adozona.hu
BH+ 2003.2.94
BH+ 2003.2.94
Az utólagos vámhatósági ellenőrzés során a vámhatóság köteles a tényállást tisztázni (1995. évi C. tv. 167. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság határozatával belföldi forgalomra történt vámkezelést végzett a felperes kérelme és a felperes által becsatolt okmányok alapján. Utólagos ellenőrzés során a vámhatóság a felperest környezetvédelmi termékdíj, általános forgalmi adó, továbbá vámigazgatási eljárási bírság megfizetésére kötelezte. A fellebbezésre eljáró alperes 1998. június 23-án kelt határozatával a Megyei Vámhivatal kijavított elsőfokú határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az elsőfo...
BH+ 2003.2.94 Az utólagos vámhatósági ellenőrzés során a vámhatóság köteles a tényállást tisztázni (1995. évi C. tv. 167. §)
Az elsőfokú vámhatóság határozatával belföldi forgalomra történt vámkezelést végzett a felperes kérelme és a felperes által becsatolt okmányok alapján. Utólagos ellenőrzés során a vámhatóság a felperest környezetvédelmi termékdíj, általános forgalmi adó, továbbá vámigazgatási eljárási bírság megfizetésére kötelezte. A fellebbezésre eljáró alperes 1998. június 23-án kelt határozatával a Megyei Vámhivatal kijavított elsőfokú határozatát helybenhagyta.A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata érdekében.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatait hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az elsőfokú vámhatóság határozatával a felperes kérelmére az importált használt, de forgalomképes gumiabroncsokat a belföldi forgalom számára vámkezelte. Az elsőfokú vámhatóság több mint egy év után végzett utólagos ellenőrzést a felperesnél. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 41. § (2) bekezdése c) pontja törvényi tilalmat tartalmaz az államigazgatási határozatok megváltoztatására, ha a határozat jogerőre emelkedésétől számítva egy év már eltelt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a már jogerős határozatát az elsőfokú vámhivatal egy év után nem módosíthatja, illetőleg nem változtathatja meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Fellebbezésében előadta, hogy az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 161. §-a alapján az utólagos ellenőrzés a felperes teljes külkereskedelmi tevékenységének ellenőrzésére irányult. A vizsgálatok arra kívántak fényt deríteni, milyen mértékű volt és honnan származott a felperes által importált gumiabroncs. A telephelyen lévő gumiabroncsok átlagsúlyának megállapítása volt az ellenőrzés egyik célja. Az ellenőrzés során a TÜV igazolt import engedélyek számadatainak egybevetésével megállapítható volt, hogy az engedélyek 5 kg átlagsúlyú gumiabroncsokra vonatkoztak. A felperes az ellenőrzés jegyzőkönyvét aláírta, annak tartalmát tudomásul vette. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a felperes azt vitatta, hogy az ellenőrzés során megvizsgált és lemért gumiabroncsok nem azonosak azzal, amit a korábbi árunyilatkozat benyújtásával vámkezeltetett. A felperes a keresetében eljárási jogszabálysértést nem rótt az alperes terhére. Az ellenőrzés során a vámhatóság eleget tett a Vtv. 171. §-ában írt kötelezettségének.
A felperes a fellebbezésre előterjesztett ellenkérelmében kifejtette, hogy nem vitatja az alperes törvényes lehetőségét az utólagos ellenőrzésre, azonban az alperes döntését arra alapozta, hogy a felperes nem tudta okiratokkal igazolni az általa, a vámkezelésre bejelentett gumiabroncsok átlagsúlyát, holott a vámtörvény 54. § (3) bekezdése kötelességévé teszi. Azonban az alperes a Vtv. 167. § (1) bekezdése szerinti eljárást folytatta le a felperessel szemben, amely során az utólagos ellenőrzés alatt a tényállást a vámhatóság köteles bizonyítani. A vámhatóság eljárásából hiányzik annak bizonyítása, hogy az utólagos ellenőrzés során mérlegelt abroncsok megegyeznek azon abroncsokkal, amelyeket a felperes vámkezeltetett és a vámhatóság a vámkezelést a 3. számú határozattal végezte el.
