adozona.hu
BH+ 2002.11.591
BH+ 2002.11.591
Az adóhatóság jogosult a szerződések adójogi minősítésére és az ennek megfelelő adójogi konzekvenciák levonására [1991. évi XC. tv. 29. §, 1990. évi XCI. tv. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó (szja) adónemben ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés realizálásaként az első fokon eljárt adóhatóság kötelezte a felperest 112 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 56 000 Ft adóbírságnak, 70 931 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére.
Az alperes az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes terhére 1995. évre szja adónemben 129 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 112 000 Ft-ot minős...
BH+ 2002.11.591 Az adóhatóság jogosult a szerződések adójogi minősítésére és az ennek megfelelő adójogi konzekvenciák levonására [1991. évi XC. tv. 29. §, 1990. évi XCI. tv. 1. §].
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó (szja) adónemben ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés realizálásaként az első fokon eljárt adóhatóság kötelezte a felperest 112 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 56 000 Ft adóbírságnak, 70 931 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére.Az alperes az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes terhére 1995. évre szja adónemben 129 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 112 000 Ft-ot minősített adóhiánynak. Az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta, indokolását részben módosította. Határozatát az 1990. évi XCI. tv. (Art.) 1. § (7) bekezdésében, a Ptk. 207. § (4) bekezdésében, 200. § (1) és (2) bekezdésében, valamint az 1991. évi XC. tv. (szja tv) 29. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes és a V. Bt., D. Kft., S. Kft., valamint a felperes és a K. és K. Rt., D. Kft., S. Kft. között kötött szerződések egymással szorosan összefüggnek, szerződésláncolatot képeznek. Ezen értékpapír vásárlásra vonatkozó szerződések színleltek, semmisek, ezek eredményeként a felperes által realizált jövedelem nem tekinthető értékpapírból származó jövedelemnek, hanem azt más jogcímen kapott jövedelemként kell figyelembe venni, amely összevont adóalap részét képezi. A felperes e szerződések eredményeként 300 000 Ft jövedelmet szerzett, amelyből 170 000 Ft-ot nem vallott be, 130 000 Ft-ot pedig bevallásában értékpapírból származó jövedelemként szerepeltetett. Ezért az adóhatóság a felperes 1995. évi összevont szja alapját 300 000 Ft-tal növelte, és csökkentette az értékpapírból származó jövedelmét 130 000 Ft-tal. Ennélfogva a felperes által bevallott és revízió által megállapított adókülönbözetre, illetve adóhiányra figyelemmel került előírásra a felperes fizetési kötelezettsége.
A felperes a perben fenntartott keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatva azok jogalapját. Azzal érvelt, hogy az általa kötött szerződések valódi szerződéses akaratot tükröznek, az alperes határozatba rögzített jogi álláspontja sérti a szerződési szabadság elvét, jövedelmét értékpapír értékesítésből szerezte, ezért az forrásadó-köteles és egyéb jövedelmével nem vonható össze. Hivatkozott arra is, hogy nem ütközik jogszabályi előírásba olyan szerződések megkötése, amelyek eredményeként az adózó adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül.
Az alperes ellen kérelmében - a határozatában foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első- másodfokú közigazgatási határozatot hozó szerveket új eljárásra kötelezte. Ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes és még 13 személy 1995. évben a S. Kft. alkalmazásában állt. 1995. november 23-án e személyek adásvételi szerződést kötöttek a V. Bt.-vel, K. részvény megvásárlására 100%-os vételi árfolyamon. 1995. november 24-én a felperes ezeket az értékpapírokat a D. Kft.-nek 200%-os eladási árfolyamon értékesítette 340 000 Ft értékben, holott a felperes a vételár egy részét készpénzben, forrásadó levonásával kapta meg, másik részét, a 170 000 Ft-ot pedig saját váltóval egyenlítette ki a D. Kft. A felperes a váltót a V. Bt. felé fennálló tartozásának rendezésére használta fel. A D. Kft. a felperestől megvásárolt részvényeket két nappal később tovább értékesítette a felperes munkáltatójának, amit az részben készpénzben, részben pedig saját váltóval egyenlített ki. A munkáltató a részvényeket még ugyanezen a napon eladta a V. Bt.-nek, aki az eredetileg általa értékesített részvényeket 4 nap után ugyanazon az áron visszavásárolta. A vételárat a magánszemélyektől - köztük a felperestől kapott - D. Kft. váltó továbbforgatásával egyenlítette ki. A S. Kft. és a D. Kft. az egymással szembeni és azonos összegű követeléseikbe a váltókat beszámították. A V. Bt. nullszaldósan került ki az ügyletből, a D. Kft.-nél árfolyamnyereség keletkezett, míg a S. Kft.-nek a részvények eladásából árfolyamvesztésége származott. A felperes és másik 13 személy, akik a S. Kft. alkalmazásában álló dolgozók voltak, árfolyamnyereséget realizáltak.
Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes jogszabálysértően járt el akkor, amikor a megkötött szerződéseket színleltnek, semmisnek minősítette a szerződéskötésben résztvevő felek szerződési szándéka és szerződésekben kinyilvánított ügyleti akarata ugyanis ténylegesen az értékpapír adásvételi szerződések megkötésére, értékpapírok vételére és eladására irányult, és a valóságban is ez ment végbe. Jogszabálysértően járt el az alperes akkor, amikor a felperes által megszerzett jövedelmet összevont adóalap részének minősülő jövedelemnek tekintette, nem adta indokát annak, hogy az miért nem minősül értékpapírból származó árfolyamnyereségnek. Az volt a jogi álláspontja a megkötött szerződések kapcsán, azok gazdasági kihatásaként, hogy a felperes és a S. Kft. közterhei, így adófizetési kötelezettségük mértéke is csökken. A Ptk. és az Art. szabályai azonban nem fűzik érvénytelenség jogkövetkezményét azon szerződésekhez, amelyek célja a közterhek csökkentése és maga a Szja tv. biztosítja a 10%-os forrásadóban megnyilvánuló adókedvezményt. A felperes által realizált jövedelmet nem lehetett volna másnak tekinteni, mint értékpapír adásvételéből származó árfolyamnyereségnek. Az új eljárást arra figyelemmel írta elő, hogy a felperes általa sem vitatottan az értékpapírok forgalmazásából származó bevételének egy részét nem vallotta be és ennek következtében 17 000 Ft összegű adókülönbözete áll fenn.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat és abból téves jogkövetkeztetésre jutott akkor, amikor azt állapította meg, hogy a felperes értékpapírból származó jövedelmet szerzett. Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva, a polgári jogi jogviszonyt nem érintve, csak adójogi kihatásokra vonatkozóan tett megállapítást. A szerződések érvénytelenségének megállapítása nélkül is vonható le adójogi konzekvencia a szerződéseken túli jogügyletek tekintetében, azok kimutatható gazdasági eredménye kapcsán. Hivatkozott a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére is. Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletben kifejtett jogi álláspontjából következően is csak a 17 000 Ft adókülönbözetet meghaladó határozati rendelkezéseket helyezhette volna hatályon kívül.
A felperes a fellebbezésben foglaltakra érdemi észrevételt nem terjesztett elő.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos:
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának teljes terjedelmű bírói felülvizsgálatát végezte el. Ítéletének tényállása azonban hiányos, mivel nem rögzíti a felperes bevallása szerinti 130 000 Ft-os árfolyamnyereséggel kapcsolatos ténymegállapításokat. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását - a rendelkezésre álló felek által sem vitatott okiratok alapján - kiegészíti a következőkkel:
A felperes 1995. december 22-én adásvételi szerződést kötött a K. és K Rt.-vel T. részvények megvásárlására 130 000 Ft-os vételár kikötéssel. Ugyanilyen tartalmú szerződést kötött a S. Kft. 13 másik dolgozója is. Az értékpapírok a D. Kft. részére kerültek értékesítésre kétszeres áron. A D. Kft. a magánszemélyek részvényeladásából származó árfolyamnyereség 10%-os forrásadóját levonta, a vételárat készpénzzel, illetve váltóval egyenlítette ki. A felperes a kapott 130 000 Ft-os váltót tovább forgatta a K. és K Rt. felé a vásárlási vételárhátralék rendezése céljából. A D. Kft. a megvásárolt részvényeket még ugyanazon s napon tovább értékesítette a S. Kft.-nek, aki a vételárat saját válóval és készpénzzel egyenlítette ki. A S. Kft. a szóban forgó részvényeket a K. és K. Rt.-nek adta el, aki az eredetileg nála értékesített részvényeket hét nap után ugyanazon az áron vásárolta vissza. A vételárat pedig a magánszemélyektől kapott D. Kft. váltó továbbforgatásával egyenlítette ki, így a 13 magánszemély váltó követelése váltóforgatás útján a S. Kft. birtokába került. Az azonos összegű váltókövetelés, illetve váltótartozás miatt a D. Kft. és a S. Kft. megállapodást kötött, melyben váltóikat a felek egymás birtokába adták. Az ügyletekből a K. és K Rt. nullszaldósan került ki, a D. Kft. árfolyamnyereséget realizált, a S. Kft.-nek árfolyamvesztésége származott, a felperes pedig több magánszeméllyel együtt árfolyamnyereséget realizált, amit forrásadóval csökkentett összegben fel is vett 130 000 Ft összegben.
