adozona.hu
BH+ 2003.3.131
BH+ 2003.3.131
I. A felszámolási eljárás egyszerűsített módon való befejezéséhez a törvény a hitelező (hitelezők) hozzájárulását nem kívánja meg [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 63/A. §]. II. A felszámoló maga jogosult dönteni arról, hogy mikor, milyen intézkedést tart szükségesnek, illetve milyen eljárást kezdeményez [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 33. §, 54. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a felszámolási eljárást az APEH Pest Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: hitelező) kezdeményezte 2000. január 3-án, 156 826 858 Ft bevalláson és adóhatósági határozaton alapuló, 60 napon túl lejárt adótartozás miatt. Az elsőfokú bíróság által 2000. február 23-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL....
BH+ 2003.3.131 I. A felszámolási eljárás egyszerűsített módon való befejezéséhez a törvény a hitelező (hitelezők) hozzájárulását nem kívánja meg [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 63/A. §].
II. A felszámoló maga jogosult dönteni arról, hogy mikor, milyen intézkedést tart szükségesnek, illetve milyen eljárást kezdeményez [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 33. §, 54. §].
Az adós ellen a felszámolási eljárást az APEH Pest Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: hitelező) kezdeményezte 2000. január 3-án, 156 826 858 Ft bevalláson és adóhatósági határozaton alapuló, 60 napon túl lejárt adótartozás miatt. Az elsőfokú bíróság által 2000. február 23-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.2000. június 27-én a felszámoló az elsőfokú bíróságot arról tájékoztatta, hogy hitelezői igényt csak egy hitelező nyújtott be, ezért hitelezői választmány nem alakult. A nyilvántartott hitelezőt felhívta olyan esetleges információ közlésére, amelyek alapján a felszámolási eljárást a rendes szabályok szerint lehetne lefolytatni. A felszámoló bejelentette azt is, hogy az illetékes hatóságoktól a záróellenőrzések megtartását is kérte. A felszámoló 2000. szeptember 12-én nyújtotta be a bírósághoz a zárójelentését, annak mellékleteivel. Zárójelentésében az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését kérte abból az indokból, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyontalan, ezért a felszámolási költségekre sincs fedezet. Az elsőfokú bíróságot a következőkről tájékoztatta:
- Az adós cég felszámolás előtti képviselője a felszámolónak úgy nyilatkozott, hogy 1999. február 26-án ellopták a lezárt gépkocsijából az adós cég iratait. Ezt az állítását a képviselő "rendőrségi dokumentumokkal" igazolta. Ugyanakkor a birtokában maradt "igen hiányos, összesen 12 db iratot" a felszámoló részére átadta. Az iratok hiánya miatt a képviselő a felszámolónak nem adott át tevékenységet záró mérleget, és vagyonleltárt.
- Az adós gazdálkodó szervezet - a felszámoló megállapítása szerint - 1998. november 4-étől gazdasági tevékenységet már nem folytatott.
- A felszámoló által nyilvántartott egyetlen hitelező, az adós esetleges vagyonára vonatkozóan semmilyen tájékoztatást nem adott.
- Az illetékes hatóságok az iratok hiánya miatt záróellenőrzést lefolytatni nem tudtak.
Az elsőfokú bíróság a 2000. október 11-én meghozott végzésével a felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte a többször módosított Cstv. 63/A. §-a alapján. A Az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette, a fedezet hiányában meg nem térülő felszámolási költségeket 386 939 Ft-ban, az államnak járó eljárási illetéket pedig 40 000 Ft-ban állapította meg.
E végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben - tartalmilag - a határozat megalapozatlan voltát állította és a végzés hatályon kívül helyezését kérte. Elismerte, a felszámoló a 2000. május 4-én kelt levelében tájékoztatta arról, hogy az adós vagyontalan, az iratai pedig hiányosak, ezért az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését szándékozik kérni. Nem vitatta azt sem, hogy a felszámoló a segítségét, esetleges információit kérte az adós vagyoni viszonyainak tisztázásához, az eljárásnak a rendes szabályok szerint történő lefolytatása érdekében. Hivatkozott arra, hogy a 2000. május 15-én írt válaszlevelében közölte a felszámolóval, az eljárás egyszerűsített módon történő befejezéséhez nem járul hozzá. Ugyanakkor felhívta a felszámoló figyelmét, hogy a bíróság segítségét kérheti ahhoz, hogy az adós képviselője teljesítse iratátadási kötelezettségét. Ennek eredménytelensége esetén pedig büntető feljelentést tehet. A felszámoló azonban nem kérte a bíróság intézkedését - az adós volt képviselőjével szemben pénzbírság kiszabását -, noha annak lehetőségét a többször módosított Cstv. 33. § (1) bekezdése biztosította. Nem tett büntető feljelentést sem, amely számára a többször módosított Cstv. 33. § (4) bekezdése szerint kötelező volt. Álláspontja szerint ezektől az elmulasztott felszámolási intézkedésektől remélni lehetett volna, hogy az adósnak iratanyaga, illetve vagyona kerül elő.
A hitelező a fellebbezéséhez csatolta a felszámoló 2000. május 4-i levelét, és a hitelező 2000. május 15-i válaszát.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a zárójelentésében tájékoztatást adott az iratok hiányával kapcsolatos tényállásról, az iratok ellopásával összefüggő, igazolt rendőrségi eljárásról és határozathozatalról, amelyek "kétségbevonására, vagy felülbírálatára" a felszámolónak sem oka, sem joga nem volt. Ilyen körülmények között, alapos gyanú hiányában, nem volt indok arra, hogy a felszámoló büntető feljelentést tegyen az iratátadási kötelezettségét nem teljesítő képviselővel szemben. A hitelező azonban nem volt elzárva attól, hogy a büntető eljárást maga kezdeményezze, ha a képviselő tevékenységét gyanúsnak találta. A felszámoló arra is hivatkozott, hogy az adós vagyontárgyainak felkutatásával kapcsolatban nincs hatósági jogköre. Ezzel szemben a hitelező, mint adóhatóság a birtokában lévő adóbevallások, bizonylatok alapján sikerrel működhetett volna közre az adós vagyoni helyzetének felderítésében, amelyhez - a felszámoló felhívása ellenére - nem nyújtott segítséget.
A fellebbezés alaptalan.
A többször módosított Cstv. 63/A. § (1) bekezdése szerint, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiánya miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül - végzésben elrendeli az adós megszüntetését és az esetleges vagyonnak a hitelezők közötti felosztását. A (3) bekezdés szerint az írásbeli előkészítés során a felszámolónak a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmányt) tájékoztatni kell arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Fel kell továbbá hívnia a hitelezőket, hogy amennyiben tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt megfelelő határidőn belül jelentsék be a felszámolónak.
A megállapított tényállás szerint, az adott ügyben, az eljárás egyszerűsített befejezését megalapozó vagylagos feltételek közül valamennyi megvalósult. Ezért a felszámoló jogszerűen kérte az elsőfokú bíróságtól az eljárás ilyen módon történő befejezését.
A felszámolónak, a kérelme előterjesztésekor - az idézett jogszabály szerint - igazolnia kellett volna az írásbeli előkészítés megtörténtét. Ezt a kötelezettségét a felszámoló a zárójelentés benyújtásakor nem teljesítette. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozatlanul határozott, amikor a záróvégzést a hiányos zárójelentés alapján meghozta anélkül, hogy megelőzően a felszámolót hiánypótlásra hívta volna fel. Az elsőfokú bíróságnak ez a mulasztása azonban nem eredményezhette a meghozatalakor még valóban megalapozatlan végzés hatályon kívül helyezését, éppen a hitelező fellebbezésében leírt, és okiratokkal igazolt körülmények folytán. Mindezek alapján ugyanis a másodfokú bíróság tényként állapíthatta meg, hogy a felszámoló részéről az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelem írásbeli előkészítése, a jogszabályban előírtaknak megfelelő tartalommal, megtörtént.
