adozona.hu
BH+ 2002.11.557
BH+ 2002.11.557
Nem sért jogszabályt a biztosítási szabályzat azon kikötése, amely szerint az un. totálkár összegéből a ki nem fizetett vám összegét le kell vonni. [Ptk. 200. § (1) bek., 209. § (3) bek., 536. § (1) bek., 548. §, CASCO biztosítási szabályzat].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal határozatával, 1997. szeptember 9. napján, külszolgálatos ingóságként vámmentesen vámkezelt a felperes számára egy Ford Fiesta GHIA típusú személygépkocsit. Előírta azonban, hogy a vámmentesen vámkezelt személygépkocsi három éven belül csak a vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el. A felperes 1997. szeptember 23. napjától kezdődő kockázatviseléssel Mobil casco biztosítási szerződést kötött az alperessel. Az ennek során kitöltött ajánlat nyomtatvány a...
BH+ 2002.11.557 Nem sért jogszabályt a biztosítási szabályzat azon kikötése, amely szerint az un. totálkár összegéből a ki nem fizetett vám összegét le kell vonni. [Ptk. 200. § (1) bek., 209. § (3) bek., 536. § (1) bek., 548. §, CASCO biztosítási szabályzat].
A vámhivatal határozatával, 1997. szeptember 9. napján, külszolgálatos ingóságként vámmentesen vámkezelt a felperes számára egy Ford Fiesta GHIA típusú személygépkocsit. Előírta azonban, hogy a vámmentesen vámkezelt személygépkocsi három éven belül csak a vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el. A felperes 1997. szeptember 23. napjától kezdődő kockázatviseléssel Mobil casco biztosítási szerződést kötött az alperessel. Az ennek során kitöltött ajánlat nyomtatvány aláírásával elismerte, hogy a biztosítás főbb jellemzőire vonatkozó dokumentumokat és feltéteket átvette. Ezt követően 1997. október 7. napján a felperes saját hibás közúti balesetet szenvedett, amelynek során a biztosított gépjármű súlyosan megrongálódott. A felperes az 1997. október 21. napján megtartott kárszemlét követően, az alperes nyilatkozatának bevárása nélkül a gépkocsit kijavíttatta. Az alperes kárszámítása alapján a gépkocsit totálkárossá nyilvánította és megtérített a felperesnek 58 850 Ft-ot, valamint a vámteher megfizetésének igazolása esetére további 605 500 Ft megfizetését helyezte kilátásba. A felperes módosított keresetében további 934 000 Ft biztosítási összegnek és kamatainak a megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Követelését a casco biztosítási szerződésre alapította, az összegszerűség körében pedig vitatta a jármű totálkárossá nyilvánítását. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. A szolgáltatási kötelezettsége fennállását elismerte, de annak összegét a kárkori nettó forgalmi értékből kiindulva, totálkár számítás alapján kérte meghatározni.Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 418 072 Ft tőkét, valamint utána 1997. november 12-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes tagadásával szemben bizonyítottnak fogadta el, hogy az alperes a vonatkozó biztosítási szabályzatokat a biztosított aláírásával is elismerten átadta. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy azok a felek elfogadó nyilatkozata alapján ügyleti feltétellé és az alperes szolgáltatási kötelezettségének meghatározása során irányadóvá váltak. Ennek 2. fejezet I.3 pontja szerint az első forgalomba helyezést követő 13. hónap első napjától a biztosító a gépjármű káridőponti forgalmi értékét köteles megtéríteni. A 2. fejezet 1.4 pont értelmében pedig hatósági elidegenítési tilalom fennállása alatt bekövetkezett totálkár esetén a biztosító kötelezettsége a közterhekkel csökkentett nettó kártérítési összegre terjed ki. Igazságügyi gépjármű szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a gépjármű totálkárossá vált, ezért az alperest terhelő biztosítási összeget az erre irányadó számítás szerint határozta meg.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését helyben hagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemelte, hogy az alperes szabályzatának a totálkár számításra vonatkozó rendelkezései nem ütköznek a Ptk. 209. §-ának (3) bekezdésébe, mert a felperes a biztosító kárszámítását nem köteles elfogadni, hanem azt a perben, szakértői bizonyítás alapján bármikor vitássá teheti.