BH+ 2003.2.92

A törzstőke kivonással kapcsolatban a rendelkezési jog megnyílásához kötődik az adófizetési kötelezettség [1991. évi XC. tv. 6. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993. március 1-jén kelt adásvétellel az M. Párt elnökségétől 21 millió forintért megvásárolta az Egyszemélyes Kereskedelmi Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság üzletrészét. A kft. törzstőkéje ekkor 45 940 000 Ft volt. Az 1993. május 25-i alapító okirat szerint a tulajdonos a törzstőkét 26 millió forint összeggel leszállítja. Az 1993. december 15-én megállapodás jött létre a Kft. és a kizárólagos tulajdonos, a felperes...

BH+ 2003.2.92 A törzstőke kivonással kapcsolatban a rendelkezési jog megnyílásához kötődik az adófizetési kötelezettség [1991. évi XC. tv. 6. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993. március 1-jén kelt adásvétellel az M. Párt elnökségétől 21 millió forintért megvásárolta az Egyszemélyes Kereskedelmi Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság üzletrészét. A kft. törzstőkéje ekkor 45 940 000 Ft volt. Az 1993. május 25-i alapító okirat szerint a tulajdonos a törzstőkét 26 millió forint összeggel leszállítja. Az 1993. december 15-én megállapodás jött létre a Kft. és a kizárólagos tulajdonos, a felperes között, mely szerint a felperes tulajdonát képező 25 999 550,25 Ft összegű követelés pénzügyi kezelését az Orgona Kft. végzi. A követelésekre befolyt pénzeszközök, míg a tulajdonos részére nem történik kifizetésre, mint tagi kölcsönök szerepelnek a Kft. nyilvántartásában.
A társaság irataiból megállapítható, hogy 1993., 1994. és 1995-ben a törzstőke leszállítás terhére összesen 26 millió forint kifizetése történt a felperes részére részben készpénz, részben pedig üzletrész vásárlása céljára.
Az első fokú adóhatóság ellenőrzést végzett 1997-ben a Kft. jogutódjánál, a P. Kft.-nél. Az adóhatóság e vizsgálat során szerzett tudomást a törzstőke csökkentésére vonatkozó alapítói határozatról, és a 26 millió forintnak a vállalkozásból való kivonásáról.
Az APEH Megyei Igazgatósága Egyéni Vállalkozók és Magánszemélyek Ellenőrzési Osztálya a felperesnél, mint magánszemélynél 1993-1996. évekre végzett költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát. Ennek alapján személyi jövedelemadó adónemben 1993. évre adott bevallást nem fogadta el, és határozatával a felperes terhére 10 400 000 Ft adókülönbözetet, egyben pénzügyileg rendezendő adóhiányt állapított meg. Az ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék 15 593 000 Ft, a kiszabott adóbírság 5 200 000 Ft volt. A határozat indokolása szerint a felperes adózott jövedelme a Kft. üzletrészének megvásárlására fedezetet nem nyújtott. A törzstőke csökkentés ténylegesen vagyongyarapodást eredményezett felperesnél, amely 1993. adóévben adóköteles jövedelemnek minősül a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. (továbbiakban: Szja tv.) 6. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy befektetett vagyoni értéket vonta ki a társaságból, amely összeg után adófizetés nem történt és a törzstőke csökkenésével kapcsolatban vagyongyarapodás állapítható meg a felperesnél.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte hivatkozva arra, hogy a felperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdése alapján nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének. Sem ténybelileg, sem összegszerűségében nem vitatta az üzletrész megvásárlását, de arra hivatkozott, hogy a törzstőkéje nem valós piaci értéket mutatott. Kifogásolta, hogy az adóhatóság a P. Kft.-nél lefolytatott ellenőrzés megállapításait is alapul vette.
A későbbiekben azzal érvelt, hogy önmagában a személyi jövedelemadó bevallás nem elegendő annak megállapításhoz, hogy az üzletrész megvásárlásához szükséges jövedelemmel nem rendelkezett. A P. Kft. vizsgálat jegyzőkönyvének megállapításai az ő ellenőrzése során nem vehetők figyelembe. Az Szja tv. 6. § (1) bekezdés c) pontja alapján személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége nem áll fenn. Amennyiben mégis megállapítható lenne, akkor is helytelen az alperes eljárása, mert az 1994. és 1995. évi kifizetések nem tekinthetők 1993. évi jövedelemnek. Azzal is érvelt, hogy az értékpapírból, üzletrész értékesítéséből származó jövedelemként minősítve az az összevonási kötelezettség alól mentes, és az adó mértéke 20%.
