adozona.hu
BH+ 2003.4.200
BH+ 2003.4.200
A hadigondozott egyösszegű térítés megítélésének feltétele korábbi hadigondozotti ellátás folyósításának igazolása (1994. évi XLV. tv. 10. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes édesapját, O. P.-t 1952. december 8-án kelt végzéssel holttá nyilvánították, a halál időpontját 1944. november 15. napjában állapították meg. A felperes édesanyja a korabeli hadigondozási törvény, az 1933. évi VII. törvény alapján a hadigondozotti ellátásra kérelmet nem nyújtott be, így a felperes családja hadigondozotti ellátásban nem részesült, a felperes részére hadiárva ellátás folyósítására nem került sor.
A felperes 1994. n...
A felperes 1994. november 3-án nyújtott be kérelmet egyösszegű térítés iránt. Kérelmét a B.-i. Polgármesteri Hivatal Szociális- és Gyámügyi Osztálya az 1995. május 29-én kelt határozatával elutasította. A felperes fellebbezését követően az alperes Igazgatási és Hatósági Főosztálya az 1995. szeptember 12-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint hadigondozási ellátáshoz szükséges törvényi feltétételeket a kérelmező nem igazolta. A Nyugdíjfolyósító Intézet megkeresésre azt közölte, hogy a felperes hadigondozotti ellátásban nem részesült.
A felperes kerestet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság alaptalannak talált és elutasított. Ítéletének indokolása szerint a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hdt.) 10. § (1) bekezdése értelmében korábban folyósított hadigondozotti pénzellátás nem igazolt, ezért a felperes részére egyösszegű térítés sem állapítható meg. A felperes édesanyjának az 1948. december 4-én megjelent 12200/1948. (XII. 4.) Korm. rendelet 13. §-a alapján 1949. január 1-jéig igen rövid idő állt rendelkezésre az igénybejelentésre, melyet elmulasztott, ezért a felperes családja részére hadigondozotti ellátás folyósítására nem került sor.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Hivatkozott arra is, hogy az 1997. évi XIX. törvény 3. §-ával módosított Hdt. 10. § (1) bekezdése alapján sem jogosult a felperes hadigondozási egyösszegű térítésre.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a korabeli hadigondozási törvény igen rövid időt tett lehetővé az igény érvényesítésre, melyet az édesanyja nem tudott kellő időben benyújtani, mert a holttá nyilvánítási eljárás csak később folyt, annak ellenére nyilvánvaló az iratok alapján, hogy az édesapja a háborúban tűnt el, mint katona, ezért az édesanyja hadiözveggyé, míg maga hadiárvává vált. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Alkotmány 8. § (1) bekezdését, amikor az igényérvényesítés elmulasztása miatt a Hdt. 10. § (1) bekezdése szerinti egyösszegű térítéstől is megfosztja. A jogerős ítélet sérti továbbá a Pp. 163. § (1) és (3) bekezdését, mert a köztudomásúnak ismert tényeket a bíróságnak valónak kell elfogadnia és így tényként kellene megállapítania, hogy a felperes édesanyja hadiözvegy, míg maga a felperes hadiárva volt, ezért jogosult az egyszeri egyösszegű térítésre.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A Hdt. 10. § (1) bekezdése egyértelműen a hadigondozási egyösszegű térítésre való jogosultságnál törvényi feltételként írta elő a korabeli hadigondozotti pénzellátás folyósításának igazolását. Nem részesíthető a Hdt. 10. § (1) bekezdése alapján egyösszegű térítésben az a személy, aki korábban hadigondozotti pénzellátásban nem részesült, bár részesülhetett volna, azonban igényérvényesítés hiányában részére nem állapítottak meg hadigondozotti pénzellátást a II. Világháborút követően. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes édesapja a II. Világháború során, mint katona vesztette életét, nem jogosítja a felperest hadigondozási egyösszegű térítésre.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.V.27.352/1999.)