A hitelező a fellebbezésében maga is elismerte, hogy a felhívás ellenére a felszámolónak nem adott tájékoztatást az adós semmilyen vagyonáról, illetőleg az eljárásnak a rendes szabályok szerinti lefolytatásához nem tudott adatot szolgáltatni. Ennek a valószínűsíthető oka pedig az lehetett, hogy a hitelező e tárgyban semmilyen további információval nem rendelkezett. A hitelező felszámolás iránti kérelme mellékleteként csatolt adóvégrehajtási iratokból ugyanis az állapítható meg, hogy a hitelező az adós felkutatott vagyonát, eszközeit elárverezte, egyéb vagyonról pedig nem szerzett tudomást. (Lásd: 1999. november 26-án felvett foglalási jegyzőkönyv, lefoglalt vagyontárgyak jegyzéke).
A hitelező megtagadta a hozzájárulását az eljárás egyszerűsített befejezéséhez. Ennek a nyilatkozatnak azonban nem kellett jelentőséget tulajdonítani, tekintettel arra, hogy a többször módosított Cstv. 63/A. §-ának idézett rendelkezése a hitelező hozzájárulását nem kívánja meg az eljárás egyszerűsített módon történő befejezéséhez. Következésképpen a hitelező megtagadó nyilatkozatához nem fűződik jogkövetkezmény.
Alaptalanul hivatkozott a hitelező a felszámolónak az adós képviselőjével szemben elmulasztott intézkedéseire is.
A többször módosított Cstv. 33. §-a ugyanis a pénzbírság kiszabásának lehetőségét, illetőleg az ott írt egyéb joghátrány alkalmazását csupán biztosítja a bíróság számára, az adós gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben. E joghatályok alkalmazását azonban a bíróság számára nem teszi kötelezővé, sem a felszámoló kezdeményezésére, sem hivatalból.
A többször módosított Cstv. a felszámolót sem kötelezi pénzbírság, vagy más, a többször módosított Cstv. 33. §-ában írt intézkedés indítványozására az adós képviselőjének mulasztása esetében. A felszámoló maga jogosult dönteni arról, hogy mikor, milyen intézkedéseket tart szükségesnek, illetőleg milyen eljárásokat kezdeményez, hiszen a döntéseiért, intézkedéseiért is őt terheli a polgári jogi felelősség, a többször módosított Cstv. 54. §-ában foglaltak alapján.
Mindezekre tekintettel az eljárás egyszerűsített befejezésének nem akadálya az, hogy a felszámoló nem kérte a bíróság intézkedését az adós volt képviselőjével szemben.
Alaptalanul hivatkozott a hitelező a felszámolónak a büntető feljelentéssel kapcsolatos mulasztására is.
A többször módosított Cstv. 33. § (4) bekezdése a felszámoló számára csak a tudomására jutott olyan bűncselekmények bejelentését teszi kötelezővé, amelyek elkövetője ismert. Az ettől eltérő esetekben a felszámolót bűncselekménnyel kapcsolatos bejelentési kötelezettség nem terheli. Az adott ügyben ezért a hitelező a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a felszámoló elmulasztott feljelentési kötelezettségére, amely - megítélése szerint - a felszámolási eljárás eredményét befolyásolhatta volna. A rendelkezésre álló adatok alapján a felszámoló terhére - az eljárás befejezésének módját befolyásolni képes - a többször módosított Cstv. 33. § (4) bekezdésén alapuló kötelezettségszegés sem volt megállapítható.
Figyelemmel arra, hogy a hitelező fellebbezésében írtak, valamint a felszámoló felhívására, az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelem benyújtását megelőzően tett nyilatkozat, nem tartalmazott információt az adós vagyoni helyzetére vonatkozóan és nem nyújtott semmilyen közvetlen segítséget, az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, nem volt indok arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak, - éppen a hitelező fellebbezésében foglaltak alapján megalapozottá vált - végzését hatályon kívül helyezze, vagy megváltoztassa. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Fpk.VI.32.729/2000. sz.)