BH+ 2003.2.78

Abban az esetben, ha a felperesnek megvan a törvényes lehetősége arra, hogy az ügyleti kamat összegét a könyvelési nyilvántartásaiban attól függetlenül feltüntesse, hogy az alperes kiállította-e a számlát, vagy sem, a számla hiányára alapítottan kártérítési igényt nem érvényesíthet [Ptk. 339. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) 15. § (2) bek., 48. § (3) bek., 83. § (2) bek. a) pont, 84. § (1) és (2) bek., 85. §, 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) és (4) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság az 1999. december 9-én kelt ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, az alperest 5 399 000 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Tényként állapította meg, hogy az alperes a felperes részére 220 000 000 Ft kölcsönt folyósított, aki a kölcsön és ennek ügyleti kamatai ellenében 1992. augusztus 18-án 4 db saját váltót állított ki az alperes rendelvényes javára. Ezek közül 3 db egyenként 17 600 000 Ft össz...

BH+ 2003.2.78 Abban az esetben, ha a felperesnek megvan a törvényes lehetősége arra, hogy az ügyleti kamat összegét a könyvelési nyilvántartásaiban attól függetlenül feltüntesse, hogy az alperes kiállította-e a számlát, vagy sem, a számla hiányára alapítottan kártérítési igényt nem érvényesíthet [Ptk. 339. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) 15. § (2) bek., 48. § (3) bek., 83. § (2) bek. a) pont, 84. § (1) és (2) bek., 85. §, 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 1999. december 9-én kelt ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, az alperest 5 399 000 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Tényként állapította meg, hogy az alperes a felperes részére 220 000 000 Ft kölcsönt folyósított, aki a kölcsön és ennek ügyleti kamatai ellenében 1992. augusztus 18-án 4 db saját váltót állított ki az alperes rendelvényes javára. Ezek közül 3 db egyenként 17 600 000 Ft összegről szóló váltó a negyedéves kamatok összegét, míg a negyedik 237 600 000 Ft összegű váltó a kölcsönt és a negyedik negyedévi kamatot foglalta magában. Az utóbbi váltó esedékessége 1993. augusztus 17-e volt. A 3 db egyenként 17 600 000 Ft összegű váltót a lejáratkor a telepítés helyén az alperes részére kifizették, a negyedik váltó kifizetése fedezet hiánya miatt elmaradt. A felvett kamatokról az alperes nem állított ki számlát annak ellenére, hogy ezt a felperes többször kérte. A számlára a felperesnek azért volt szüksége, mert az 1991. évi LXXXVI. tv. alapján a kifizetett kamatokat a társaság adójából le kívánta vonni. A felperes 1992. és 1993. években összesen 5 399 000 Ft társasági adót fizetett be, abból a kamatokat a számla hiányában nem tudta levonni. A felperesnek 1993. után társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezhetett, így a később kiállított számlák alapján nem volt visszaigénylési lehetősége. Az elsőfokú bíróság ezért az alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kötelezte az ítéletben megjelölt összegű kártérítésre.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben a kereset teljes elutasítását kérte. Fellebbezése indokaként arra hivatkozott: nincs olyan jogszabályi kötelezettsége, hogy számlát kellett volna kiállítania. A késedelmi kamat fizetése nem tartozik az 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: áfa tv.) 43. § (1) bekezdésében meghatározott körbe, ezért terhére jogellenes magatartás nem állapítható meg. Ezzel szemben a felperesnek a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) szerint a mérleg készítése idején átmenő tételként kamat megjelöléssel kellett volna a perbeli összeget lekönyvelnie.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a 2001. február 2-án hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Kötelezte a felperest az alperes részére 15 nap alatt 750 000 Ft kétfokú együttes perköltség, az állam javára pedig 1 073 940 Ft kétfokú eljárási illeték megfizetésére. Döntésének indoka szerint miután a felperes a kereseti követelését a Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglaltakra alapozva terjesztette elő, az alperes fellebbezése alapján a másodfokú eljárásban is azt kellett vizsgálni, hogy az ügyleti kamatok kiszámlázásának elmaradásával okozati összefüggésben keletkezett-e a felperesnek kára.
Az Sztv. 15. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes köteles volt könyvelni mindazokat a gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását az éves beszámolóban ki kell mutatni. Így a felperesnek az Sztv. 48. § (3) bekezdése alapján a pénzügyi műveletek ráfordításai között kellett kimutatni a fizetett kamatokat és kamat-jellegű kifizetéseket, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait. A törvény 84. § (1) bekezdése szerint a könyvelés alapja lehet minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény nyilvántartása céljára készítettek (számviteli bizonylat). Így számviteli bizonylatnak kell tekinteni - egyebek között - azokat a banki értesítéseket, amelyek a banki átutalás megtörténtét igazolják, továbbá készpénzfizetés esetén az aláírt nyugtát, váltóra történt fizetés esetén a fizetés ellenében visszakapott váltót (ún. másodlagos bizonylat). A felperes a kifizetett ügyleti kamatok összegét, a kifizetés napját pontosan tudta. Ezt a pénzmozgást a felperes a törvény 83. § (2) bekezdésének a/ pontja alapján legkésőbb - ha a fizetés banki átutalással történt - a pénzintézeti értesítés, mint számviteli bizonylat, megérkezésekor a könyvviteli nyilvántartásba be kellett volna vezetnie. Ha pedig a felperes a váltó alapján fizetett, akkor a váltót visszakapta, s a váltó maga is bizonyította a fizetés megtörténtét. Amennyiben a felperes a Sztv. hivatkozott rendelkezései szerint járt volna el, abban az esetben a perbeli kamat az éves beszámolóban a pénzügyi művelet ráfordításai között [48. § (3) bekezdés], mint a pénzügyi műveletek eredményét befolyásoló pénzügyi ráfordítás került volna elszámolásra.
