5.225
A vámjogviszonyban a vámszervezetet ugyanazok a kamatterhek terhelik, mint a vámfizetésre kötelezettet [Ptk. 293. §, 301. § (1) bek., 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM. r. 100. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben a bíróság kötelezte az alperest 101 070 723 forint és ennek 1995. május 24. napjától számított évi 20%-os kamata megfizetésére, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje, a S. Kereskedelmi Ügynöki és Szállítási Kft. (továbbiakban: Kft.) tekintetében a Sz.-i Vámhivatal az 1993-ban hozott határozatával elrendelte 6 121 768 kg gázolaj vámraktárba történő felvételét, majd a vámtartozás részbeni kiegyenlítése folytán ...
BH+ 2003.5.225 A vámjogviszonyban a vámszervezetet ugyanazok a kamatterhek terhelik, mint a vámfizetésre kötelezettet [Ptk. 293. §, 301. § (1) bek., 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM. r. 100. § (5) bek.].
A jogerős ítéletben a bíróság kötelezte az alperest 101 070 723 forint és ennek 1995. május 24. napjától számított évi 20%-os kamata megfizetésére, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje, a S. Kereskedelmi Ügynöki és Szállítási Kft. (továbbiakban: Kft.) tekintetében a Sz.-i Vámhivatal az 1993-ban hozott határozatával elrendelte 6 121 768 kg gázolaj vámraktárba történő felvételét, majd a vámtartozás részbeni kiegyenlítése folytán 4 072 119 kg gázolajat kiadott a Kft. részére. A fennmaradó 2 049 649 kg gázolajat raktározási költség fejében a Sz.-i Vámhivatal visszatartotta és a vámáru után fizetendő költségtérítés összegét is megállapította. A vámhivatali eljárásban hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt indult perben keletkezett jogerős ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a gázolajnak, mint vámárunak a vámraktárba történő felvétele jogszabálysértő volt, és törvénysértő a költségtérítés megfizetésére kötelező rendelkezés is. A Kft. ezután a vámáru kiadását igényelte, ezt azonban az alperes teljesíteni nem tudta, mert a vámárut már értékesítette. 1995 májusában visszautalta a Kft. részére azt az 56 729 533 forintot, amely összeg a ki nem adott gázolajhoz kapcsolódó vámkezelési díjból, statisztikai illetékből és fogyasztási adóból tevődött össze.A Kft. a keresetében a lefoglalt és visszatartott gázolaj belföldiesített, nagykereskedelmi áron számolt ellenértékének és elmaradt jövedelemként a gazdálkodó szervezetek között megállapítható késedelmi kamat, valamint az alperes által ténylegesen visszautalt összeg különbözetének a megfizetését igényelte az alperestől. Követelését elsődlegesen a gázolaj tulajdonjogára alapította és ennek alapján a gázolaj kiadását, másodlagosan pedig az értékének megfizetését kérte. Kereseti követelése jogcímeként harmadlagosan a közigazgatási jogkörben okozott kártérítésre hivatkozott. Az e perben előterjesztett keresetben érvényesített teljes követelést engedményezés folytán a felperes szerezte meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozott arra, hogy a gázolaj értékesítéséből befolyt 40 070 637 forintból 16 595 172 forintot vámtartozásra számolt el, 23 475 465 forintot pedig követelés lefoglalása folytán az APEH Megyei Igazgatósága Csődeljárási és Végrehajtási Főosztályának (továbbiakban: APEH) utalta át.
A jogerős ítélet indokolása szerint a közigazgatási jogkörben okozott kárról nem lehet szó, a felperes azonban a tulajdonjog alapján jogosan követelhette a gázolaj kiadását, illetőleg az ellenértékének a megtérítését. Ez az igény a közigazgatási perben hozott jogerős döntéskor vált esedékessé, ezért 1994. október 19-től kezdve az alperest kamatfizetési kötelezettség terhelte. Miután azonban a felperes egy különös jogviszonnyal (VÁM) összefüggő, de nem arra alapított igényt érvényesített, ezért a kamat mértékét nem az 1996. március 31-ig hatályban volt, a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (R.) rendelkezései, hanem a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján kell megállapítani.
A gázolaj ellenértékét a jogerős ítélet a beszerzett bizonyítékok alapján összesen 140 529 050 forintban állapította meg. Az 1994. október 19-től 1995. május 23-ig (alperes teljesítése) eltelt időre járó kamatnak a Ptk. 293. §-a alapján történő elszámolása folytán az alperes tartozását a jogerős ítélet 101.070.723 forintban állapította meg, és kötelezte az alperest az ezután az összeg után 1995. május 24-től járó évi 20%-os kamat megfizetésére.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az ellenértéket csökkentő tételek tekintetében a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az 1995. májusában visszautalt összegen felül a javára mást elszámolni nem lehetett.
A jogerős ítélet ellen a peres felek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.
