BH+ 2003.4.201

Az 1955-ben katonai szolgálat teljesítése során elszenvedett sérülés a hadigondozási igényjogosultságot - törvényi rendelkezés hiányában - nem alapozza meg (1994. évi XLV. tv. 1-2. §, 1994. évi XLVI. tv. 1. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1955. évben határőrként teljesített katonai szolgálatot. Szolgálatának teljesítése közben 1955. szeptember 21. napján a felperes balesetet szenvedett, melynek következtében jobb szeme világát elvesztette.
A felperes által hadigondozási igényjogosultság megállapítása iránt 1998. július 16-án előterjesztett kérelmet a város jegyzője az 1998. augusztus 3. napján kelt határozatával jogosultság hiányában elutasította.
Az elsőfokú határozatot a felperes fellebbezése folytán az alperes ...

BH+ 2003.4.201 Az 1955-ben katonai szolgálat teljesítése során elszenvedett sérülés a hadigondozási igényjogosultságot - törvényi rendelkezés hiányában - nem alapozza meg (1994. évi XLV. tv. 1-2. §, 1994. évi XLVI. tv. 1. §)
A felperes 1955. évben határőrként teljesített katonai szolgálatot. Szolgálatának teljesítése közben 1955. szeptember 21. napján a felperes balesetet szenvedett, melynek következtében jobb szeme világát elvesztette.
A felperes által hadigondozási igényjogosultság megállapítása iránt 1998. július 16-án előterjesztett kérelmet a város jegyzője az 1998. augusztus 3. napján kelt határozatával jogosultság hiányában elutasította.
Az elsőfokú határozatot a felperes fellebbezése folytán az alperes az 1998. augusztus 23-án kelt határozatával helybenhagyta, mivel az 1955-ben teljesített katonai szolgálat során elszenvedett fogyatkozás nem tartozik a hadigondozásról szóló törvény hatálya alá, ezért az elsőfokú határozat jogszerűen utasította el a felperes kérelmét.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte oly módon, hogy nyilvánítsák hadirokkanttá és folyósítsák részére a hadirokkantakat megillető juttatásokat és járandóságokat. Véleménye szerint közömbös, hogy valaki 1945. március 31. előtt vagy azt követően sérült-e meg tényleges katonai szolgálat közben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy határozata jogszerű volt, eljárása során sem eljárási, sem anyagi jogszabálysértés nem történt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntése indokolása szerint a hadigondozásról szóló törvény rendelkezéseiből megállapítható, hogy a felperes hadigondozásra nem jogosult, figyelemmel arra, hogy katonai szolgálatot 1945. március 31. után teljesített, ebből következően a keresettel támadott közigazgatási határozat törvényes és megalapozott volt.
A felperes 3. sorszámú, majd kiegészített fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és hadigondozási igényjogosultságának kedvező elbírálását kérte, mivel nem tudta azt elfogadni, hogy az 1945. március 31. után katonai szolgálat teljesítése során sérülést szenvedettekre a hadigondozási törvény nem vonatkozik. Álláspontja szerint ez a megoldás diszkriminációt tartalmaz.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte fenntartva azon álláspontját, miszerint az 1955-ben teljesített katonai szolgálat nem tartozik a felperesi kérelem elbírálására irányadó törvény hatálya alá.
A fellebbezés nem alapos.
A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hdt.) 1. § a) pontjában foglaltak szerint e törvényben megállapított feltételek alapján hadigondozásra jogosult az a Magyarországon élő magyar állampolgár, aki katonai szolgálat során vagy következtében testi épségének vagy egészségének károsodása során hadi eredetű fogyatkozást szenvedett (hadirokkant).
A Hdt. 2. § a) pontja szerint e törvény alkalmazásában katonai szolgálat: 1. az I. vagy II. világháborúban teljesített hadiszolgálat, vagy 2. 1945. március 31. előtt hivatásos vagy nem hivatásos állományban teljesített bármely tényleges katonai szolgálat.
Az 1994. évi XLVI. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a Hdt. alapján hadigondozásra jogosultnak kell tekinteni azt a Magyarországon élő magyar állampolgárt, aki 1945. március 31. és 1954. október 31. közötti időszakban a fegyveres erőknél (néphadsereg, a Belügyminisztérium csapatai, a polgári védelem szervei) hivatásos, továbbszolgáló, vagy hadikötelezettség alapján teljesített szolgálata során hadirokkanttá vált, valamint a törvény szerint hadigondozásra jogosult hozzátartozóit.
A fenti törvényi rendelkezések alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes hadigondozásra nem jogosult, mivel ezen törvények hatálya nem terjed ki az 1955. évben katonai szolgálatot teljesítő személyek hadirokkanttá nyilvánítására, ezért az alperes jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes ez irányú kérelmét.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Kf.II.28.695/1999.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.