adozona.hu
BH+ 2002.12.603
BH+ 2002.12.603
A Kft. ügyvezető igazgatója az általános forgalmi adó bevallásának elmulasztásával elkövetett adócsalásért könyvelő alkalmazása ellenére is felel, ha a könyvelőnek nem ad át az adóbevallás elkészítéséhez szükséges iratot nem ellenőrzi, hogy a bevallás megtörtént-e (Btk. 310. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság ítéletével V. G. terheltet bűnösnek mondta ki az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, számviteli fegyelem megsértésének vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében, s ezekért halmazati büntetésül 4 év próbaidőre felfüggesztett 1 év 7 hó börtönre ítélte.
Az ítéletet a megyei bíróság annyiban változtatta meg, hogy a börtönbüntetés tartamát 1 év 2 hóra, a próbaidőt 3 évre leszállította, egyebekben pedig helybenhag...
BH+ 2002.12.603 A Kft. ügyvezető igazgatója az általános forgalmi adó bevallásának elmulasztásával elkövetett adócsalásért könyvelő alkalmazása ellenére is felel, ha a könyvelőnek nem ad át az adóbevallás elkészítéséhez szükséges iratot nem ellenőrzi, hogy a bevallás megtörtént-e (Btk. 310. §).
A városi bíróság ítéletével V. G. terheltet bűnösnek mondta ki az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, számviteli fegyelem megsértésének vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében, s ezekért halmazati büntetésül 4 év próbaidőre felfüggesztett 1 év 7 hó börtönre ítélte.Az ítéletet a megyei bíróság annyiban változtatta meg, hogy a börtönbüntetés tartamát 1 év 2 hóra, a próbaidőt 3 évre leszállította, egyebekben pedig helybenhagyta.
A jogerős határozatokban megállapított tényállás szerint a terhelt, aki a vádbeli időben a Kft. ügyvezető igazgatója volt, annak ellenére, hogy a Kft. rendszeres gazdasági tevékenységet folytatott, 1996. II. negyedévétől 1998. III. negyedévéig áfa adónemben nem tett adóbevallást és adót nem fizetett. A meg nem fizetett áfa összege 3 741 017 forint volt.
A terhelt a Kft.-nél 1998-ban megtartott adóellenőrzés során 4 db, összesen 19-én fél millió forintról szóló olyan számlát mutatott be, illetve csatolt az iratokhoz, amelyek valótlanul azt tartalmazták, hogy a bennük feltüntetett összeg kifizetése megtörtént.
A terhelt 1997-ben és 1998-ban nem gondoskodott arról, hogy a Kft. a törvényben előírt könyvvezetési, beszámolási valamint nyilvántartási kötelezettségének eleget tegyen. A tényállás szerint a terhelt a vádbeli időben könyvelőt alkalmazott ugyan, de a szükséges bizonylatokat nem bocsátotta rendelkezésére.
Az ítéletek ellen a terhelt és a védő részben felmentésre, részben az eljárásnak megrovás alkalmazásával történő megszüntetésére irányuló felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
Az indítvány szerint az adócsalást két okból sem lehet megállapítani.
A terhelt könyvelőt alkalmazott, neki a szükséges iratokat folyamatosan átadta, s emiatt kizárt, hogy az adózás szempontjából lényeges tényt szándékosan el akart volna titkolni. A könyvelő tanúvallomásának az elfogadása, s annak megállapítása, hogy a terhelt a szükséges bizonyítékokat nem bocsátotta a rendelkezésére, téves, amit az is igazol, hogy az eljárás során az 1994-től - 1998-ig terjedő időre vonatkozó iratokat a hatóság a könyvelőtől foglalta le.
Nem lehet ezen kívül az adócsalást megállapítani a szándékos bűnösség hiányán kívül azért sem, mert a terhelt bízhatott abban, hogy a könyvelő elvégzi a munkáját, s ennek alapján rendezheti az esetleges adókötelezettségét. A törvény szerint az elkövető nem büntethető olyan tény miatt, amelytől az elkövetéskor nem volt tudomása. Az elkövetéskor nem volt nyilvánvaló, hogy a terheltnek, egyáltalán van-e áfa fizetési kötelezettsége, a Btk. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében az áfa meg nem fizetéséért nem büntethető.
A négy számla esetében a jogügylet nem volt áfa köteles, a számlák pontatlansága miatt az államnak kára nem keletkezett sem a célzat, sem az egyenes szándék nem állapítható meg, s mint büntethetőséget kizáró ok, fennáll a tévedés és a társadalomra veszélyesség csekélyfoka is.
A számviteli fegyelem megsértése sem róható a terhelt terhére, mivel az iratokat a könyvelő rendelkezésére bocsátotta, nem a terhelt, hanem a könyvelő mulasztott.
Összefoglalva: a terheltet bűnösség egyik cselekményért sem terheli, legfeljebb a magánokirat-hamísítás miatt lehetett volna őt megrovásban részesíteni.