Az elsőfokú bíróság K. Telekom és T. Invest részvények tekintetében felperes által realizált 170 000 illetve 130 000 Ft összeget árfolyamnyereségnek minősítette. Az ítéletében kifejtett jogi álláspontjához képest is tévesen döntött azonban a perben felülvizsgálni kért határozatok teljes terjedelmű hatályon kívül helyezéséről. A 170 000 Ft-ot ugyanis a felperes saját bevallása szerint sem szerepeltette bevallásában, ennél fogva a be nem vallott összeg 10%-os forrásadója a 17 000 Ft az Art. 97. § b) pontja alapján adókülönbözetnek minősül, így az elsőfokú bíróság csak az ezt meghaladó adóhatósági rendelkezéseket helyezhette volna hatályon kívül.
Az alperes azonban helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Art. 1. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezést. E szerint ugyanis a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Egy értékesítési láncolatban szerzett jövedelem és bevétel esetén tehát az adóhatóság jogosult az értékesítési láncolat minden egyes elemének vizsgálatára, ennél fogva azokat a szerződéseket is értékelési körébe vonhatja, amelyekben az ellenőrzéssel érintett adózó közvetlenül ugyan nem vesz részt, de a szerződések összefüggése, időbeli sorrendje folytán az értékesítési láncolat kihat az adózó által kötött ügylet minősítésére is. Az elsőfokú bíróság az ügylet minősítésénél nem értékelte a szerződések szoros összefüggését, a zárt személyi kört, az irányított értékesítési sorrendet, az értékesítés meghatározott ügyleti értékét, a piaci hatásokat kizáró értékesítési kört, továbbá azt a körülményt, hogy a felperesnek az értékpapír megszerzéséhez és továbbértékesítésénél saját vagyonát csökkentő befektetése nem volt. A felperes az általa vásárolt értékpapír vételárának kifizetéséhez a rövid időn belül továbbértékesített értékpapír eladásból származó váltót használta fel, értékpapír vásárláshoz készpénzt nem vett igénybe. Az értékpapír eladásakor meghatározott ellenérték készpénzre és saját váltóra úgy került megbontásra, hogy a váltón szereplő összeg megegyezzen a vásárláskori vételár összegével. Mindezen körülmények alapján azon ügyletek tekintetében, amelyben a piaci viszonyok nem érhetők tetten, az adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy a szerződéskötések valós tartalmuk révén arra irányultak, hogy a S. Kft. dolgozói a kft. vagyonának terhére anyagi juttatásban részesüljenek úgy, hogy az ne közvetlen formában jelentkezzen, így az azzal egyébként szükségszerűen együtt járó közterheket ne kelljen viselni. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben vitatott jövedelmek árfolyamnyereségkénti minősítését eleve kizárja az, hogy a részvények árának nem volt köze a piaci viszonyokhoz, mivel az egész értékesítési tranzakció előre kidolgozott módon és értéken bonyolódott le. Utal egyben arra, hogy a jogegységi döntés szerint is a rendeltetésszerű joggyakorlás általános jogelv az adójogi jogviszonyban is. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes a jogügyletek valós tartalma alapján az Szja. tv. 29. § (1) bekezdése szerint minősülő jövedelemhez jutott és ennek adójogi konzekvenciáit is jogszerűen vonta le.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf.Bír. Kf.IV.29.402/1999.)