adozona.hu
BH+ 2003.4.184
BH+ 2003.4.184
I. A betéti társaság beltagjának korlátlan és egyetemleges felelőssége azt jelenti, hogy a jogosult választása szerint a teljes követelést érvényesítheti bármelyik beltaggal szemben [Ptk. 295. §, 298. § a) pont, 523. §, 526. § (2) bek., 528. § (3) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 75. § (1) bek., 77. §, 83. § (1) bek., 94. § (1) és (2) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 12. §]. II. Az a körülmény, hogy a jogosult nem érvényesíti a biztosítékként kikötött vételi jogból eredő jogait, hanem az egyetemleges kötelez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az I. r. alperes között 1992. augusztus 14-én létrejött, 1994. március 29-én módosított bankkölcsön szerződés szerint az I. r. alperes a felperestől 2 000 000 Ft kölcsönt vett fel, amelyet 1995. július 31-ig volt köteles visszafizetni 500 000 Ft-os részletekben, a kikötött kamatokkal együtt. A szerződés teljesítésének biztosítására az I. r. alperes kültagja, a III. r. alperes, készfizető kezességet vállalt, valamint a tulajdonában lévő ingatlanra opciós jogot engedélyezett 1995....
BH+ 2003.4.184 I. A betéti társaság beltagjának korlátlan és egyetemleges felelőssége azt jelenti, hogy a jogosult választása szerint a teljes követelést érvényesítheti bármelyik beltaggal szemben [Ptk. 295. §, 298. § a) pont, 523. §, 526. § (2) bek., 528. § (3) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 75. § (1) bek., 77. §, 83. § (1) bek., 94. § (1) és (2) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 12. §].
II. Az a körülmény, hogy a jogosult nem érvényesíti a biztosítékként kikötött vételi jogból eredő jogait, hanem az egyetemleges kötelezettek ellen fordul, nem minősíthető sem szerződésszegésnek, sem az együttműködési kötelezettség megsértésének [Ptk. 4. § (1) és (4) bek., Ptk. 272. §-276. §; Ptk. 277. § (2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 375. § (1) bek.].
A felperes és az I. r. alperes között 1992. augusztus 14-én létrejött, 1994. március 29-én módosított bankkölcsön szerződés szerint az I. r. alperes a felperestől 2 000 000 Ft kölcsönt vett fel, amelyet 1995. július 31-ig volt köteles visszafizetni 500 000 Ft-os részletekben, a kikötött kamatokkal együtt. A szerződés teljesítésének biztosítására az I. r. alperes kültagja, a III. r. alperes, készfizető kezességet vállalt, valamint a tulajdonában lévő ingatlanra opciós jogot engedélyezett 1995. december 31-ig. Az I. r. alperes a tartozásából a szerződés lejártáig csak 1 268 379 Ft-ot fizetett meg, részletekben.Ezért a felperes a bíróságon fizetési meghagyás kibocsátását kérte az I. r. alperes és beltagja a II. r. alperes ellen, akik a fizetési meghagyás ellen ellentmondással éltek. A perré alakult eljárásban a felperes a keresetét kiterjesztette a készfizető kezes III. r. alperesre, a IV. r. alperesre, mint az opciós joggal érintett ingatlan haszonélvezőjére, valamint az V. r. és VI. r. alperesekre, mint az I. r. alperes korábbi beltagjaira, akiket egyetemlegesen kért kötelezni 1 700 000 Ft kölcsöntartozás, annak a kereseti kérelmében részletezett ügyleti és késedelmi kamatai, valamint perköltsége megfizetésére.
Az elsőfokú eljárás során a IV. r. alperes meghalt, ezért az ellene indult eljárás félbeszakadt.
Az I., II., III., V. és VI. r. alperesek pedig a kereset elutasítását kérték.
