BH+ 2003.1.34

A felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése esetén megállapítható felszámolási díj, annak áfa-tartalma és az áfa-visszaigénylés körében irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 36. §, 46. § (7) bek., 52. § (5) bek., 58. § (1) bek., 59. § (1), (2) és (3) bek., 60. § (4) és (5) bek., 1990. évi XCI. tv. (Art.) 3. § (3) bek., b) pont, 32. § (3) és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 22. § (1) bek., 28. § (1) b

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1998. október 21-i kezdő időponttal indult meg a felszámolási eljárás, melynek Cégközlönyben való közzététele 1998. november 19-én történt meg. Az adós felszámolási eljárására a többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel - módosított, a csődeljárásról a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a 2000...

BH+ 2003.1.34 A felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése esetén megállapítható felszámolási díj, annak áfa-tartalma és az áfa-visszaigénylés körében irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 36. §, 46. § (7) bek., 52. § (5) bek., 58. § (1) bek., 59. § (1), (2) és (3) bek., 60. § (4) és (5) bek., 1990. évi XCI. tv. (Art.) 3. § (3) bek., b) pont, 32. § (3) és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 22. § (1) bek., 28. § (1) bek., 2/2000. PJE].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1998. október 21-i kezdő időponttal indult meg a felszámolási eljárás, melynek Cégközlönyben való közzététele 1998. november 19-én történt meg. Az adós felszámolási eljárására a többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel - módosított, a csődeljárásról a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a 2000. január 31-én kelt 15. sorszámú végzésében - a felszámoló által benyújtott kérelem alapján - elrendelte a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezését. Az adós gazdálkodó szervezetet jogutód nélkül megszüntette.
A végzés jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a megyei bíróságot mint cégbíróságot, az adós cégjegyzékből való törlése érdekében.
A D. Felszámoló Kft. díját 300 000 Ft+áfa összegben állapította meg.
Megállapította továbbá, hogy az adós gazdálkodó szervezet 110 924 Ft vagyonnal rendelkezik, amely teljes egészében a hitelezők által befizetett nyilvántartásbavételi díj.
Felhívta a Bírósági Gazdasági Hivatalt, hogy - a hitelezők által befizetett - nyilvántartásba-vételi díjat, 110 924 Ft-ot, utalja ki a felszámolónak. Az adós által visszaigényelhető felszámolói díj áfáját, a felszámolóra engedményezte, a felszámolói díj részbeni kiegyenlítésére.
Megállapította, hogy a fentieken túlmenően az adós vagyonnal, pénzeszközzel nem rendelkezik, így a hitelezők kielégítési aránya nulla százalék.
Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felszámoló 300 000 Ft + áfa összegű díja csak részben - az előzőek szerint - térült meg, ezért - a jelen végzés jogerőre emelkedését követően - felhívni rendelte a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalát a különbözet megtérítésére. Végül az elsőfokú bíróság rendelkezett az adós megszüntetése folytán még szükséges intézkedések megtételéről.
Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felszámoló azért kérte az adós felszámolási eljárásának egyszerűsített módon történő befejezését, mert irathiány miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan. Másrészt a rendelkezésre álló vagyon még a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő.
Az adós ellen négy hitelező jelentett be hitelezői igényt, akik összesen 110 924 Ft nyilvántartásba-vételi díjat fizettek be. Ez az összeg "az adós gazdálkodó szervezet vagyonát képezi". A felszámoló ezt az összeget akként kérte felosztani, hogy a 110 924 Ft-ot áfás tartalommal jelölte meg, s ily módon 22 000 Ft visszaigényelhető áfát állított be a vagyonfelosztási javaslatba. Ezt részben az APEH 15 000 Ft-os "a" kategóriás hitelezői igényébe kérte beszámítani, illetőleg a még megmaradó összeget szintén az APEH "e" kategóriás hitelezői igényével "csökkentette".
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint azonban a felszámoló a nyilvántartásba-vételi díjat nem megfelelően állította be a vagyonfelosztási javaslatba. Ezért a bíróság a felszámoló javaslatától eltérően rendelkezett a felszámolói díj megállapításáról, a fedezetére szolgáló összeg kiutalásáról, illetve a kifizetett felszámolói díj után visszaigényelhető ÁFA sorsáról.
Az elsőfokú bíróság - utalva a többször módosított Cstv. 59. §-a (1) bekezdésének utolsó előtti mondatára, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 22. §-ának (1) és 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - akként foglalt állást, hogy a felszámoló díja 300 000 Ft + 25%, azaz jelen esetben 75 000 Ft áfa összeg. Az áfa összege azonban az adós gazdálkodó szervezet részéről visszaigényelhető, így az az adós vagyonát növeli, s a vagyonfelosztási javaslatban felosztható vagyonként kell beállítani. A felszámoló részéről a felszámolói díj áfája - 75 000 Ft - költségként jelentkezik.
