adozona.hu
BH+ 2003.1.45
BH+ 2003.1.45
A lefoglalt vámáru kiadása, a lefoglalás megszüntetése esetén a vámigazgatási eljárást le kell folytatni (1995. évi C. tv. 62., 64-65. §, 1996. évi XLV. tv. 99-100. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság 1996. december 17-én csempészet bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt eljárást folytatott le, amelynek során határozatával lefoglalt három darab MTZ-82 típusú mezőgazdasági vontatót. A büntető ügyben a városi bíróság ítéletében elrendelte a vámhivatalnál nyilvántartott, a bűnügyi jegyzék 1. sorszáma alatt megjelölt 3 db traktor lefoglalásának megszüntetését és a lefoglalt tárgyakat a felperes részére kiadni rendelte el.
Ezt követően az elsőfokú vámhatóság 19...
BH+ 2003.1.45 A lefoglalt vámáru kiadása, a lefoglalás megszüntetése esetén a vámigazgatási eljárást le kell folytatni (1995. évi C. tv. 62., 64-65. §, 1996. évi XLV. tv. 99-100. §)
Az elsőfokú vámhatóság 1996. december 17-én csempészet bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt eljárást folytatott le, amelynek során határozatával lefoglalt három darab MTZ-82 típusú mezőgazdasági vontatót. A büntető ügyben a városi bíróság ítéletében elrendelte a vámhivatalnál nyilvántartott, a bűnügyi jegyzék 1. sorszáma alatt megjelölt 3 db traktor lefoglalásának megszüntetését és a lefoglalt tárgyakat a felperes részére kiadni rendelte el.Ezt követően az elsőfokú vámhatóság 1998. július 6-án kelt határozatával a felperest 1 231 000 Ft raktárdíj megfizetésére kötelezte. A raktárdíj köteles napok számát 1998. június 17-től július 6-ig, összesen 19 napban jelölte meg.
A felperes fellebbezett az elsőfokú vámhatósági határozat ellen, az alperes 1998. augusztus 15-én kelt határozatával az elsőfokú vámhatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a megyei bírósághoz az első- és másodfokú vámhatósági határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérve.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt ítéletével elutasította. Hivatkozott a vámjogról a vámeljárásról, valamint a vámigazgatási eljárás szabályairól szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 62. §-ának (1) bekezdés a) pontjára, amely szerint vámárunak hivatalból történő raktározása rendelhető el. A Vtv. 65. § c) pontja szerint a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni rendelt áru kiadását elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő napig mentes a raktári díjfizetési kötelezettsége alól. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az idézett jogszabályi rendelkezések alapján a vámhivatal a büntető ítélet jogerőre emelkedését követő naptól, azaz 1998. június 18-ától a vámáru átvételéig 1998. július 6-áig 19 napra jogosan számított fel raktári díjat, amelyet a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 99. § (1) bekezdés c) pontja alapján a vámhatóság helyesen állapított meg.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Fellebbezésében előadta, hogy a vámáruval kapcsolatos büntetőeljárásról, annak eredményéről, amelynek során a vádlottakat bűncselekmény hiányában a bíróság felmentette és a perbeli traktorokat kiadni rendelte el, nem kapott semmiféle értesítést. Az alperes és az elsőfokú bíróság megsértette a Vtv. 70. §-át, 147. § (4) bekezdését, amikor raktározási díj kifizetéséhez kötötte a gépek átadását. A bíróság által kiadni rendelt tárgyakat csak a raktározási díj megfizetése mellett adták ki a felperes részére. Raktározási díj megfizetésére úgy kötelezte az alperes, hogy a felperes vétlen volt a lefoglalás elrendelésekor. Nem tudott arról a bírói döntésről, hogy elviheti a kérdéses munkagépeket és hogy jogerősen felmentette a bíróság azokat a vádlottakat, akiknek büntetőeljárásban elbírált magatartása kapcsán foglalták le a munkagépeket.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte helyes indokai alapján.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság tárgyi ügy, valamint a városi bíróság büntetőügy irataiból megállapította, hogy a felperes tulajdonát képező 3 db MTZ 82 típusú traktor lefoglalását a büntetőbíróság ítéletével megszüntette és az A. M. Gépkereskedelmi Kft. (Sz., T. u. 80. szám alatti) érdekelt részére kiadni rendelte. A büntetőügy vádlottja M. Vladimír I. r., illetőleg K. Alekszandr II. r. vádlottak voltak. A bíróság megjelölése szerint a felperes érdekeltként szerepelt a büntetőbíróság ítéletében. A lefoglalás megszüntetését a bíróság a Be 102. § (2) bekezdésének 2. fordulatára alapozta.
