adozona.hu
BH+ 2002.12.633
BH+ 2002.12.633
Nem minősül felszámolási költségnek és ezért nem mentes a nyilvántartásbavételi díj befizetése alól az olyan kár megtérítése iránti igény, amely kívülálló harmadik személy magatartása miatt következett be és nem kapcsolódik a cég működéséhez, az adós gazdasági tevékenységének körén kívül esik [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 40. §, 46. § (7) bek., 47. §, 57. § (1) bek. a) pont és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. május 28-án kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1997. november 13-i számában közzétett felszámolási eljárás során, melyben a felszámolás kezdő napja 1997. október 16-a volt, az I. r. kérelmező 1998. október 27-én kifogást terjesztett elő a felszámoló azon intézkedése ellen, melyben a kérelme hitelezői igényként való nyilvántartásbavételét megtagadta. E kérelmező igénybejelentésként elsődlegesen azt kérte, hogy az adóssal 1996. október 21-én kötött megáll...
BH+ 2002.12.633 Nem minősül felszámolási költségnek és ezért nem mentes a nyilvántartásbavételi díj befizetése alól az olyan kár megtérítése iránti igény, amely kívülálló harmadik személy magatartása miatt következett be és nem kapcsolódik a cég működéséhez, az adós gazdasági tevékenységének körén kívül esik [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 40. §, 46. § (7) bek., 47. §, 57. § (1) bek. a) pont és (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. május 28-án kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1997. november 13-i számában közzétett felszámolási eljárás során, melyben a felszámolás kezdő napja 1997. október 16-a volt, az I. r. kérelmező 1998. október 27-én kifogást terjesztett elő a felszámoló azon intézkedése ellen, melyben a kérelme hitelezői igényként való nyilvántartásbavételét megtagadta. E kérelmező igénybejelentésként elsődlegesen azt kérte, hogy az adóssal 1996. október 21-én kötött megállapodásban foglalt valamennyi kötelezettségének tegyen eleget és biztosítson részére tulajdonjogot az önkormányzati tulajdonban álló, de az adós gazdálkodó szervezet által használt B.-i 3.405/2. hrsz.-ú ingatlan 1000 m2-es részén 3000 Ft/m2 áron. Ezen az ingatlanon áll az I. r. kérelmező által az adóstól megvásárolt üzemcsarnok épület. Másodlagosan azt kérte, hogy az adós 3000 Ft/m2 áron értékesítse részére a 3.394, 3.395 és 3.396 hrsz.-ú ingatlanokat. Ebben az esetben térítse meg az üzemcsarnokra történt ráfordításait 13 957 118 Ft + áfa értékben. Közölte azt az álláspontját is, hogy bejelentett követelése az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján felszámolási költségnek minősül, mert érinti az I. Korlátolt Felelősségű Társaság és a H. Korlátolt Felelősségű Társaság részére már értékesített ingatlanok, valamint az adós felszámolója által értékesíteni kívánt hivatkozott hrsz.-ú ingatlanok birtoklását és használatát, így a vagyon értékesítésével kapcsolatos költségnek tekintendő a követelése. Erre figyelemmel nyilvántartásbavételi díjat nem fizetett be.A felszámoló az 1998. október 19-én kelt levelében a követelés hitelezői igényként történő nyilvántartásbavételét megtagadta, a követelést érdemben is vitatta.
Az I. r. kérelmező 1998. december 11-én benyújtott újabb kifogásában kérte, hogy a bíróság a felszámoló részére új intézkedésként írja elő az 1998. október 21-én kelt árverési jegyzőkönyvben vállalt nyilatkozat részére történő haladéktalan kiadását.
Az első fokon eljárt bíróság végzésével az I. r. kérelmező mindkét kifogását elutasította.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-ának (2) bekezdése felsorolja azokat a felszámolási eseményekkel kapcsolatos kiadásokat, melyek a felszámolási költségek közé számíthatóak. Az adós vagyonának értékesítésével kapcsolatos elfogadható igazolt költség: a vagyonértékelés díja, a nyilvános árverés és az igénybevett közjegyző díja, stb. A hitelező igénye, mint kártérítési igény nyilvánvalóan nem tartozik a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-ának (2) bekezdésében felsorolt felszámolási költségek közé. Azt nyilvántartásbavételi díj befizetése esetén az idézett törvény 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába kellene besorolni. Tekintettel azonban arra, hogy az I. r. kérelmező nyilvántartásbavételi díjat nem fizetett, ezért a felszámolási eljárásban nem minősül hitelezőnek, figyelemmel a törvény 46. §-ának (7) bekezdésében, 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és 6. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra. Az I. r. kérelmező kifogását ezért elutasította. Megjegyezte, hogy a második 1998. december 11-én benyújtott kifogást akkor is el kellett volna utasítani, ha az I. r. kérelmezőt a felszámoló hitelezőként tartaná nyilván. Nincs jogszabályi alapja annak, hogy a bíróság a felszámolási eljárásban a feleket határozott tartalmú nyilatkozat megtételére kötelezze.
