adozona.hu
BH+ 2003.1.27
BH+ 2003.1.27
I. Az elsőfokú bíróság érdemi végzése elleni fellebbezési határidőben benyújtott olyan beadvány, amely a végzés hatályon kívül helyezésére irányul - tartalma szerint - fellebbezésnek minősül [Pp. 3. § (6) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) bek.]. II. Az adós fizetésképtelensége megállapításának körében vizsgálandó körülmények [1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. C
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 2001. október 19-én meghozott 4. sorszámú végzésében a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. Végzésének indoklásában tényként állapította meg: az adós a hitelező követelését már a felszámolási eljárás kezdeményezését megelőzően vitatta. A Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapított fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételei hiányoznak, ezért a Cstv. 27. §-a (4) bekezdésének megfelelően az eljárást soron kívül megszüntette.
A hitelező a 4. s...
BH+ 2003.1.27 I. Az elsőfokú bíróság érdemi végzése elleni fellebbezési határidőben benyújtott olyan beadvány, amely a végzés hatályon kívül helyezésére irányul - tartalma szerint - fellebbezésnek minősül [Pp. 3. § (6) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) bek.].
II. Az adós fizetésképtelensége megállapításának körében vizsgálandó körülmények [1993. évi LXXXI. tv-nyel és 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 1. § (3) bek., 27. § (2) és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2001. október 19-én meghozott 4. sorszámú végzésében a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. Végzésének indoklásában tényként állapította meg: az adós a hitelező követelését már a felszámolási eljárás kezdeményezését megelőzően vitatta. A Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapított fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételei hiányoznak, ezért a Cstv. 27. §-a (4) bekezdésének megfelelően az eljárást soron kívül megszüntette.A hitelező a 4. sorszámú végzés elleni fellebbezés előterjesztésére rendelkezésre álló határidőben - 2001. november 5-én - igazolási és az eljárás folytatására irányuló kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy az adósnak a felszámolás iránti kérelemre tett észrevételét nem kapta kézhez, így arra nyilatkozni nem tudott. A nyilatkozattétel elmulasztása miatt igazolási kérelemmel élt, valamint kérte az elsőfokú bíróságot, hogy az eljárást saját hatáskörében folytassa.
Az elsőfokú bíróság 2001. december 12-én kelt 6. sorszámú végzésében a hitelező igazolási és az eljárás folytatására irányuló kérelmét elutasította. Végzésének indoklásában tényként állapította meg, hogy az adós ellenkérelmét az elsőfokú bíróság valóban nem kézbesítette a hitelezőnek, "mert az tartalmilag a hitelező által is előadott és dokumentált vitatásra vonatkozik". Az eljárás soron kívüli megszüntetésére okot szolgáltató, adósi vitatást tartalmazó, a felszámolás iránti kérelem benyújtását megelőző időpontban kelt, adóstól származó levelek már a hitelező felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelméhez csatolt mellékletek közt szerepeltek. Igazolási kérelemnek az ügyben azért nincs helye, mert az eljárás soron kívüli megszüntetésére nem a hitelező mulasztása miatt, hanem a törvényi feltételek hiányában került sor.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezett. Kérte a végzés hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor az adósnak a hitelezői kérelemre tett észrevételét részére nem adta ki.
Hivatkozott arra, hogy számlakövetelését az adós soha nem vitatta, a kibocsátott számlák mögött meghúzódó teljesítést valósnak ismerte el, csak ezzel szemben "fogalmazott meg" ellenkövetelést, amelyek azonban csak "látszatkövetelések". Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak ebben a körben a szükséges bizonyítási eljárást le kellett volna folytatnia. Az elsőfokú bíróság alap nélkül hivatkozott arra, hogy ezek a kérdések csak perben dönthetők el. Ezen túlmenően - véleménye szerint - a beszámítási igény nem tekinthető a követelés vitatásának.
E jogi érvelése el nem fogadása esetére arra hivatkozott, hogy az adós által jelzett, számszerűsített ellenkövetelésnél a hitelezői igénye magasabb összegű. Ezért az adós által részben elismert, s csak részben kifogásolt számla alapján, a fizetés elmaradása esetén, az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható, figyelemmel a BH 1999/226. számú eseti döntésben kifejtettekre.
A fellebbezés az alábbiak szerint csak kis részben alapos, a döntés érdemét illetően megalapozatlan.
A jelen eljárásra alkalmazandó többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság a fél által előterjesztett kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
A hitelező 2001. november 5-én előterjesztett "igazolási és eljárás folytatása iránti" kérelme tartalma szerint az elsőfokú bíróság 4. sorszámú - az eljárást soron kívül megszüntető - végzésének hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Az előbbiekből következően tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező igazolási és eljárás folytatása iránti kérelmét alakszerű megjelölésének megfelelően bírálta el és elutasította. A Legfelsőbb Bíróság ezért a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a hitelezőnek a 4. sorszámú végzés ellen előterjesztett fellebbezését érdemben vizsgálta.
A többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdésének megfelelően alkalmazott Pp. 3. § (6) bekezdése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra - a törvényben előírt időn belül - nyilatkozhassanak.
Jelen eljárásban az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú végzés meghozatala előtt elmulasztotta a hitelező részére kiadni az adósnak a hitelező kérelmére tett észrevételét. Ezzel az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályát sértette meg. Az elsőfokú bíróság azonban ezt a mulasztását pótolta, a 6. sorszámú végzéssel együtt ezt az észrevételt a hitelező részére kézbesítette. Azt a hitelező - a tértivevény tanúsága szerint - 2001. december 21-én átvette. Erre tekintettel az eljárási szabálysértés miatt nem volt szükség a 4. sorszámú végzés hatályon kívül helyezésére.
A hitelező az észrevétel ismeretében a fellebbezésben fejtette ki részletes jogi álláspontját.
A 4. sorszámú végzés elleni fellebbezés alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a hitelező által csatolt iratok alapján kiegészíti azzal, hogy a felszámolási kérelemben megjelölt számlatartozásokat az adós a 2001. május 11-én kelt levelében valóban nem vitatta. Azok közül az IB 98010695 számú számlatartozása rendezését 2001. május 16-ra, míg az IB 98010820 és IB 98010852 számúakat 2001. május 31-ig ígérte. Az IB 98010695 számú számlatartozása tőke összegét ki is egyenlítette, a fennmaradó további tartozásait azonban utóbb, még a felszámolási kérelem benyújtása előtt, a 2001. július 3-án és a 2001. július 6-án kelt leveleiben vitatta a felek közötti jogviszonyból eredő, a követelést meghaladó összegű ellenkövetelésre hivatkozással. A követelés vitatását bizonyítja a felek közötti egyeztető tárgyalás is, majd az azt követően az adós által 2001. június 23-án megküldött fax tartalma.
Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság a végzésben felhívott jogszabályok alapján helytállóan következtetett arra, hogy az adós nem minősül fizetésképtelennek, ennek hiányában pedig az eljárás soron kívüli megszüntetésére vonatkozó döntése helyes. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a felszámolás iránti kérelem kézhezvétele előtt a követelésnek bármilyen módon történő vitatása, vagy a nem vitatott követeléssel szemben jelzett ellenkövetelés alkalmas a felszámolási eljárás elhárítására. A nemperes felszámolási eljárásnak a többször módosított Cstv. 1. §-a (3) bekezdésében meghatározott céljából az következik, hogy felszámolási eljárás nem vehető igénybe a vitatott követelések érvényesítésére szolgáló, a törvény rendes útjára tartozó egyéb eljárások (fizetési meghagyásos eljárás, per) helyett. Csak abban az esetben lehet az adós fizetésképtelenségét megállapítani és felszámolását elrendelni, ha a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének valamely alpontjában meghatározott fizetésképtelenségi feltétel megállapítható.
Annak vizsgálata is meghaladja a fizetésképtelenség megállapítására irányuló nemperes felszámolási eljárás kereteit, hogy az adós által a felszámolási kérelem kézhezvétele előtt jelzett beszámítás megalapozott-e vagy sem, mert ez csak a felek közötti szerződéses jogviszonyból eredő elszámolásra irányuló perben lehetséges. Az adott nemperes eljárásban a felszámolási bíróság csak a Cstv. 27. § (2) bekezdésében meghatározott fizetésképtelenség feltételeire vonatkozóan folytathat le bizonyítást. Ennek során a vizsgálata arra vonatkozóan is kiterjed, hogy milyen összegű a felszámolási kérelemben megjelölt követeléssel szemben jelzett ellenkövetelés.
A hitelező felszámolási kérelme alapjául megjelölt, 60 napon túli, ki nem egyenlített számlakövetelése 18 150 581 Ft volt, míg az adósnak a 2001. július 23-i levelében jelzett ellenkövetelése - kizárólag megegyezés esetére - 16 539 206 Ft volt. Ennek hiányában az ezek után járó késedelmi kamatigényt és szerviz kialakítási költséget, valamint egyéb kárigényt is jelzett. E levél tartalmát egybevetve a 2001. július 3-i levéllel megállapítható, hogy a hitelezői igény nem magasabb összegű az adós által jelzett ellenkövetelésnél. Nem maradt fenn tehát olyan nem vitatott követelés, amelyre tekintettel az adós felszámolása elrendelésének lenne helye. (Legf. Bír. Fpk. VI. 30.627/2002. sz.)