A büntető ítélet idején hatályos a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 102. § (2) bekezdése szerint a lefoglalás megszüntetése esetén a lefoglalt dolgot annak kell visszaadni, akitől lefoglalták, a terheltnek, illetőleg annak aki azt tőle átvette, azonban csak akkor lehet kiadni, ha kiadása iránt más nem jelent be alaposnak látszó igényt, vagy ilyen igény az eljárás adataiból nem tűnik ki. Az utóbbi esetben a dolgot annak kell kiadni, aki a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazolta.
A büntetőbíróság ítéleti rendelkezésének végrehajtására a vámhatóságot kereste meg.
A Be. 102. § (2) bekezdés 2. fordulata esetén tehát nem a terhelt részére, hanem mint ahogy azt a bíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletében megjelölte, az érdekelt részére kell kiadni a lefoglalt tárgyakat. Az érdekelt a büntetőeljárásban - jelen esetben - nem vett részt. A megszüntetett lefoglalással érintett tárgy kiadására a vámhivatal köteles.
A Vtv. 65. §-ának c) pontja akként rendelkezik, hogy mentes a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizárólag a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban raktározott vámáru, a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni rendelt áruk kiadását elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig, illetőleg a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő elteltét követő napig.
A Vtv. 65. §-ának rendelkezéseit a lefoglalás megszüntetésével kapcsolatos Be. rendelkezéseivel összhangban, együttesen kell értelmezni és alkalmazni.
A Be. 102. § (2) bekezdése rendelkezik a lefoglalás megszüntetéséről arra az esetre, ha a lefoglalást a terhelttel szemben, illetőleg arra az esetre, ha más érdekelttel szemben rendelték el az elkobzást. A büntetőeljárásban a terhelt a büntető ítélet kihirdetésekor értesül a lefoglalás megszüntetéséről.
A vámhivatalnak a lefoglalással kapcsolatosan a Vtv. 60. §-a (3) bekezdését figyelembe véve kell eljárnia.
A Vtv. 60. §-a (3) bekezdése szerint a vámhatóság által lefoglalt vámáru raktározása esetén - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - a raktározásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Vtv. 65. §-a csak a raktározási díjjal kapcsolatos mentességet tartalmazza, az eljárás tekintetében eltérő rendelkezést a Vtv. nem tartalmaz. Ennek megfelelően mint ahogy a Vhr. 100. §-a erre külön is rámutat a Vtv. 65. §-a c) pontja alkalmazása során le kell folytatni a szükséges vámigazgatási eljárást. Ennek során alkalmazni kell a Vtv. 70. §-át, valamint a Vtv. és a Vhr. rendelkezései mellett az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (Áe.) rendelkezéseit is.
A vámigazgatási eljárásban a Áe. szabályainak megfelelően az ügyfél az eljárásban való részvételre, írásban vagy szóban történő nyilatkozattételre jogosult, részvételét biztosítja továbbá a Vtv. 70. §-ában előírt vámigazgatási eljárási rend is.
A vámhatóság hivatalból indított eljárása a bíróság foglalást megszüntető végzésével nem ért véget, a hivatalból indított eljárást a raktározásra vonatkozó szabályok szerint a vámhatóságnak be kell fejezni. A vámáru kiadása során le kell folytatni a szükséges vámigazgatási eljárást, melynek során a Vtv. 146. § (2) bekezdésének megfelelően a raktározással kapcsolatos kérdésekben is a vámhatóság határozatot hoz. A Vhr. 100. §-ának megfelelő vámigazgatási eljárásban az alperesnek a 70. § rendelkezéseit kell alkalmazni, miután a büntetőbíróság döntése a lefoglalás megszüntetéséről és az áru kiadásáról a raktározási határidő lejártának felel meg, ezért a vámhivatal köteles felszólítani az érintettet 8 napos határidő kitűzésével a vámáru vámjogi sorsának rendezésére, illetőleg a lefoglalt áru átvételére.
Az alperes a vámigazgatási eljárást 19 napon át nem indította meg, holott a jogerős büntetőbírósági ítélet a lefoglalt tárgy kiadására határidőt nem állapított meg. A felperes kezdeményezésére a vonatkozó eljárás mellőzésével csupán a raktározási díj megállapításáról döntött, az alperest így az ügy érdemére kiható súlyos eljárási mulasztás terheli.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az alperes határozata nem felel meg a Vtv. 60. § (3) bekezdésének, a Vtv. 70. §-ának és a Vhr. 100. §-ának, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új határozat hozatalára kötelezte a Pp. 339. § (1) bekezdése szerint. (Legf. Bír. Kf. III. 27.895/1999.)