A fellebbezés alapos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. §-a (1) bekezdése szerint a közigazgatási perekben a Pp. I-XIV. Fejezet rendelkezéseit a közigazgatási perekre vonatkozó különleges rendelkezéseket tartalmazó XX. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. 215. §-a szerint a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg ellenkérelmen.
Ehhez kapcsolódik a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalása, amely szerint a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. Ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapítja meg, más - a megjelölttől érdemben eltérő - jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, megváltoztatását nem alapíthatja. Az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a Pp. 215. §-ában foglaltakat, amikor ítéletét olyan jogszabálysértésre alapította, amelyet a felperes a keresetében nem jelölt meg. Az elsőfokú bíróság döntése egyébként ellentétes a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyekben folytatott következetes gyakorlatával is.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság ezen túlmenően tévesen jelölte meg az eljárási jogszabálysértés jogszabály helyeit, Áe. 41. §-a az iratokba való betekintést szabályozza, a 41. § (2) bekezdésének nincs c) pontja Az Áe. 61. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a határozat módosítására, vagy visszavonására közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult.
A Vtv. 167. § (1) bekezdése értelmében az utólagos ellenőrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértői vélemények, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle. A Vtv. 167. § (2) bekezdése arra kötelezi az ellenőrzöttet, hogy az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat bocsássa a vámhatóság rendelkezésére, biztosítsa az utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését, tájékoztatást, magyarázatot adjon.
Felperes a közigazgatási eljárás során nem adott át bizonyítékot a vámhatóságnak arról, hogy mely tényeken alapult a vámárunyilatkozatban általa beírt gumiabroncs tömeg, ki, mikor, hol, milyen körülmények között mérte meg a gumiabroncsokat.
Szintén nem hozta a vámhatóság tudomására a felperes azt, hogy az importált gumiabroncsokból kinek, mikor, mekkora tételt értékesített, melyik importszállítmányból mennyi van még tulajdonában.
A felperes által vezetett nyilvántartásból pedig gyakorlatilag lehetetlen a gumiabroncsok behozatalának időbeli beazonosítása. Ezzel a felperes saját magát fosztotta meg a perbeli ellenbizonyítás lehetőségétől. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a perben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a gumiabroncsok átlagsúlya a vámárunyilatkozatokon szereplővel azonos. Ezt felperes nem bizonyította.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a közigazgatási szerv az utólagos ellenőrzés során a tényállást megfelelően tisztázta, és bizonyította. Megvizsgálta és értékelte felperes nyilvántartását, a mérésekre és a tömegsúlyra vonatkozó adatok hiányában megállapította, hogy a gumitömeg adatok valóságnak megfelelőségét a nyilvántartásból megállapítani nem lehet. A továbbiakban nyilatkoztatta felperes képviselőjét, típus és col méret szerint méréseket végzett, melyek eredményét a felperes nem vitatta, a lemért gumiabroncsok kiválasztásában a felperes jelenlévő képviselője is részt vett. A mérések eredményei pedig nagyságrendekkel meghaladták a felperes által a vámkezelési okmányokon feltüntetett súlyadatokat.
A Vtv. 54. § (3) bekezdése értelmében a vámhatóság megkövetelheti az árunyilatkozatban feltüntetett adatok valódiságának igazolását. Mindezt azért, hogy a közterhek megfelelő mértékű megfizetése ellenőrizhető legyen. Felperes e törvényi kötelezettségének a gumiabroncsok tömegére vonatkozóan eleget nem tett, saját mulasztására pedig jogszabályi kötelezettség alóli felmentést nem alapozhat.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási határozatokat nem találta jogszabálysértőnek, ezért a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Kf.III.35.216/1999.)