Az I., II. és III. r. alperesek - egyezően - arra hivatkoztak, hogy a tartozás megfizetésének kötelezettsége nem az I. r. alperest, hanem a III. r. alperest terheli, a készfizető kezesi és opciós szerződés alapján. A II. r. alperes előadta azt is, hogy a betéti társaság ügyeit nem ismerte, beltagi jogviszonya és képviselői tevékenysége csak formális volt, valójában a társaság ügyeit a III. r. alperes intézte.
Az V. és VI. r. alperesek beltagi jogviszonyuk megszűnésére hivatkoztak és ezért kérték a kereset elutasítását.
A II. r. és VI. r. alperesek kifogásolták azt is, hogy a felperes a per megindítása előtt nem tette meg a tőle elvárható intézkedéseket annak érdekében, hogy követelése megtérüljön. Az opciós jogát nem gyakorolta, ezért - megítélésük szerint - a felperes rosszhiszeműen járt el, amikor a követelését a társaság beltagjaival szemben érvényesítette.
Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és a csatolt okirati bizonyítékok alapján meghozott ítéletében az I. és III. r. alpereseket egyetemlegesen arra kötelezte, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 1 700 000 Ft tőketartozást, annak 1995. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó évi 39,5%-os mértékű kamatával, további 666 092 Ft tőkésített kamatot, annak 1995. augusztus 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 6%-os mértékű kamatával, valamint 151 000 Ft perköltséget.
A II. és V. r. alpereseket illetően az elsőfokú bíróság úgy határozott, hogy amennyiben a marasztalási összeg az I. r. alperestől nem hajtható be, az erről szóló értesítéstől számított 15 napon belül azt a felperes részére egyetemlegesen ők fizessék meg.
A felperes keresetét a VI. r. alperessel szemben az elsőfokú bíróság elutasította és a felperest a VI. r. alperes javára 50 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított, a későbbiekben nem vitatott tényállás szerint, az I. r. alperes betéti társaságnak a II. r. alperes 1993. augusztus 18-tól 1995. november 15-ig volt beltagja és képviselője. A III. r. alperes - a betéti társaság kültagja, jelenlegi végelszámolója - az I. r. alperes bankkölcsön szerződésének teljesítéséért 1992. augusztus 14-én kézfizető kezességet vállalt, valamint - biztosítékként - opciós jogot engedélyezett a felperesnek 1995. december 31-ig a tulajdonát képező D-i, Pozsonyi u. 12. szám alatti ingatlanra. A V. r. alperes 1991. április 8-tól 1993. augusztus 18-ig volt az I. r. alperes beltagja. A VI. r. alperes viszont 1992. július 30-án - a perbeli bankkölcsönszerződés megkötése előtt - azonnali hatállyal felmondta a tagsági viszonyát, amelyet az I. r. alperes "közgyűlése" 1992. augusztus 1-jén elfogadott. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes marasztalásának jogszabályi indokaként a Ptk. 523. §-át, 526. § (2) bekezdését, a Ptk. 295. §-át, 298. § a) pontját, az 528. § (3) bekezdését, és a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-át jelölte meg.
A II. r. alperes marasztalására - az I. r. alperes gazdasági társaságra még irányadó - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 94. § (1) és (2) bekezdése, a 75. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 83. § (1) bekezdése szerint került sor. Az V. r. alperest az elsőfokú bíróság a régi Gt. 83. § (1) bekezdése alapján marasztalta. A VI. r. alperessel szemben a kereset alaptalan voltát az elsőfokú bíróság a régi Gt. 77. §-a alapján, a VI. r. alperes tagsági viszonyának megszűnése miatt állapította meg.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében kifejtette azt a jogi álláspontját, miszerint a felperes számára a III. r. alperessel kötött opciós szerződés csak jogot biztosított a biztosítékul lekötött ingatlan tulajdonjogának megszerzésére. E jogának gyakorlására azonban a felperes nem volt köteles, mivel az I. r. alperessel "elsősorban a kölcsön visszafizetésére szerződött".