A kifejtettekből a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek meg volt a törvényes lehetősége a perbeli ügyleti kamat összegének a könyvelési nyilvántartásaiban - így az éves beszámolójában (mérlegében) - feltüntetésére, függetlenül attól, hogy az alperes kiállította-e a számlát vagy sem.
Rámutatott arra, hogy a felperes - a 7. sorszámú előkészítő iratából és a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatából megállapíthatóan - a perbeli három váltó alapján kifizetett kamat összegét nem az alperes számlájának hiánya miatt, hanem azért nem szerepeltette a könyvelésében pénzügyi ráfordításként, mert - a polgári perben keletkezett jogerős bírósági ítélet meghozataláig - a kifizetett összeget vételárelőleg visszafizetésének tekintette. Mint ilyen pénzmozgás viszont pénzügyi ráfordításként nem volt elszámolható. Ezért amennyiben a felperesnek ebből kára keletkezett, az nem hozható okozati összefüggésbe azzal, hogy az alperestől számlát nem kapott. Az alperes felelőssége ezért a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint változtatta meg, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megváltoztatása folytán a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes részére kétfokú perköltség, az államnak pedig az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a másodfokon eljárt bíróság nem értékelte: az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. 43. §-a értelmében az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról számlát kiállítani. Ez alól a kölcsönügylet, így az ahhoz kapcsolódó kamat sem jelent kivételt. Az áfa törvény 43. § (4) bekezdése értelmében a számlára, egyszerűsített számlára az Sztv.-nek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az első fokon eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes számlát a felperes erre irányuló kérelme ellenére sem állított ki. A felperes álláspontja szerint az alperesnek ez a magatartása jogellenes és felróható, különös tekintettel arra, hogy a felperes teljesítésének minősítése tekintetében a felek között jogi véleményeltérés volt. Annak során az alperes azt az álláspontot foglalta el, hogy a teljesítés kamatra és nem vételár előleg visszafizetésére történt. Saját álláspontjához képest tehát az alperesnek kötelezettsége volt a számla kiállítása.
A másodfokú bíróság - álláspontja szerint - megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a váltók kifizetésével kapcsolatos, pénzügyi mozgást tartalmazó dokumentumok olyan számviteli bizonylatnak minősülnek, amely alapján a felperes azt pénzügyi ráfordításként könyvelhette volna. Az Sztv. 84-85. §-ai tartalmazzák a számviteli bizonylatra vonatkozó alaki és tartalmi kellékeket. A kizárólag pénzmozgást tanúsító belső bizonylatok nyilvánvalóan nem tekinthető ilyen értelemben vett megfelelő dokumentumnak.
Felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a jogerős ítéletben kifejtett indokok alapján.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelemben tárgyalás tartását nem kérte, és a felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől számított 8 napon belül az alperes sem kérte tárgyalás tartását.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős ítélet ugyanis nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A Ptk. 339. § (1) bekezdésében szabályozott szerződésen kívüli kártérítéshez a törvény három együttes feltétel meglétét írja elő: a magatartás jogellenességét, a kár keletkezését, valamint a jogellenes magatartás és a kár között fennálló okozati összefüggést. Az együttes feltételek közül bármelyiknek a hiánya esetén kártérítésre kötelezésnek nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a jogerős ítéletben helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felperes károsodása és az alperes magatartása között az okozati összefüggés hiányzik. Az ítéletben felhívott Sztv. 15. § (2) bekezdése, 48. § (3) bekezdése a 83. § (2) bekezdésének a) pontja továbbá a 84. § (1) bekezdéseinek felhívásával és elemzésével helyesen állapította meg, hogy a felperesnek meg volt a törvényes lehetősége arra, hogy a perbeli ügyleti kamat összegét a könyvelési nyilvántartásaiban attól függetlenül feltüntesse, hogy az alperes kiállította-e a számlát, vagy sem.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős másodfokú ítéletben figyelembe vett számviteli bizonylatok nem felelnek meg az Sztv. 84-85. §-ban előírt alaki és tartalmi kellékeknek. Az Sztv. 84. § (1) bekezdése szerint ugyanis számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény, számviteli nyilvántartások céljára készítettek. Az Sztv. 85. § (1) bekezdése sorolja fel a bizonylat általános alaki és tartalmi kellékeit. Mindezeknek a jogerős ítéletben felsorolt számviteli bizonylatok megfelelnek.
Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság rámutat arra is, az alperes helytállóan hivatkozott az áfa törvény 43. §-ának (1) bekezdése felhívásával arra, hogy az ügyleti kamatra vonatkozóan számla kiállítási kötelezettség őt nem terhelte. A felhívott törvényhely értelmében az adóalany az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról köteles számlát kiállítani. A kamatról a jogosult nem köteles számlát kiállítani, mert a kamatkövetelés mögött a felhívott áfa törvény rendelkezése szerinti termékértékesítésről vagy szolgáltatásról nincs szó.
Az alperes magatartása és a kár keletkezése közötti okozati összefüggés hiányán felül ezért az alperes magatartásának a jogellenessége is hiányzik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.31.978/2001. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.