adozona.hu
BH+ 2003.4.191
BH+ 2003.4.191
Ha a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet vezetője nem, vagy nem megfelelően tesz eleget környezetvédelmi nyilatkozattételi kötelezettségének, vele szemben - hatósági eljárás keretében - az illetékes környezetvédelmi felügyelőség és nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróság jogosult eljárni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 31. § (1) bek. c) pont, 33. § (1) bek., 48. § (3) és (4) bek., 51. § (1) és (3) bek., 1957. é
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 11. sorszámú végzésével a Környezetvédelmi Felügyelőség kérelmező kifogását elutasította.
A határozat indokolása szerint a Környezetvédelmi Felügyelőség azért terjesztett elő kifogást, mert az adós gazdálkodó szervezet vezetője a többször módosított 1991. évi IL. törvény 31. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt nyilatkozattételi kötelezettségét nem teljesítette és a környezetvédelmi és természetvédelmi követelmények betartásáról a törvény 48. §-ának (3) bekezdése e...
BH+ 2003.4.191 Ha a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet vezetője nem, vagy nem megfelelően tesz eleget környezetvédelmi nyilatkozattételi kötelezettségének, vele szemben - hatósági eljárás keretében - az illetékes környezetvédelmi felügyelőség és nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróság jogosult eljárni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 31. § (1) bek. c) pont, 33. § (1) bek., 48. § (3) és (4) bek., 51. § (1) és (3) bek., 1957. évi IV. tv. 10. §, 106/1995. (IX. 8.) Korm. r. 3. §, 5. §, 13. §].
Az elsőfokú bíróság a 11. sorszámú végzésével a Környezetvédelmi Felügyelőség kérelmező kifogását elutasította.A határozat indokolása szerint a Környezetvédelmi Felügyelőség azért terjesztett elő kifogást, mert az adós gazdálkodó szervezet vezetője a többször módosított 1991. évi IL. törvény 31. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt nyilatkozattételi kötelezettségét nem teljesítette és a környezetvédelmi és természetvédelmi követelmények betartásáról a törvény 48. §-ának (3) bekezdése ellenére sem gondoskodott. Az elsőfokú bíróság - egyebek mellett - hivatkozott a többször módosított 1991. évi IL. törvény 33. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, és kifejtette: e jogszabályi rendelkezés a bíróság számára biztosít lehetőséget, hogy az adós volt vezetője költségére végeztesse el a 31. §-ban foglalt feladatokat, a felszámoló részéről megbízott szakértő igénybevételével. Utalt arra: e lehetőséggel a bíróság nyilvánvalóan csak akkor élhet, ha a felszámoló tájékoztatása szerint adat merül fel arra, hogy az adós tevékenysége során keletkezhetett környezetszennyezés és ha a rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen, kétséget kizáróan megállapítható, ki az a vezető, aki utóbb a költségek viselésére kötelezhető lenne. Hangsúlyozta azt is, hogy a fenti tevékenységre adat nem merült fel. Kifejtette: a többször módosított 1991. évi IL. törvény 33. §-a (1) bekezdésében írt, bíróság által alkalmazható szankciók a pénzbírság kiszabásának lehetőségét szabályozzák. E szankció alkalmazását a felszámolónak nem kötelessége kérni, és e szankciót a bíróságnak sem kötelező alkalmazni. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a kérelem alapján azonban az ismert helyen tartózkodó volt képviselőt két esetben 50 000-50 000 Ft-os pénzbírsággal sújtotta. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság nem talált a felszámoló terhére megállapítható olyan mulasztást, amely a kifogás tárgyát képező eljárást megalapozta volna, ezért a többször módosított 1991. évi IL. törvény 51. §-a alapján a felszámoló részére további intézkedés előírását és feladat meghatározását nem látta szükségesnek. Az elsőfokú bíróság a határozat indokolásában megállapította azt is: a bíróság megtett mindent annak érdekében, hogy a többször módosított 1991. évi IL. törvény 31. §-a (1) bekezdésében írt törvényi követelmények érvényesüljenek, további lehetősége nincs. Mindezek miatt a kifogást a többször módosított 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (3) bekezdése szerint elutasította.
E végzés ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését (helyesen: annak megváltoztatását), és a kérelmének az 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény 10. §-ának megfelelő elintézését kérte.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a 2000. április 27-ei kérelmét - amely tartalma és elnevezése szerint egyaránt államigazgatási megkeresés - a többször módosított 1991. évi IL. törvény 51. §-a szerinti kifogásként kezelte és bírálta el.