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasított részének teljesítése iránt. Ebben alapvetően az alperes biztosítási szabályzatának a totálkár számításra vonatkozó rendelkezéseit támadta. Álláspontja szerint a jogi személy javára kikötött, indokolatlan egyoldalú előnynek minősül az a kikötés, miszerint a gazdaságtalan helyreállítás tényét a biztosító egyoldalúan állapíthatja meg, mert ezzel elzárja a másik szerződő felet attól, hogy ezt sikerrel vitathassa. Kifejtett jogi álláspontja szerint a totálkárossá nyilvánítás műszaki szempontjai mellett figyelemmel kell lenni annak a biztosított oldalán fennálló gazdaságosságára - közelebbről arra is, hogy a felperesnek a roncs értékesítése esetén az azt terhelő vámterheket is meg kell fizetnie. Ebből olyan következtetés levonását kérte, hogy a perbeli esetben, a felperes számára - kizárólag az ő személyével kapcsolatos és a közterhek megfizetésével összefüggő anyagi megfontolások miatt - a javítást nem lehet gazdaságtalannak tekinteni. Ezért az alperestől ennek költségei megtérítését igényelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést az alperesi szabályzat totálkár számításra vonatkozó rendelkezésének a Ptk. 209. §-ának (3) bekezdése alapján fennálló semmisségének figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése] Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható. [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás, hogy a felek ennek megkötése során - élve a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogukkal - egyező akarattal, ügyleti feltétellé emelték az alperes casco biztosítási szabályzatát is. Ebből az következik, hogy az alperes szolgáltatási kötelezettségének az abban foglaltak szerint köteles eleget tenni.
A felülvizsgálati eljárásban a peres felek között abban a kérdésben bontakozott ki jogvita, hogy a kereset elbírálására a szabályzat totálkár számításra vonatkozó rendélezései is alkalmazhatók-e. A felperes által hivatkozott és a szerződés megkötése idején hatályban volt Ptk. 209. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis ha az általános szerződési feltételek szerint megkötött szerződés a jogi személy részére indokolatlan egyoldalú előnyt biztosít, a szerződést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja.
A casco biztosítási szabályzat felperes által támadott 2. fejezet I.1. pontja szerint "totálkár az, ha valamely biztosítási esemény következtében a megrongálódott jármű helyreállítása gazdaságtalan avagy a helyreállítás műszakilag nem indokolt. A gazdaságtalan helyreállítás tényét a biztosító állapítja meg. Gazdaságtalan a helyreállítás, ha a gépjármű javítási költségei és a káreseménnyel kapcsolatos egyéb költségek összesítve meghaladják a gépjármű káridőponti forgalmi értéke maradványértékkel csökkentett összegének és a totálkár eljárás során felmerülő költségeknek az együttes összegét".
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a szabályzat idézett pontjával kapcsolatban a Ptk. 209. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem állapíthatók meg. Abból a felperes felülvizsgálati kérelmében csupán egy mondatot ragadott ki, mely szerint a gazdaságtalan helyreállítás tényét a biztosító állapíthatja meg. A következő mondat egyszerű nyelvtani értelmezéséből azonban az állapítható meg, hogy ezt a biztosító nem egyoldalúan és saját belátása szerint, hanem az ott leírt módon köteles megtenni. Ennek lényege pedig abban foglalható össze, hogy a totálkár egy olyan objektív értékkategória, amely a gépjármű káridőponti forgalmi értékének és a kijavítás költségeinek az egymáshoz viszonyított arányát fejezi ki. Meghatározása során egyik peres fél szubjektív körülményei sem vehetők figyelembe. A viszonyítás alapjául szolgáló káridőponti forgalmi érték, valamint kijavítási költség meghatározását pedig vita esetén bármelyik fél kérheti a bíróságtól, amely igazságügyi szakértői vélemény beszerzésével dönt erről.
Az előző bekezdésben vizsgált és elemzett ügyleti feltétel objektív jellegéből következően a totálkárossá nyilvánítás során nem vehetők figyelembe a felperes felülvizsgálati kérelmében eladott és a roncs értékesítése alapján esedékessé váló vámterhek és ezzel összefüggő gazdasági érdekek. Ezek az alperesnek a casco biztosítási szerződés alapján fennálló szolgáltatási kötelezettségére nem hatnak ki, mint ahogy az alperes számára is közömbös, hogy a felperes a biztosítási összeget a gépjármű helyreállítására, vagy pedig más célra fordítja.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.811/2000).