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az V. r. alperes nyújtottak be fellebbezést. A felperes a fellebbezésében egyrészt keresetének a VI. r. alperessel szemben történt elutasítását, másrészt a marasztalási összeg után fizetendő kamatokra vonatkozó ítéleti rendelkezést sérelmezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét etekintetben kérte megváltoztatni, a kereseti kérelme szerint.
Az V. r. alperes a fellebbezésében a "felelőssége megállapításának megszüntetését" - tartalmilag - vele szemben a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az I. r. alperes tagjai a felperessel kötött bankkölcsön-szerződéshez kizárólag azzal a feltétellel járultak hozzá, hogy a szerződést az I. r. alperes nevében a III. r. alperes a saját vagyonának terhére kötötte meg. Az V. r. alperes elfogadhatatlannak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, miszerint a felperes nem volt köteles élni a III. r. alperes kezességvállalásával és az opciós szerződésből eredő jogával, a mögöttes felelősök elleni perindítás előtt.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. és az V. r. alpereseknek 25 000-25 000 Ft másodfokú perköltséget. Megállapította, hogy a teljes személyes költségmentességben részesült V. r. alperes által le nem rótt 102 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításaival és rendelkezéseivel mind a fizetendő kamat mértékét, mind az opciós joggal kapcsolatban kifejtett jogi álláspontot illetően, továbbá az V. r. alperesnek - a II. r. alperessel egyetemlegesen - mögöttes felelősség alapján történt marasztalása tekintetében is. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a régi Gt-nek az elsőfokú bíróság által a II. r. alperes marasztalása jogi indokaként megjelölt rendelkezései megfelelően irányadók az V. r. alperesre is. A betéti társaság beltagjának a felelőssége ugyanis a társaság tartozásáért kizárólag a beltagi minőségen alapszik, ezért független attól, hogy a beltagnak ténylegesen milyen betekintése és beleszólása volt a társaság ügyeibe, a tartozás keletkezésekor. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját az opciós jog gyakorlására vonatkozóan is. Kiegészítette azzal, hogy a felperesnek a kézfizető kezesi szerződéssel kapcsolatban is választási joga volt atekintetben, hogy az igényét a kötelezettel és a kézfizető kezessel szemben miként kívánja érvényesíteni.
A jogerős ítélet ellen az V. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet rávonatkozó rendelkezésének megváltoztatását, vele szemben a kereset elutasítását, valamint a felperesnek a perrel okozott költségeiben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint "mindkét ítélet jogszabálysértő, mert nem vette figyelembe a felperes jogszabálysértő magatartását, mellyel megszegte a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdéseiben - a 318. § (1) bekezdésére figyelemmel a 339. § (1) bekezdésében és a 340. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket".
Hivatkozott az V. r. alperes a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok című folyóiratban 1996. évben 364. sorszámon közzétett eseti döntésében kifejtett állásfoglalására, amely szerint szerződésszegésnek minősül az is, ha a pénzintézet megsérti a jogszabályban előírt együttműködési kötelezettségét. A szerződésszegés pedig a kártérítési felelősség beálltának jogkövetkezményét vonja maga után. Megítélése szerint a felperes mint pénzintézet a jelen ügyben is, megsértette az együttműködési kötelezettségét, valamint nem jár el jóhiszeműen, a tőle elvárható módon, amikor a bank veszteségének csökkentése érdekében nem gyakorolta a III. r. alperes tulajdonában lévő nagyértékű, forgalomképes ingatlanra biztosított opciós jogát. Ehelyett inkább az I. r. alperes részéről vissza nem fizetett kölcsön kamatainak növelésére törekedett. A felperesnek ez a döntése számára azért okozott kárt, mert időközben az I. r. alperes fizetőképessége megrendült, a végelszámolása megkezdődött, így az valószínűsíthető, hogy a felperes a jelen perben megítélt követelését az I. r. alperes helyett a mögöttes felelősöktől fogja behajtani.
A felperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint megtartott tárgyaláson.