Az alperes a kereset elutasítását kérte a törzstőke csökkentésekor befektetett vagyoni érték kivonása történt, ezt megelőzően adót nem fizettek. A rendelkezés jog megnyíltával - ennek időpontjában - a felperesnél vagyongyarapodás állapítható meg. Arra hivatkozott, hogy az eljárási jogszabályokat nem sértette meg, a tényállást megfelelően tisztázta, és a más adóalany vizsgálatakor beszerzett bizonylatokat és iratokat jogszerűen használta fel. Ezzel szemben a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Szja tv. 6. § (1) bekezdés c) pontjának 2. pontjára, amely szerint a vállalkozás befektetett vagyoni érték a vállalkozásból történő kivonáskor nem minősül bevételnek, kivéve, ha a befektetett vagyoni érték után sem a befektetéskor, sem azt megelőzően nem történt adófizetés. Az adóhatóság vizsgálta, hogy a felperes az üzletrész 1993-ban történő megvásárlásához megfelelő adózott jövedelemmel rendelkezett-e és azt állapította meg, hogy nem. A felperes sem az adóvizsgálat során, sem a fellebbezésében nem igazolta e jövedelem származását és erre utaló tényeket sem adott elő. E körben pedig a bizonyítás a felperest terhelte volna. A felperes bár a per során különböző körülményeket adott elő és bizonylatokat csatolt, de a következetes bírói gyakorlat szerint a közigazgatási határozat törvényességét a határozat meghozatalakor fennálló tényállás alapján kell megítélni, a felperesnek pedig megvolt a lehetősége ezek benyújtására még az adóigazgatási eljárásban.
Ezt követően az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a törzstőke kivonása a felperesnél vagyongyarapodást eredményezett-e. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a 26 milliós forintos törzstőke-kivonás lényegében a vételár összegére való csökkentést jelentette. A társaságnak ezen összegre vonatkozó rendelkezési jog ezen időpontban megszűnt, és a magánszemélyé pedig megnyílt az 1993. december 15-én kötött megállapodás szerint.
A bíróság osztotta az alperesi álláspontot, hogy a felperesnél jövedelem nem a tényleges kifizetéskor keletkezett, hanem a rendelkezési jog megnyíltakor. Az 1993. december 15-én kötött megállapodásban tulajdonosként egyértelműen a felperest jelölték meg, a társaság csak a pénzeszközök kezelését végezte.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a kft. vizsgálati anyagában lévő szerződéseket és bizonylatokat vizsgálta az adóhatóság, és ezeket értékelve vont le következtetéseket, amelyet semmilyen jogszabály nem tilt. A felperes az iratokat az adóhatóságnak a saját tulajdonú kft. törzstőke csökkentésével kapcsolatos okmányok kivételével adta át, ezek tartalmát az adóhatóság más módon vizsgálni nem is tudta. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes, mint magánszemély a kft. kizárólag tulajdonosaként és ügyvezetőjeként nem hivatkozhat arra, hogy a társaság tevékenységéről, jogügyleteiről ismeretei nincsenek.
A felperes a közigazgatási eljárásban nem hivatkozott a követelések behajthatatlanságára, amennyiben ezt tette volna, igazolnia kellett volna. Ezzel szemben a törzstőke-csökkentés címén jelentős összegek kerültek kifizetésre a felperesnek.