A többször módosított Cstv. 60. §-ának (4) bekezdésére utalva megállapította, hogy a felszámoló díját elsősorban a nyilvántartásba-vételi díjból kell fedezni. Amennyiben az kevesebb, mint a felszámoló díja, úgy a különbözet az adós még meglévő vagyonával szemben érvényesíthető, "a" kategóriás hitelezői igényként.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy az adós vagyona a felszámolói díj fedezetére teljes egészében nem elegendő. Így - utalva a Ptk. 293. §-ára - a rendelkezésre álló 110 924 Ft-ból előbb levonta a 75 000 Ft összegű áfát, mint költséget, s a megmaradó 35 914 Ft-ot a felszámolói díj részbeni kiegyenlítésére rendelte fordítani. A meg nem térült különbözet fedezésére rendelte fordítani az adós által visszaigényelhető és az adós vagyonát képező 75 000 Ft áfa-követelést. Végül akként foglalt állást, hogy a felszámoló az így meg nem térült különbözet kifizetését a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számláról igényelheti.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, a felszámolói díj fentiek alapján levezetett áfájával szemben, a hitelező részéről nincs helye beszámításnak a Cstv. 36. §-a alapján. Az eljárást befejező végzés meghozatalakor ugyanis az APEH hitelezőnek csak követelése áll fenn az adóssal szemben, de - az áfa visszaigénylésből eredő - tartozása még nem. Ezért a végzés meghozatalakor még nincs helye beszámításnak, mert még nem került az adós vagyonába a felszámolói díj visszaigényelhető áfája.
Végül megállapította, hogy a jelen eljárásban a felszámoló meg nem térült díjának összege 189 076 Ft - figyelemmel arra, hogy a díjkiegészítési számla csak 300 000 Ft összeg erejéig áll helyt. E meg nem térült díj kifizetése iránt a többször módosított Cstv. 59. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással rendelte "értesíteni" a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalát.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az APEH megyei igazgatósága hitelező élt fellebbezéssel. Kérte a végzés hatályon kívül helyezését, vagy kijavítását akként, hogy abban ne szerepeljen rendelkezés a felszámolói díj áfájáról.
Hivatkozott arra, hogy az APEH, mint adóhatóság az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 32. §-a értelmében az adós javára visszaigényelt összeget csak abban az esetben utalja ki, ha annak a költségvetés felé fennálló tartozása nincs. Ellenkező esetben a tartozás csökkentésére visszatartja. Az APEH-nek jelen esetben 15 000 Ft felszámolási költségigénye van, amely megelőzi a felszámolói díj esedékességét. "Erre vonatkozóan a Cstv. 36. §-a alapján a beszámítás lehetősége nem vitatható". Az adós javára visszaigényelhető áfából, a Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése értelmében, elsősorban erre a felszámolási költségre kell fedezetet biztosítani. Az ezen felüli rész adható át a felszámolónak, amennyiben ennek törvényi feltételei adottak. A felszámoló azonban csak a mindenkor átvett összegből visszaszámított adót köteles megfizetni. Ezért az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett akként, hogy a felszámoló részére átadni rendelte a felszámolói díj áfáját, 75 000 Ft összegben.
Álláspontja szerint a felszámoló, a vagyonfelosztási javaslatban, helyesen szerepeltette az adós javára visszaigényelhető áfa összegét 22 000 Ft-ban, melyből 15 000 Ft-ot javasolt beszámítani az APEH "a" kategóriás felszámolási költségigényére, 7000 Ft-ot pedig az "e" kategóriás járulékigény fedezetére.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés részben - az alábbiak szerint - alapos:
A jelen eljárásban alkalmazandó, többször módosított Cstv. 59. és 60. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket a felszámolói díjról, illetve annak kiegyenlítéséről. E rendelkezések eltérő gyakorlati alkalmazása miatt, a felszámolói díj ÁFA tartalmával kapcsolatban, a Legfelsőbb Bíróság 2/2000. PJE szám alatt jogegységi határozatot hozott. Ennek értelmében, amennyiben egy jogszabályban meghatározott díjnál nem történik kifejezett utalás arra, hogy általános forgalmi adót tartalmaz-e vagy sem, a díjat úgy kell tekinteni, mint amely már tartalmazza az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges fedezetet. A felszámolási tevékenység adóköteles szolgáltatásnyújtás, így konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában az adható teljes díj az áfát is tartalmazza. Ez adott esetben azt jelenti, hogy tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az egyszerűsített felszámolás során, a többször módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 300 000 Ft felszámolói díjon kívül, további 75 000 Ft áfa összeget is megállapított.