Az ismertetett, nem vitás tényállás szerint a jogerős ítélet az V. r. alperes mögöttes felelősségét az I. r. alperestől be nem hajtható tartozásért, a régi Gt. 83. § (1) bekezdése, 94. § (1) és (2) bekezdése, 75. § (1) és (3) bekezdése alapján állapította meg.
A régi Gt. 75. § (1) bekezdése szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel saját vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A felelősség kizárása, vagy korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan.
Az V. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében az idézett jogszabályon alapuló mögöttes beltagi felelősségét már nem vitatta. Csupán arra hivatkozott, hogy a felperes nem járt el a tőle, mint pénzintézettől elvárható módon, amikor nem érvényesítette az opciós jogát és ezáltal a kölcsönszerződésen alapuló együttműködési kötelezettségét megsértve maga idézte elő azt a helyzetet, amely a mögöttes felelősök fizetési kötelezettségének megállapításához vezetett.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az V. r. alperesnek a II. r. alperessel egyetemleges felelőssége, az I. r. alperes tartozásáért, a régi Gt. 75. § (1) bekezdése szerint korlátlan és másodlagos. A felelősség korlátlan volta azt jelenti, hogy az I. r. alperes tartozásért az V. r. alperes beltagot - egyetemlegesen a II. r. alperessel - a teljes tartozásáért a teljes magánvagyona erejéig terheli a felelősség, amelyet a régi Gt. 75. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint harmadik személlyel szemben érvényesen kizárni sem lehetett. A felelősség egyetemlegessége pedig a felperes számára azt tette lehetővé, hogy választása szerint léphetett fel akár együtt, valamennyi beltaggal szemben, vagy érvényesíthette volna a teljes követelését csak valamelyik, az általa kiválasztott, leginkább teljesítőképesnek tartott egyetlen beltaggal szemben is. Az V. r. alperes mögöttes, másodlagos felelőssége az adott perben azt jelenti, hogy a korlátlan - és a II. r. alperessel egyetemleges - felelőssége csak akkor, és annyiban kerülhet előtérbe, ha a társaság saját vagyona a követelések fedezetére nem bizonyul elégségesnek. A betéti társaság beltagját terhelő mögöttes felelősség - a régi Gt.-hez fűzött miniszteri indokolás szerint - abban áll, hogy a társaság kötelezettségeiért való helytállásnál sorrendtartás érvényesül. Következésképpen a beltagi mögöttes felelősség csak a társaságot követően érvényesíthető. Akkor azonban a felelősség a társaság tartozásáért minden tekintetben azonos a társaság felelősségével. Ebből viszont az is következik, hogy az I. r. alperes tartozásáért törvényi mögöttes felelősséggel tartozó V. r. alperes, mint beltag, a jelen perben mindazokat a kifogásokat jogosult volt felhozni, amelyeket az elsődlegesen kötelezett I. r. alperes érvényesíthetett volna felelőssége korlátozása, vagy kizárása érdekében. Ennek folytán a mögöttes felelős V. r. alperes védekezésként jogszerűen hivatkozhat a felperes bármilyen szerződésszegésére, vagy rosszhiszemű joggyakorlására. Sortartási kifogása azonban csak az I. r. alperes gazdasági társaság elsődleges felelősségére vonatkozhat. Ennyiben lényegesen eltér a Ptk. 272-276. §-aiban szabályozott kezesi felelősség alapján előterjeszthető kifogásoktól. Arra azonban alaptalanul hivatkozott az V. r. alperes, hogy a felperes az igényérvényesítése során megsértette a bankkölcsönszerződésen alapuló együttműködési kötelezettségét, és azáltal szerződésszegést követett el, amikor nem gyakorolta a III. r. alperes által biztosított opciós jogát, a vételi jog megszűnéséig.