A felperes felülvizsgálati kérelme a marasztalási összeg felemelésére irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen alkalmazta a Ptk-nak a kamatra vonatkozó szabályait, mert az adott esetben a R. rendelkezései az irányadóak. A R. 103. §-ának (7) bekezdése értelmében pedig a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese, 365-öd részének megfelelő napi kamatot kell az alperesnek fizetnie. Ez következik az ún. szektorsemlegesség alkotmányos alapelvéből is, amely tükröződik a R. 100. §-ának (5) bekezdésében, amely szerint a számlavezető vámszerv késedelme esetén olyan mértékű kamattérítésre köteles, amilyen mértékű kamat az ügyfelet terhelné késedelmes fizetés esetén. Hasonló elv alapján rendelkezik a R. 142. §-ának (5) bekezdése, illetőleg az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény [84. § (4) bek., 67. § (2) bek.].
Az alperes a marasztalási összeg leszállítására irányuló felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, mert a bíróság az összegszerűséget csökkentő tételeket indokolatlanul hagyta figyelmen kívül. Jogi álláspontja szerint a felperest a gázolaj külföldi vételára (vámértéke), valamint a vámáru után befizetett közterhek illetik meg, amelyet csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a perbeli gázolaj után visszaigényelhető. Erre tekintettel a 23 000 000 forintos adólevonási jogot figyelembe kell venni. Az alperes hivatkozott arra, hogy az APEH által lefoglalt követelés címén a több, mint 23 000 000 forint átutalását a perben bizonyította, és az a felszámolói nyilatkozat is a bíróság rendelkezésére állt, amellyel a felszámoló több, mint 5 000 000 forint alperest illető követelést elismert. Az adólevonási jogkérdéssel és a bizonyítatlansággal kapcsolatos indokolás hiánya miatt a jogerős ítéletet az alperes a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésébe, illetőleg a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta.
A peres felek felülvizsgálati kérelmei alaptalanok.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok folytán jogszabálysértő-e. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a jogerős ítéletben a bíróságnak a Ptk-nak a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezései helyett a kamat mértékét a R. 103. §-ának (7) bekezdésében foglaltak szerint kellett-e meghatároznia.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra az általános elvre, hogy a különös szabály alkalmazása megelőzi az általános szabályét. Helyes az ún. szektorsemlegességre alapított okfejtése is, amely értelmében a vámjogviszonyban a vámszervezetet ugyanazok a kamatterhek terhelik, mint a vámfizetésre kötelezettet. Ez azonban nyilvánvalóan azokra a vámjogi rendelkezések alapján fizetendő követelésekre vonatkozik, amelyek teljesítését a jogviszony alanyai elmulasztották. A felperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja akkor lenne helytálló, ha a jogos követelése folytán, az alperes által megtérítendő tőke olyan "egyéb összegnek" tekinthető, amelyről az R. 100. §-ának (5) bekezdése rendelkezik. Ennek értelmében a számlavezető vámszerv a vámfizetésre kötelezett részére visszatérítendő, vagy visszafizetendő vámot és egyéb összeget a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül köteles visszautalni. Amennyiben ezt elmulasztja, a késedelem minden napjára a 103. § (7) bekezdésének megfelelő, illetőleg olyan mértékű kamattérítést kell fizetni, amilyen mértékű kamat az ügyfelet terhelné késedelmes fizetés esetén. Ez a rendelkezés "egyéb összegre" utal, az adott esetben azonban az alperesnek elsődlegesen a jogtalanul visszatartott gázolajat természetben kellett volna kiadnia. A jogerős ítéletben a bíróság helytállóan tulajdonított döntő jelentőséget annak, hogy a felperes a tulajdonjog alapján jogosan igényelt, de természetben már ki nem adható dolog ellenértékének a megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A dolog ellenértéke pedig nem minősíthető olyan "egyéb összegnek", amelyre az R. 100. §-ának (5) bekezdése utal. Mindezek folytán a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül alkalmazta a Ptk-nak a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezéseit.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt nem vitatta, hogy a gázolaj ellenértékének megtérítésére köteles, mivel azt természetben kiadni nem tudja. Azzal, hogy az ellenérték mértékének meghatározását helytelennek tartotta, lényegében a jogerős ítélet megalapozatlanságát állította, hivatkozva az indokolási kötelezettség [Pp. 221. § (1) bek.] megsértésére is; kifejtett jogi álláspontja azonban téves.
A másodfokú bíróság nem mellőzte a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatok és becsatolt iratok értékelését, ezt a másodfokú ítélet indokolása tartalmazza. A bíróság hivatalból nem folytathatott le bizonyítást [Pp. 164. § (2) bek.], a felek által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes által követelt összeg csökkenthető-e. E körben a bíróság a jogerős ítéletben a rendelkezésre álló iratok, illetve nyilatkozatok alapján nem tartotta bizonyítottnak az alperes által érvényesíteni kívánt csökkentő tételek elszámolásának jogosságát. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak akkor van lehetőség, ha a jogerős ítélet megalapozatlan. Ennek megállapítása alapjául szolgál, ha a jogerős ítélet iratellenes megállapításokat, okszerűtlen következtetést vagy logikai ellentmondást tartalmaz. Az adott esetben azonban ez nem állapítható meg. A bíróság a jogerős ítéletben a felmerült bizonyítékokat - köztük az alperes által becsatolt iratokat - egybevetette és a maguk összességében a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint értékelte.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet a peres felek felülvizsgálati kérelmeiben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül meghozott határozatával - A Pp. 11. §-ának (5) bekezdése értelmében öt hivatásos bíróból álló tanácsban eljárva - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 22.342/2001.)