A Legfőbb Ügyészség átiratával az ítéletek hatályban fenntartását indítványozta, mivel álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány részben a tényállás ellen irányul, amit a törvény kizár, az ítéleti tényállás jogi értékelése pedig megfelel az anyagi jog szabályainak.
A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
A büntetőeljárás szabályai szerint a felülvizsgálati eljárásban az ítéletben megállapított tényálláson változtatni nem lehet. Ebből következik, hogy a jelen esetben is a jogerős határozatokban megállapított tényállás az irányadó, s a felülvizsgálatra okot adó anyagi jogi szabálysértésnek az ítéleti tényálláshoz képest kell fennállnia ahhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerőt megtörje.
Az ekképpen irányadó tényállás jogi értékelése a jogerős határozatokban megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. A terhelt bűnösségének a megállapítása a másodfokú határozatban kifejtett helyes indokok alapján mindhárom bűncselekményben törvényes, és törvényes a cselekmények minősítése is.
A felülvizsgálati indítvány azon érvelése, mely szerint az a tény, hogy a terhelt könyvelőt alkalmazott, és a szükséges adatokkal folyamatosan ellátta, kizárja, hogy adócsalásra irányuló szándéka lett volna, téves.
Nincs egyrészt tényalapja, mivel az indítvánnyal ellentétben az ítéleti tényállás azt tartalmazza, hogy a terhelt nem adott át a könyvelőnek minden szükséges iratot, másrészt az érvelés jogilag is téves.
A könyvelő alkalmazása a terheltnek a bevallások benyújtásáért fennálló felelősségét nem szüntette meg, mivel még abban az esetben is ellenőriznie kellett volna, hogy a bevallások megtörténtek-e, ha a könyvelő megbízatása a bevallások benyújtására is kiterjedt volna.
A tényállás szerint a megbízott könyvelőnek a terhelttel kötött megállapodás értelmében csak az adóbevallások elkészítése volt a feladata, azok aláírása és benyújtása a terhelt feladata lett volna, a felelőssége ezekből még nyilvánvalóbb.
A tényállás szerint a Kft. áfa köteles tevékenységet is folytat, ennek ellenére két éven keresztül nem nyújtott be bevallást, s a számlájáról áfa befizetés nem történt.
A terhelt mint ügyvezető, nyilvánvalóan tudta ezt, ezért intézkednie kellett volna, hogy a könyvelő készítse el a bevallásokat, s ha ez nem vezetett volna eredményre, más módon kellett volna gondoskodnia arról, hogy a bevallás megtörténjék.
A terhelt ez irányban hosszú időn keresztül nem intézkedett. Tudta azt, hogy az adó be nem vallása szükségképpen csökkenti az adóbevételt, ezért nem reménykedhetett abban, hogy ez a káros eredmény ez esetben nem következik be.
Mindebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a terhelt az adóbevallást nem gondatlanságból, hanem a káros következményekbe is belenyugodva, eshetőleges szándékkal mulasztotta el. Az adócsalás nem célzatos bűncselekmény, ezért a terhelt eshetőleges szándéka is tényállásszerű. A terhelt tudta, hogy a Kft. áfa köteles tevékenységet is végzett, ezért nem lehet azt állítani, hogy az áfa fizetési kötelezettség lehetőségéről nem volt tudomása, következésképpen a büntethetőséget kizáró tévedés nem állott fenn.
Az adóbevallás elmulasztása, ezzel az adóbevétel csökkentése itt nem vitatható tény, a kifejtettek miatt a terheltet ezekért szándékos bűnösség terheli. Az adócsalás minden tényállás eleme megvalósult. büntethetőséget kizáró ok nincs, a terhelt bűnösségének a megállapítása az adócsalásban törvényes.
A könyvelő alkalmazása az adócsalás vonatkozásában kifejtett indokok miatt a számviteli fegyelem megsértése esetében sem szüntette meg a terhelt büntetőjogi felelősségét. Ezen kívül a terhelt a tényállás szerint a szükséges adatokat sem bocsátotta a könyvelő rendelkezésére, ezért e bűncselekményért is szándékos bűnösség terheli.
A magánokirat-hamísítás nem eredmény-bűncselekmény, a törvényi tényállásban írt elkövetési magatartással a bűncselekmény megvalósul. A tényállás szerint a számlák valótlan tényállítást tartalmaztak, tartalmilag hamisak voltak. A terhelt ennek tudatában az adóellenőrzés során bemutatta azokat, illetve az iratokhoz csatolta, az igazolni akart valótlan tény joghatás kiváltásra, a jövedelmi adó mértékének a befolyásolására alkalmas volt. A cselekmény tényállásszerű, a cselekmény adóellenőrzés körében, viszonylag fontosabb ügyben történt, ezért a cselekmény társadalomra veszélyességének a büntethetőséget kizáró csekély foka se állapítható meg; a terhelt bűnösségének a megállapítása e cselekményben is törvényes volt.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 291. § (7) bekezdése alapján a hatályukban fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 315/2002.)