A kifejtettek szerint az eljárt bíróságok jogszerűen vizsgálták és bírálták el az alpereseknek azt a kifogását, hogy a felperesnek érvényesítenie kellett-e a III. r. alperes által engedélyezett vételi jogát a mögöttes felelősökkel szembeni igényérvényesítését megelőzően. A jogerős ítéletben a bíróság helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy az opciós jog a felperes számára csak jogot jelentett, jogérvényesítési kötelezettséggel azonban nem járt.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletnek ezzel a megállapításával minden tekintetben egyetért.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak abban a további jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes és az I. r. alperes kölcsönszerződésével összefüggésben az együttműködési kötelezettség megsértését jelenthette-e a felperesnek az a döntése, hogy nem élt a III. r. alperes által felajánlott opciós jogával a jelen per megindítását megelőzően.
Ennek a jogkérdésnek a megválaszolásához a Ptk. 277. § (2) bekezdésében írt rendelkezéséből kell kiindulni, amely szerint a felek a szerződés teljesítése érdekében együttműködésre kötelesek. Ennek kapcsán a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a felperes és az I. r. alperes kölcsönszerződésének teljesítésében való jogosulti együttműködési kötelezettség megszegését azonban nyilvánvalóan nem jelenthette, hogy a felperes nem gyakorolta azt a vételi jogát, amely őt - a Ptk. 375. § (1) bekezdése alapján a III. r. alperessel kötött szerződése szerint - arra jogosította fel, hogy a III. r. alperes által felajánlott ingatlant egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhassa. A megvásárlásra ugyanis e szerződés őt - éppen az opciós jog jogi természete miatt - nem kötelezte, - amint azt az eljárt bíróságok is helyesen megállapították.
A felperes és az I. r. alperes a kölcsönszerződésük 10. pontjában határozták meg, hogy a III. r. alperes által engedélyezett opciós jogot szerződésük biztosítékának tekintették. Olyan megállapodás köztük nem jött létre, amely szerint a felperes számára a biztosíték igénybevétele kötelező lett volna.
Mindezekre tekintettel mind a felperes és az I. r. alperes szerződésének tartalma, mind a Ptk. rendelkezései szerint, fogalmilag kizárt a felperes terhére az együttműködési kötelezettség körében szerződésszegésként megállapítani a III. r. alperes által felajánlott biztosíték igénybevételének elmulasztását. Ezért ebből az indokból az V. r. alperes korlátlan mögöttes felelősségének mértéke nem csökkenthető, és nem zárható ki. Más kérdés az, hogy a felperesnek az - a kifejtettek szerint csak a saját belátására bízott - döntése, miszerint a felajánlott biztosítékokat nem vette igénybe, mennyiben volt a saját érdekében célszerű és gazdaságos. Ennek megítélése azonban nem érinti sem a tartozásért elsősorban, sem a másodsorban kötelezettek felelősségét, illetőleg felelősségük mértékét. Az I., II., III. és V. r. alpereseknek a felelősség vállalásával kapcsolatos, a III. r. alperes felelősségét kikötő megállapodása, az I. r. alperes gazdasági társaság belső jogviszonyára tartozik. E megállapodás alapján az I. r. alperes tartozását a felperes felé ténylegesen megtérítő mögöttes felelős, a saját igényét külön perben érvényesítheti a III. r. alperessel szemben.
A kifejtettek szerint alaptalanul hivatkozott az V. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az adott jogvita elbírálása során irányadónak kell tekinteni a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok című folyóirat 1996. évi számában 364. sorszámon közzétett eseti döntésében a jelenlegihez nem is hasonlító tényállás és jogvita kapcsán kifejtett jogi álláspontját. Az adott ügyben a felperes terhére rosszhiszemű joggyakorlást nem, csupán jogszabályban biztosított választási jogának jogszerű gyakorlását lehetett megállapítani, amint arra a jogerős ítélet hivatkozott. A választási jogát pedig a felperes nem a szerződés teljesítése során, hanem az I. r. alperes kötelezett nyilvánvaló szerződésszegése, teljesítésének beszüntetése, és a teljesítési határidő lejárta után gyakorolhatta. Ezért az kívül esett a szerződés teljesítése érdekében való együttműködési kötelezettség körén.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletének a felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Gfv.VI.32.787/2001. sz.)