A felperes által túlmenően hivatkozottakat az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemhez való kötöttség elvét érvényesítve, nem vizsgálta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak hatályon kívül helyezését, az alperes határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, és nem bizonyította, hogy a felperes nem rendelkezett megfelelő jövedelemmel az üzletrész megvásárlására. A törzstőke leszállításával vagyonhoz nem jutott. A felperesi társaság vizsgálatából analóg módon a tényállás tisztázása nélkül állapított meg a felperes terhére megállapításokat. Az Szja tv. nem a rendelkezési jog megnyíltához, hanem a tényleges kifizetéshez köti a jövedelemadózást.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, és a felperes költségben történő marasztalását kérte. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a felperesi törzstőke-leszállítás indokolatlan és spekulatív volt, a leszállítás értékének megfelelő összeg készpénzben felvehető, illetve üzletrész megvásárlására fordítható volt a felperes által. A leszállítás összegére a rendelkezési jog a társaságnak megszűnt, a magánszemély felperesé pedig megnyílt a megállapodások alapján. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.467/1997/4., BH 244. jogesetére.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetéseit is osztotta. A felperes fellebbezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett azzal, hogy a közigazgatási szerv a döntéséhez szükséges tényállást az Art. 51. § (7) bekezdése alapján megfelelően tisztázta és bizonyította. A felperes mind a közigazgatási eljárás, mind a bírósági eljárás során csak állította, hogy megfelelő jövedelemmel rendelkezett az üzletrész megvásárlásához, de a Pp. 164. §-a alapján ezt nem bizonyította. E körben pedig a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség.
A Legfelsőbb Bíróság azzal is egyetértett, hogy a közigazgatási hatóságok jogszerűen vonták be a felperes ellenőrzésénél a P. Kft. adóvizsgálatával kapcsolatos iratanyagot. A kft. üzletrészének megvásárlásával, a törzstőke-csökkentéssel és a felperes részére történő kifizetésekkel kapcsolatban csak ezen iratok áttanulmányozása alapján lehetett megfelelő tényállást megállapítani.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson hivatkozott a P. Kft. adóellenőrzésével kapcsolatos közigazgatási perre, de annak a pernek sem tényállásában, sem jogi indokolásában nincs köze jelen közigazgatási perhez.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt az Szja tv. 6. § (1) bekezdés c) pontjára, amely alapján a vállalkozásba befektetett vagyoni érték a vállalkozásból történő kivonáskor akkor minősül bevételnek, ha a befektetett vagyoni érték után sem a befektetéskor, sem azt megelőzően adófizetés nem történt. A felperes a jövedelmet a bevallásában nem szerepeltette, és ez után adót sem fizetett.
Az 1993. december 15-én kötött megállapodás alapján a törzstőke-kivonásra tekintettel a társaságnak ezen összegre a rendelkezési jogosultsága megszűnt, ugyanakkor a felperesnek, mint magánszemélynek a rendelkezési jog megnyílt. Erre figyelemmel a bevételnek minősülő törzstőke-leszállításra a felperes adófizetési kötelezettsége is ezen időpontban keletkezett.
A felperes keresetében az szja fizetési kötelezettségét jogalap tekintetében támadta. Csak később, a kereset kiterjesztésében hivatkozott arra, hogy a határozat összegszerűségében is jogszabálysértő, mivel jövedelemkénti minősítése esetén mentes az összevonási kötelezettség alól, és az adó mértéke 20%. Az elsőfokú bíróság ezen hivatkozást a kereseti kérelemhez való kötöttség elvét figyelembe véve érdemben nem vizsgálta. A felperes a fellebbezésében ismét nem hivatkozott az összegszerűség jogszabálysértő voltára, de a tárgyaláson a fellebbezés kiegészítésében már ismét hivatkozott rá.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 72. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a bíróságtól a határozat közlésétől számított 30 napon belül kérheti keresettel. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. sz. állásfoglalása alapján is a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. A közigazgatási perben a felperesnek módja van az eredeti kereseti kérelmén belül jogi álláspontjának kiegészítésére, de a 30 napos keresetindítási határidő alapján már olyan új jogszabálysértést nem jelölhet meg, amelyre a keresetében ne hivatkozott volna.
A kereseti kérelemhez kötöttség elvét figyelembe véve a felperes az alperesi határozatot összegszerűségében nem vitatta, keresetében nem hivatkozott az összevonási kötelezettség alóli mentességre és a 20%-os adómértékre. Az elsőfokú bíróság pedig helytállóan állapította meg, hogy erre már később sem hivatkozhatott, így e felperesi jogi álláspontot sem az elsőfokú bíróság, sem a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta.
(Legf.Bír. Kf.IV.35.462/2000.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.