Az I. r. kérelmező fellebbezése folytán másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Figyelemmel arra, hogy az I. r. kérelmező másodlagosan bejelentett 13 957 118 Ft és járulékai iránti követelését a 2000. május 17-én kelt szerződésben a C. Részvénytársaságra, majd ez utóbbi az I-B. Korlátolt Felelősségű Társaságra engedményezte, a másodfokú bíróság e követelés tárgyában a jelen eljárásbeli jogutódlást a 7. sorszámú végzésében megállapította a kérelmezőket egyetemlegesen kötelezte a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.
Határozatának indoklása szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a II. r. kérelmezőnek másodlagosan kártérítésre irányuló pénzkövetelése nem minősül az adós vagyonának értékesítésével, illetve az adós követeléseinek érvényesítésével kapcsolatos, azaz a Csődtörvény 57. §-a (2) bekezdésének d) pontjába sorolt igazolt költségnek. Az elsőfokú végzés jogi indokait kiegészítve megállapította, hogy az elsődleges igényként bejelentett meghatározott cselekmény teljesítése iránti igény hitelezői igényként egyáltalán nem érvényesíthető a felszámolási eljárásban, mert nem pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés [többször módosított 1991. évi IL. törvény 3. § (1) bekezdés c) pont és 38. § (3) bekezdés]. Ezért a II. r. kérelmező kifogásként megjelölt elsődleges kérelmét ez okból kellett elutasítani. A kártérítés jogcímén bejelentett pénzben kifejezett követelés nyilvántartásbavételének feltétele lett volna a nyilvántartásbavételi díj befizetése. Miután a II. r kérelmező ennek befizetését az elsőfokú bíróság felhívása ellenére sem igazolta, alaptalanul tart igényt követelésének a felszámoló által történő nyilvántartásbavételére és a jelen felszámolási eljárásban hitelezőnek nem minősül.
Megállapította, hogy az 1998. december 11-én benyújtott kifogás elutasítása tekintetében is érdemben helytálló az elsőfokú bíróság végzése, a jognyilatkozat kiadása iránti igény ugyanis, mint nem pénz vagy pénzben kifejezett követelés nem minősül hitelezői igénynek. A többször módosított 1991. évi IL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésének a másodlagosan megjelölt kártérítési igény tekintetében hozott rendelkezése ellen a II. r. kérelmező, mint e követelés jogutódja terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte elsődlegesen az eljárás felfüggesztését, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását, harmadsorban pedig a végzés megváltoztatását és az adós 13 957 118 Ft tőke és ennek járulékai megfizetésére kötelezését a felszámolási költségek terhére.
Jogorvoslati kérelme indokolásában kifejtette: a Legfelsőbb Bíróság végzése téves, továbbá jogszabálysértésen alapul. Az 1998. október 25-én kelt kifogásban megjelölt tényállás szerint az adós gazdálkodó szervezet nem teljesítette az 1996. október 21-én létrejött megállapodásban foglaltakat. E megállapodás érvényesen fennállt az 1997. október 15-én indult felszámolási eljárás kezdő időpontjában is. E szerződés megszüntetésére nem került sor, mert a kijelölt felszámoló az 1991. évi IL. törvény 47. §-ában megjelölt eljárást nem foganatosította. Ha a felszámoló a szerződést megszüntette volna a II. r. kérelmező jogelődje a követelését az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti felszámolási költségként az esedékességkor érvényesíthette volna. Az adós gazdálkodó szervezet a szerződésből eredő kötelezettségei nem teljesítése esetére teljes körű kártérítési kötelezettséget vállalt. A követelés alapját az adja, hogy a B-i Önkormányzat a II. r. kérelmező jogelődje építményének használati jogát megvonta és az építmény bontását rendelte el. A hitelezői igény bejelentése időpontjában a bontási kötelezettség még nem emelkedett jogerőre, így a kártérítés iránti követelés érvényesítés határidőn belül történt. Az I. r. kérelmező a követelését 2000. július 3-án kelt előkészítő iratában a C. Részvénytársaságra engedményezte. Az engedményes ebben az iratban a követelést pontosította, ezen túl a korábbi okfejtéstől eltérően a kártérítési követelés felszámolási költség kategóriába sorolásának jogi alapjaként az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének c) pontját jelölte meg. Ezt a Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta. Ezen törvényi rendelkezés szerint felszámolási költségnek minősül az adós azon kártérítési kötelezettsége, amely a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezett. A kártérítési követelést és annak járulékait ezért a felszámolási költségek körében kell teljesíteni. A felszámolási eljárás befejezésének az is feltétele, hogy az adós üzleti kapcsolatai során kötött szerződések rendezésére sor kerüljön. A felszámolási költségek nyilvántartásbavételének nem feltétele a követelés értéke után számított fizetési kötelezettség teljesítése és a felszámolónak történő igazolása. Ez következik az 1991. évi IL. törvény 47. §-a (7) bekezdésének, valamint 57. §-a (1) bekezdése a) pontjának rendelkezéseiből. Tévedett a Legfelsőbb Bíróság és jogszabálysértést követett el, amikor az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének c) pontját, valamint 46. §-ának (7) bekezdését figyelmen kívül hagyta határozatának meghozatalánál. Ezek helyes értelmezése esetén ugyanis a II. r. kérelmező kártérítés iránti igényét érdemben kellett volna vizsgálnia.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételeiben - annak tartalma szerint - a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság határozatának hatályában fenntartását kérte.
