adozona.hu
BH+ 2002.12.630
BH+ 2002.12.630
A gazdasági társaság törvényes képviseletét az ügyvezető látja el. Ebből következően a társaság bíróság előtti képviseletére ügyvédnek meghatalmazást csak a társaság ügyvezetője adhat. A nem ügyvezető által adott meghatalmazás alapján a jogi képviselő a társaság nevében nem járhat el, fellebbezéssel sem élhet [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 156. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 31. §, 63/A. §, Pp. 233. § (1) bek., 237. §, 240. § (1) be
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. július 15-én indult felszámolási eljárásban, melyben a felszámolás kezdő időpontja 1997. december 31-e volt, az elsőfokú bíróság a 2000. április 13-án megtartott záró tárgyaláson a 27. sorszámú végzésével az adós képviselőjét, H. A. végelszámolót 50 000 Ft pénzbírsággal sújtotta.
A végzés indokolása szerint a felszámolás technikailag lebonyolíthatatlan volt, mert az adós cég képviselője, H. A. végelszámoló nem működött együtt a felszámolóval, az adós ...
BH+ 2002.12.630 A gazdasági társaság törvényes képviseletét az ügyvezető látja el. Ebből következően a társaság bíróság előtti képviseletére ügyvédnek meghatalmazást csak a társaság ügyvezetője adhat. A nem ügyvezető által adott meghatalmazás alapján a jogi képviselő a társaság nevében nem járhat el, fellebbezéssel sem élhet [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 156. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 31. §, 63/A. §, Pp. 233. § (1) bek., 237. §, 240. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. július 15-én indult felszámolási eljárásban, melyben a felszámolás kezdő időpontja 1997. december 31-e volt, az elsőfokú bíróság a 2000. április 13-án megtartott záró tárgyaláson a 27. sorszámú végzésével az adós képviselőjét, H. A. végelszámolót 50 000 Ft pénzbírsággal sújtotta.A végzés indokolása szerint a felszámolás technikailag lebonyolíthatatlan volt, mert az adós cég képviselője, H. A. végelszámoló nem működött együtt a felszámolóval, az adós cég iratait nem bocsátotta a felszámoló rendelkezésére. A bíróság a 21., illetőleg 22. sorszámú végzésben pénzbírság terhével hívta fel az adós képviselőjét törvényi kötelezettségének teljesítésére, amelynek az adós képviselője nem tett eleget. A bíróság ezért a többször módosított 1991. évi IL. törvény 31. §-ában foglalt rendelkezés alapján a rendelkező részben írt pénzbírságot szabta ki vele szemben.
A megyei bíróság ugyancsak 27. sorszámú végzésével - egyebek mellett - az adós felszámolását egyszerűsített eljárással befejezetté nyilvánította, az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette. Megállapította, hogy az adósnak a hitelezők kielégítésére fedezetül vagyona nincsen. A végzés indokolása szerint a kijelölt felszámoló kezdeményezte az adós felszámolásának egyszerűsített eljárással történő befejezését, mert az adós cég cégjegyzésre jogosult ügyvezetője a felszámolóval nem működött együtt, a felszámolónak nem bocsátotta rendelkezésre a szükséges bizonylatokat. Az adós képviselőjét a bíróság tájékoztatta a hitelezőkkel kötött egyezség lehetőségéről, ehhez azonban a törvényben előírt feltételeket a képviselő nem teljesítette. A felszámolás az adós magatartása miatt technikailag lebonyolíthatatlanná vált, ezért a bíróság a többször módosított 1991. évi IL. törvény 63/A. §-a alapján az eljárást egyszerűsített felszámolással befejezte, és az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette.
E végzés ellen az adós gazdálkodó szervezet élt fellebbezéssel, amelyben az egyszerűsített felszámolást elrendelő, az adós gazdálkodó szervezetet megszüntető végzés hatályon kívül helyezését, valamint a pénzbírságot kiszabó végzés megváltoztatását és a pénzbírság kiszabásának mellőzését kérte. Fellebbezése indokolásában előadta: az adós a rendelkezésre álló könyvelési anyagot a felszámolónak megküldte, ezen kívül más irat nem áll rendelkezésére. Ilyen körülmények között nem róható fel hibájául, hogy az egyezség nem jött létre. Az adós képviselője a lehetőségekhez képest az eljárást igyekezett elősegíteni, az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy az eljárás megindulását követően a hitelezői igényt kielégítette.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Előadta: az elsőfokú bíróság az adós felszámolási eljárását az M. Részvénytársaság hitelező kérelmére indította meg. A fizetésképtelenséget megállapító végzés 1997. december 31-én jogerőre emelkedett. Az eljárás megindításáról az adós tudomást szerzett. A többször módosított 1991. évi IL. törvény 31. §-ában előírt kötelezettségeit az ügyvezető nem teljesítette annak ellenére, hogy arra a bíróság és a kijelölt felszámoló felszólította. Az eljárásban egyetlen hitelező sem jelentett be igényt, így a felszámoló előterjesztette az egyszerűsített felszámolás iránti kérelmét, majd kérte az adós megszüntetését. Az adósnak az az egyoldalú nyilatkozata, hogy az eljárást kezdeményező hitelező részére tartozását megfizette, nem alkalmas az eljárás megszüntetésére. Erre kizárólag a Csődtörvény 41-45. §-aiban foglalt egyezség szabályai betartásával kerülhetett volna sor. Egyezség pedig nem jött létre.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárás irataiból megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet nevében a fellebbezést dr. K. G. ügyvéd nyújtotta be, akinek az elsőfokú eljárás irataihoz 24. sorszám alatt csatolt meghatalmazását, mint meghatalmazó P. K. írta alá. Az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat által kiállított cégmásolat adatai szerint a meghatalmazást aláíró P. K. 1995. szeptember 12-étől 1996. december 31-éig volt a gazdálkodó szervezet ügyvezetője, 1999. november 10-én, a meghatalmazás aláírásakor ez a tisztsége már nem állt fenn. Ebben az időpontban ugyanis a társaság végelszámolás alá került, és a kijelölt végelszámoló az adós gazdasági társaság másik ügyvezetője, H. A. lett.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. év VI. törvény (korábbi Gt.), valamint az 1997. évi CXLIV. törvény (új Gt.) 156. §-a egyaránt akként rendelkezik, hogy a korlátolt felelősségű társaság mint gazdasági társaság törvényes képviseletét az ügyvezető látja el. Ebből következően a táraság bíróság előtti képviseletére ügyvédnek meghatalmazást érvényesen csak a társaság ügyvezetője adhat. A nem ügyvezető P. K. által adott meghatalmazás alapján a társaság nevében nem járhat el a megjelölt jogi képviselő. A pénzbírságot kiszabó végzés ellen pedig a Pp. 233. §-ának (1) bekezdéséből következően csupán az nyújthat be fellebbezést, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Nem élhet fellebbezéssel tehát az adós gazdálkodó szervezet sem a végelszámolójával szemben kiszabott pénzbírság miatt.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az adós gazdálkodó szervezet által benyújtott fellebbezést - melynek benyújtására szóló meghatalmazás nem a jogosulttól származik, továbbá a pénzbírság kiszabása tekintetében az adós fellebbezés előterjesztésére nem is jogosult -, a jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése folytán irányadó Pp. 240. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával, a Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 31.463/2000. sz.)