adozona.hu
BH+ 2003.1.13
BH+ 2003.1.13
A gépjárműadó alanya az, aki az év első napján a gépjármű tulajdonosa volt. Ez az új tulajdonosra csak külön kikötés esetén hárítható át [Ptk. 98. §, 1991. évi LXXXII. tv. 2. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1996. január 2-án kelt adásvételi szerződéssel felperestől megvásárolt egy tehergépkocsit és egy pótkocsit. Az 1996. évre esedékes súlyadót, összesen 50 800 forintot T. Község jegyzőjének határozata alapján a felperes 1996. november 21-én fizette ki.
A felperes kereseti kérelmében a fenti összeg és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság jogerős ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a f...
BH+ 2003.1.13 A gépjárműadó alanya az, aki az év első napján a gépjármű tulajdonosa volt. Ez az új tulajdonosra csak külön kikötés esetén hárítható át [Ptk. 98. §, 1991. évi LXXXII. tv. 2. § (1) bek.].
Az alperes az 1996. január 2-án kelt adásvételi szerződéssel felperestől megvásárolt egy tehergépkocsit és egy pótkocsit. Az 1996. évre esedékes súlyadót, összesen 50 800 forintot T. Község jegyzőjének határozata alapján a felperes 1996. november 21-én fizette ki.A felperes kereseti kérelmében a fenti összeg és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság jogerős ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 50 800 forint tőkét, ennek 1996. november 21. napjától járó évi 20%-os kamatát, valamint a perköltséget. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy bár a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 2. § (1) bekezdése szerint az adó alanya az a személy, aki az év első napján tulajdonosa volt a járműnek, de a Ptk. 99. §-a értelmében a dologgal járó terheket a tulajdonosnak kell viselnie. Miután 1996. január 2-től már az alperes volt a járművek tulajdonosa, ezért az adóterhet is neki kell viselnie. Mindkét eljárt bíróság rámutatott arra, hogy a pénzügyi szabályozás nem érinti a tulajdonjoggal összefüggő teherviselési szabályt, a tulajdonjog tartalma alapján a dologgal kapcsolatos terheket a tulajdonjog megszerzésétől kezdődően a tulajdonos köteles viselni. Az általános szabálytól való eltérést a felek szerződése nem tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti és felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az engedélyezés iránti kérelemben kifejtette, hogy hasonló tényállású ügyben a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélettől eltérő döntést hozott. Álláspontja szerint az ítélet sérti az 1991. évi LXXXII. törvény 2. § (1), (3) és (4) bekezdésében foglaltakat. A fenti jogszabály a súlyadó alanyát konkrétan megjelöli, így ezt a speciális szabályt kell alkalmazni a Ptk. 99. §-ával szemben. Az alperes kérelmében rámutatott arra is, hogy a bíróságok ítéletében idézett eseti döntés tényállása lényegesen eltér a perbeli tényállástól.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 271. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárást lefolytatta és a kérelmet alaposnak találta.
Az nem volt vitás a peres felek között, hogy a gépjárműadó alanya a felperes, hiszen az év első napján a szövetkezet volt a gépjármű tulajdonosa. Az adót az adóalany köteles megfizetni, és az csak akkor hárítható át az új tulajdonosra, ha ezt a szerződésben külön kikötötték. A Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a felek szabadon rendelkezhettek az eladó részéről megtérítendő tárgyévi adó áthárításáról. A peres felek közötti kötelmi jogviszony [Ptk. 365. § (1) bek.] elkülönül mind az adójogviszonytól, mind pedig a Ptk. dologi jogra vonatkozó rendelkezéseitől. Az alperesnek a felperessel szemben vételár fizetési kötelezettsége állt fenn, egyéb kikötést a szerződés nem tartalmazott, ezért nincs jogalapja a felperes kereseti kérelmének.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a többször módosított Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VII. 21.297/2000. szám.)