adozona.hu
BH+ 2003.2.82
BH+ 2003.2.82
Az 1997. évi augusztus 6. napján hatályba lépett módosítást megelőzően indult felszámolási eljárásokban a besorolás tárgyában a törvény kifejezetten kiemeli az adótartozások köréből az adóhatósághoz fizetendő pótlékot és bírságot. Ebből következően ezeket a főköveteléstől eltérően a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) kielégítési rangsorába kell besorolni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a) és g) pont, (2) bek. c) pont, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 3. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996-ban benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1996. március 26-a. A hitelező a felszámolási eljárás alatt, 1999. szeptember 16-án megállapította, hogy az adósnak 1996-1998. évekre vonatkozóan 52 576 000 Ft késedelmi pótlék, illetve 1997. évre vonatkozóan 515 000 Ft adóbírság tartozása keletkezett. A felszámoló a hitelező igényét az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerinti kielégítési kategóriába s...
BH+ 2003.2.82 Az 1997. évi augusztus 6. napján hatályba lépett módosítást megelőzően indult felszámolási eljárásokban a besorolás tárgyában a törvény kifejezetten kiemeli az adótartozások köréből az adóhatósághoz fizetendő pótlékot és bírságot. Ebből következően ezeket a főköveteléstől eltérően a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) kielégítési rangsorába kell besorolni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a) és g) pont, (2) bek. c) pont, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 3. § (3) bek. a) pont, 9. §, 25-32. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996-ban benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1996. március 26-a. A hitelező a felszámolási eljárás alatt, 1999. szeptember 16-án megállapította, hogy az adósnak 1996-1998. évekre vonatkozóan 52 576 000 Ft késedelmi pótlék, illetve 1997. évre vonatkozóan 515 000 Ft adóbírság tartozása keletkezett. A felszámoló a hitelező igényét az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolva igazolta vissza. A hitelező a felszámolónak ezzel az intézkedésével szemben kifogással élt, s kérte a felszámolás alatt keletkezett késedelmi pótlék igényének átsorolását az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába, a felszámolás költségei közé. Arra hivatkozott, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolás alatt keletkezett késedelmi pótlékigényt a főköveteléssel, az adóval egy sorba kell besorolni.Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a jelen felszámolási eljárásra alkalmazott, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a felszámolási költségek közé tartoznak többek között az adós adó- és járulékfizetési kötelezettségei, kivéve a nyereségből fizetendő adókat. Az adókötelezettség fogalmát az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 9. §-a határozza meg, míg az egyes adókötelezettségeket a törvény III. fejezete tartalmazza. Ezzel szemben a késedelmi pótlékot és bírságot nem az adókötelezettség részeként, hanem a törvény VII. fejezetében, a jogkövetkezmények között állapítja meg. Ebből az okból az adófizetési kötelezettség nem foglalja magába a késedelmi pótlékot, az adóbírságot és a mulasztási bírságot. Ezért helytálló volt a felszámoló besorolásra vonatkozó intézkedése.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben - tartalmilag - a végzés megváltoztatását kérte a kifogásában foglaltaknak megfelelően.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, s a hitelező kifogásának helyt adva felhívta a felszámolót, hogy a hitelező 52 556 000 Ft késedelmi pótlék igényét a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába tartozóként vegye nyilvántartásba, és kiegyenlítéséről ennek megfelelően gondoskodjon.
A jogerős végzés indokai szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság több határozatában leszögezte: az adótartozások tekintetében vizsgálni kell azt, hogy a hitelező igénye mikor keletkezett, mikor vált esedékessé. Ez határozza meg a hitelezői igénynek a módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kielégítési rangsorát. Amennyiben az adótartozást nem a felszámolás megindítása tette esedékessé és lejárttá, az adótartozás után fizetendő pótlék és bírság is - amely az eredeti lejárati időtől a kiegyenlítésig, vagy legfeljebb a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig illeti meg a hitelezőt -, a főköveteléssel azonos kielégítési kategóriába tartozik. Amennyiben az adó- és járulékfizetési kötelezettség a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezett - a nyereségből fizetendő adó kivételével - a követelés az 57. § (1) bekezdés a/ pontja alá eső felszámolási költségnek minősül és eszerint kell azt kielégíteni. A módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja alá kell sorolni azokat az adóhatósághoz fizetendő pótlék- és bírságtartozásokat, amelyek a felszámolás elrendelése következtében váltak lejárttá.
A keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül minden késedelmi kamatot és késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozást a kielégítési sorrend végére utaló rendelkezést csak az 1997. augusztus 6-án hatályba lépett, 1997. évi XXVII. törvény iktatta a Csődtörvénybe. Miután jelen ügyben a módosított Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni, s az adott esetben egyértelműen a felszámolás kezdő időpontja után, az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos költség merült fel, mint adó- és járulékfizetési kötelezettség, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az ennek megfelelő besorolást nem látta teljesíthetőnek, s elutasította a hitelező kifogását. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a hitelező kifogásának helyt adott.
A jogerős végzés ellen az adós terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt rendelkezést sérti. A jogerős végzésnek a Pp. 275/A. § (2) bekezdése szerinti megváltoztatásával kérte annak megállapítását, hogy a hitelező 52 556 000 Ft késedelmi pótlék igényét a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába helyesen sorolta be a felszámoló. Kérte a hitelező kötelezését az eljárás költségeinek megfizetésére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése volt helytálló és az megegyezett a Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.31.991/1996/5. számú végzésében kifejtett jogi állásponttal. Az 1997. évi XXVII. törvényben foglalt tételes jogi szabályozás pontosította a jogalkotónak már az 1997. előtti szándékát, kizárva ezzel ebben a körben a bírósági jogszabályi értelmezést. A tételes jogszabály módosításra azért került sor, mert néhány bíróság korábban a jogalkotó szándékától eltérően értelmezte a hivatkozott rendelkezést.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Az adó fogalmának meghatározása körében hivatkozott arra, hogy az Art. 3. § (3) bekezdés a) pontja szerint, ha e törvény másként nem rendelkezik az adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adó megfizetését szabályozó (Art. 25-32. §) rendelkezések esetében azonban az adó- és a pótlék, valamint a bírság között nem indokolt különbséget tenni. Itt az adó kifejezés minden esetben vonatkozik többek között a bírságra és a pótlékra is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, mert a felek tárgyalás tartását nem kérték [Pp. 274. § (1) bek.].
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996-ban indult és 1996. március 26-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárásra irányadó az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a felszámolási költségek közé tartoznak - többek között - a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve - többek között - az adósnak azokat az adó- és járulékfizetési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat.
A módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdés g) pontja értelmében a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni: a 35. § (2) bekezdés b) pontja szerinti késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá az adóhatósághoz fizetendő pótlék- és bírság.
Az előbb ismertetett rendelkezés értelmében az adóhatósághoz fizetendő, bármikor keletkezett pótlék- és bírság kielégítési rangsorát a módosított Cstv. kötelezően meghatározza, amikor az 57. § (1) bekezdésének g) pontjában kifejezetten kiemeli az adótartozások köréből az adóhatósághoz fizetendő pótlékot és bírságot. Ebből pedig az következik, hogy azt a főköveteléstől eltérően a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) kielégítési rangsorába kell besorolni. A módosított Cstv. e rendelkezéséből következően, nincs jelentősége annak, hogy az adózás rendjéről szóló törvény a késedelmi pótlékot az adó fogalmába tartozóként jelöli-e meg, vagy sem. A Legfelsőbb Bíróságnak e jogi érvelését tartalmazza az elsőfokú bíróság által hivatkozott Fpk.VI.31.991/1996/5. számú eseti döntésen túlmenően az Fpk.II.32.479/1995/2. számú, valamint az Fpk.VIII.31.967/1998/2. számú eseti döntés indokolásában kifejtett álláspont.
A kifejtettek miatt a jogerős másodfokú végzés a határozatok pontos megjelölése nélkül, tévesen hivatkozott az előbbiektől eltérő bírói gyakorlatra.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogszabálysértő jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. (Legf.Bír. Gfv.X.32.915/2001. sz.)