A jelen eljárásra irányadó, többször módosított Cstv. 60. §-ának (4) és (5) bekezdése értelmében a felszámolói díj forrásai a következők:
- a hitelezők által az igényük nyilvántartásba-vételéért, regisztrációjáért - a törvény 46. §-ának (7) bekezdése alapján fizetendő díj, amelyet az adott felszámolási eljárást foganatosító bíróság gazdasági hivatalánál kezelt számlára kell befizetni;
- az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyona;
továbbá
- a központilag, a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt díjkiegészítési számla.
A fenti felsorolás egyben sorrendet is jelent.
A felszámolói díj elsődleges fedezetéül a befizetett regisztrációs díjak szolgálnak. Ez a regisztrációs díj azonban nem az adós vagyona, hanem - a többször módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése értelmében - a hitelezők által befizetett összeget, mint hitelezői követelést, az 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 15. sorszámú végzése rendelkező részének (5) bekezdésében azt állapította meg, hogy a hitelezők által befizetett 110 924 Ft nyilvántartásba-vételi díj az adós gazdálkodó szervezet vagyona.
Ha a regisztrációs díj nem elegendő a felszámolói díj kiegyenlítésére, akkor az adós vagyona biztosítja a további fedezetet, mégpedig a többször módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kielégítési rangsor figyelembevételével.
Amennyiben az előző két forrásból sem egyenlíthető ki a felszámoló díja, akkor - meghatározott esetekben - a díjkiegészítési számlához lehet fordulni. A többször módosított Cstv. azonban sem a felszámolói díj meghatározott részének díjkiegészítési számlára való befizetése [59. § (2) bekezdése], sem a ki nem egyenlített felszámolói díjnak a díjkiegészítési számláról való kiegészítése kapcsán [59. § (3) bekezdése] nem rendelkezik az egyszerűsített felszámolás esetén követendő eljárásról. Erre figyelemmel a többször módosított Cstv. 59. §-ának (3) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy egyszerűsített felszámolás esetén is 300 000 Ft-ra kiegészíthető a felszámoló díja a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt díjkiegészítési számla terhére.
A fent kifejtettekre tekintettel a jelen felszámolási eljárásban a 300 000 Ft összegben megállapítható felszámolói díj fedezésére csak a 110 924 Ft nyilvántartásba-vételi díj áll rendelkezésre. Ebből kell az adósnak kifizetnie a felszámoló díját és az ahhoz kapcsolt áfát. Azaz az adós a felszámolónak, a díja részbeni kiegyenlítésére, csak 88 924 Ft-ot tud kifizetni, míg 22 000 Ft-ot az államnak, a felszámolói díjhoz kapcsolódó áfa-ként kell befizetnie.
Az áfát az adós - az elsőfokú bíróság e tekintetben helytálló és a fellebbező hitelező által sem vitatott jogi okfejtése szerint - visszaigényelheti, s ez az összeg az adós követeléseként jelentkezik. Az elsőfokú bíróság az általa kifejtett indokokra tekintettel helyesen járt el, amikor a felszámoló díja után, az adós által visszaigényelhető áfát - mint adósi követelést - a felszámolóra engedményezte. A hitelező tévesen hivatkozott arra, hogy az engedményezést az általa részletezett jogszabályok kizárják. A többször módosított Cstv. 52. §-ának (5) bekezdése értelmében ugyanis a zárómérlegben (vagy záró egyszerűsített mérlegben) szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek (Polgári Törvénykönyv 328-330. §-ai) van helye azzal, hogy az ilyen követelésekre a Polgári Törvénykönyv 331. §-a az irányadó.
A fellebbezés azonban helytálló abban a részében, hogy az áfa visszatérítéséről az adóhatóság jogosult dönteni.
Az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 32. §-ának (3) és (4) bekezdése - tekintettel a törvény 3. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglaltakra is - felhatalmazza az adóhatóságot arra, hogy a visszaigényelt adót az adós gazdálkodó szervezetet terhelő, fennálló adótartozás mértékéig visszatartsa. E rendelkezés, valamint az Art. 75. §-a értelmében tehát, az ÁFA visszaigénylésről az adóigazgatási eljárás keretében, az adóhatóság jogosult dönteni (Lásd a Bírósági Határozatok 2001. évfolyamában 338. sorszám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakat).
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta:
A felszámoló díját 300 000 Ft-ban állapította meg, mellőzve a + 75 000 Ft áfa összeg megállapítását.
A rendelkező részből mellőzte annak megállapítását, hogy az 110 924 Ft regisztrációs díj az adós vagyona. Mellőzte a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala felhívását a regisztrációs díjból és az adós vagyonából meg nem térülő felszámolói díjkülönbözet megtérítésére.
Egyebekben az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett - a 110 924 Ft nyilvántartásba-vételi díj felszámoló részére történő kiutalására, továbbá az áfa visszaigénylés felszámolóra való engedményezésére vonatkozó - rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VI. 30.814/2000. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.