Kifejtette: nem kifogásolta a felszámoló tevékenységét, hanem csupán saját államigazgatási eljárása lefolytatásához kérte a bíróság segítségét. Álláspontja szerint kérelmét nem a Polgári perrendtartás és az ahhoz speciális szabályokat adó Csődtörvény keretei között kell elintézni. Hangsúlyozta: a kérelmében azt hiányolta, hogy ismeretei szerint nem lett tisztázva, van-e lehetőség a felszámolási költség terhére szakértő igénybevételére a többször módosított 1991. évi IL. törvény 31. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírt nyilatkozattételi kötelezettség teljesítése végett. Utalt arra, hogy ha az adós vagyoni helyzete azt megengedi, akkor a felszámoló a felszámolási költségek terhére szakértőt bízhat meg a teljeskörű környezeti állapotvizsgálat elvégzésével, a 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 3. §-ának, 5. és 13. §-ának értelmében, és e költségeket a felszámoló meg is előlegezheti. Az elsőfokú határozatot megalapozatlannak találta azért is, mert úgy vélte, éppen a nyilatkozat elbírálása végett lefolytatandó államigazgatási eljárásban tisztázódhat, hogy vannak-e rendezésre váró környezeti terhek. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozatlanul indokolt azzal, hogy környezetszennyezésre adat nem merült fel.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a rendelkezésre álló adatok alapján - a következőkkel egészíti ki:
A másodfokú eljárás tartama alatt a kérelmező bejelentette, hogy az adós gazdálkodó szervezet képviselője 2001. január 17-én a többször módosított 1991. évi IL. törvény 31. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírt, a 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott államigazgatási eljárás lefolytatására alkalmas környezetvédelmi nyilatkozatot csatolt. 2001. január 31-én e nyilatkozatát a kérelmező hiánypótlási felszólítására kiegészítette. Előadta azt is a kérelmező: a végzés ellen előterjesztett fellebbezését nem vonja vissza.
A kérelmező fellebbezése nem alapos.
A jelen felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A többször mód. Cstv. 6. §-ának (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik: a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekintetni.
A fenti jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a Környezetvédelmi Felügyelőséget sérelmet szenvedett félként vette számba, és az általa benyújtott kérelmet kifogásként bírálta el.
A többször mód. Cstv. 31. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője köteles a felszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül a felszámolónak és az illetékes környezetvédelmi felügyelőségnek nyilatkozatot tenni arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési, vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat.
A többször mód. Cstv. 48. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni - egyebek mellett - a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amelyek az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti.
Azt, hogy mik a gazdálkodó szervezet vezetője által készítendő és előterjesztendő nyilatkozat formai és tartalmi követelményei, milyen módon történik annak az elbírálása, továbbá melyek a felszámolási eljárás alatt betartandó környezet-, természet- és műemlékvédelmi követelmények, milyen módon történik a környezeti károk, illetve terhek rendezése, a többször mód. Cstv. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről szóló 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet szabályozza. A vezető által telephelyenként készítendő, s a telephely szerint illetékes környezetvédelmi felügyelőséghez benyújtandó nyilatkozatot a felügyelőség hatósági eljárás keretében bírálja el. Ha a kormányrendelet másként nem rendelkezik, a hatósági eljárás során az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény szabályait kell alkalmazni. Ebből a szabályzásból következően, ha az adós gazdálkodó szervezet vezetője a felügyelőség felé nem, vagy nem megfelelően tesz eleget nyilatkozattételi kötelezettségének, vele szemben - hatósági eljárás keretében - az illetékes környezetvédelmi felügyelőség, nem pedig a felszámolási eljárást foganatosító bíróság jogosult eljárni. A felügyelőség a hatósági határozata helyett nem kérheti a felszámoló intézkedését, és annak hiányában sem fordulhat kifogással sem a bírósághoz.
A kifejtettek értelmében nincs tehát lehetősége a bíróságnak arra, hogy az 1957. évi IV. törvény 10. §-ában foglalt megkeresésnek a Környezetvédelmi Felügyelőség kérelme szerinti módon eleget tegyen.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - a fent írt indokolásbeli eltéréssel - helybenhagyta. (Legf.Bír. Fpk.VIII.30.099/2001. sz.)