Előadta: a szerződés megszüntetését a felszámolás kezdeti szakaszában semmilyen körülmény nem indokolta, mert a felek a szolgáltatásukat folyamatosan szerződésszerűen teljesítették. Ha a szerződés felmondásra kerül, az felszámolási költséget eredményezett volna, ami a többi hitelező kielégítési alapját csökkenti. Nem álltak fenn az 1991. évi IL. törvény 40. §-ában foglalt feltételek, ezért a szerződés megtámadására sem került sor.
Az I. r. kérelmező a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, mivel a felek tárgyalás tartását nem kérték.
A felülvizsgálati kérelem a jogerős határozatnak csupán az 1998. október 27-én benyújtott kifogás elutasításával kapcsolatos rendelkezéseit támadta, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között elbírálva, a második 1998. december 11-én benyújtott kifogást elutasító rendelkezést nem vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős döntés felülvizsgálattal támadott rendelkezése - az alábbiak szerint - nem jogszabálysértő.
Helytállóan állapította meg a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, hogy a II. r. kérelmező kártérítés jogcímén bejelentett pénzkövetelése nyilvántartásbavételének feltétele lett volna a nyilvántartásbavételi díj befizetése. Ekként rendelkezik az adott eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 46. §-ának (7) bekezdése. Arra alappal hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a II. r. kérelmező, hogy az idézett törvényi rendelkezés értelmében mentesek a nyilvántartásbavételi díj befizetése alól a felszámolási költségek. Ennek körét a többször mód. Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése részletezi. A II. r. kérelmező jogelődjének az adóssal kötött 1996. október 21-i keltű szerződésből eredő kártérítési követelése azonban nem sorolható e költségek körébe.
A kérelmező előadása szerint kára abból keletkezett, hogy a felszámolási eljárás ideje alatt a B-i Önkormányzat az 1996. október 21-i megállapodás tárgyát adó 3.406/2. hrsz. alatt felvett közterület ingatlanon álló épület használati jogát megvonta, és az építmény bontását rendelte el. A megállapodás tartalma szerint erre az esetre - egyebek mellett - az adós kártérítési felelősséget vállalt.
A többször mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontjába - egyebek mellett - azok a kártérítési kötelezettségek tartoznak, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek. Ezen - egyébként a cégnyilvántartásba is bejegyzett - gazdasági tevékenység alatt az adós gazdálkodó szervezet felszámolás alatti működési körében bekövetkezett károk megtérítésének a kötelezettsége értendő. Nem sorolható ide olyan kár, mely kívülálló harmadik személy magatartása miatt következett be és olyan tevékenység következtében, melynek nincs köze az adós cég működéséhez, azaz az adós gazdasági tevékenységén kívül esik. Az a körülmény, hogy az önkormányzat megvonta a II. r. kérelmező jogelődje adóstól megvásárolt épületének használati jogát az adós gazdasági tevékenységén kívül esik. Az ezzel kapcsolatos kártérítési igény tehát nem felszámolási, hanem egyéb követelés.
Szintén nem minősül a többször mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) pontjába tartozó, a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos költségnek a kérelmező igénye. A kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis ide az alábbi jellegű követelések tartoznak: hirdetési költségek, árverési szakértő díja, közjegyzői díj, peren kívüli szakértői vizsgálatok stb., melyek az értékesítéssel illetve követelés érvényesítésével kapcsolatosak.
A további, a többször mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a), b), e), f), g) pontjába sorolt költségeknek a követelés értelemszerűen nem minősülhet, de ezekre a kérelmező az eljárás során nem is hivatkozott. Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek a többször mód. Cstv. 47. §-ára történő hivatkozása is. A felszámoló az adós által kötött szerződések felmondására illetve elállásra e törvényi szövegezés szerint csak jogosult, de nem köteles. Az adott ügyben erre nem került sor, így szükségtelen annak vizsgálata, hogy a szerződés megszüntetése esetén a követelés besorolása miként történt volna.
Nem vizsgálta a bíróság azt sem, hogy az igénybejelentés határidőben történt-e, ugyanis nem erre hivatkozással történt a jogerős határozatban a kérelmező igényének elutasítása.
A kifejtettekből következően a felszámolási költségnek nem minősülő követelés nem mentesül a többször mód. Cstv. 46. §-ának (7) bekezdésében meghatározott nyilvántartásbavételi díj befizetése alól. Ennek hiányában a kérelmező figyelemmel a többször mód. Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakra nem minősül hitelezőnek, így helyesen járt el a bíróság, amikor a kártérítési igény érdemi vizsgálatát mellőzve a kérelmező igényét, mint nem hitelezőtől származót elutasította.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzésének felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az eljárás felfüggesztését mellőzte, mert nincs a Pp. 152. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott olyan előzetes kérdés, melynek elbírálásától a jelen ügyben hozott döntés függne. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.792/2001. sz.)