adozona.hu
BH+ 2002.10.535
BH+ 2002.10.535
A személyi jövedelemadó alapját képezi az adóalany által végzett gazdasági tevékenységből származó - a részéről megbízott személy által átvett - készpénz [1991. évi XC. tv. 1-2. §, 4. §, 1991. évi XVIII. tv. 2. §, 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
J. Á. egyéni vállalkozó felperes 1994. évben 11 alkalommal értékesítette a tulajdonát képező fűtőolajat a A. Bt. felé. Az értékesítés eredményeképpen a felperes 1994. évi nettó árbevétele 17 579 507 Ft-tal nőtt. A felperes minden értékesítésről - az általa aláírottan és bélyegzővel ellátottan - szabályszerű számlát állított ki, azonban a bevételt nem könyvelte és éves bevallásába sem állította be. Ezzel szemben a számlabefogadó A. Bt. az általa készpénzzel kifizetett vételárat költségként kön...
BH+ 2002.10.535 A személyi jövedelemadó alapját képezi az adóalany által végzett gazdasági tevékenységből származó - a részéről megbízott személy által átvett - készpénz [1991. évi XC. tv. 1-2. §, 4. §, 1991. évi XVIII. tv. 2. §, 5. §].
J. Á. egyéni vállalkozó felperes 1994. évben 11 alkalommal értékesítette a tulajdonát képező fűtőolajat a A. Bt. felé. Az értékesítés eredményeképpen a felperes 1994. évi nettó árbevétele 17 579 507 Ft-tal nőtt. A felperes minden értékesítésről - az általa aláírottan és bélyegzővel ellátottan - szabályszerű számlát állított ki, azonban a bevételt nem könyvelte és éves bevallásába sem állította be. Ezzel szemben a számlabefogadó A. Bt. az általa készpénzzel kifizetett vételárat költségként könyvelésében szerepeltette és rendelkezett a perbeli 11 értékesítést kísérő számlákhoz tartozó szállítólevéllel is. Az üzletkötések során a felperes képviseletében - a felperes által is elismerten - H. Gy. járt el, kinek képviseleti joga kiterjedt készpénzfizetésre és átvételre is.Az értékesítésből származó 17 579 507 Ft árbevétel figyelembevételével 1994. évben az egyéni vállalkozó felperesnek 15 908 189 Ft adóalap után 6 907 130 Ft személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja/ fizetési kötelezettsége keletkezett.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1994. évben ellenőrzést tartott a felperesnél, melynek eredményeképpen az 1995. év június hó 26. napján kelt elsőfokú határozat összesen szja és általános forgalmi adó (áfa) adónemekben 11 301 103 Ft adóhiány, valamint 5 650 000 Ft adóbírság és 1 681 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az elsőfokú határozatot az alperes az 1995. év augusztus hó 30. napján hozott határozatával helybenhagyta.
A felperes pontosított keresetében az alperes határozatának a megváltoztatását kérte azzal, hogy az szja tekintetében 5 452 220 Ft, míg az áfa tekintetében 3 095 000 Ft adóhiány jogszerűtlenül került a terhére megállapításra.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát az Szja. adóhiány tekintetében megváltoztatta, így a felperes adóhiánya - a 4 084 332 Ft szja adóhiányra is figyelemmel - összesen 8 475 332 Ft-ra csökkent. Csökkentette az elsőfokú bíróság az adóbírság összegét 4 238 000 Ft-ra és a késedelmi pótlék összegét 1 244 000 Ft-ra. Egyebekben az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályában fenntartotta. Álláspontja szerint H. Gy. a felperes megbízásában járt el, a gazdasági tevékenységre a felperes egyéni vállalkozása keretében került sor, így az abból származó bevétel is a felperes személyi jövedelemadó alapját terheli.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést - melyben az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit nem vitatva - továbbra is sérelmezte az A. Bt.-vel kapcsolatos gazdasági tevékenységből származó árbevételnek felperesi árbevétellé történő minősítését és az abból származó szja hiány megállapítását.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében a felperes fellebbezését alaptalannak találta és az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak azon álláspontját, mely szerint a fűtőolaj beszerzése és értékesítése a felperes megbízottja, H. Gy. közreműködésével került lebonyolításra, az értékesítésből származó jövedelem pedig a felperes árbevételét képezi, függetlenül attól, hogy a vevő a vételárat ténylegesen a felperesnek vagy megbízottjának fizette-e ki.
A másodfokú ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérve. A felperes álláspontja szerint H. Gy. meghatalmazás nélkül vette fel az A. Bt.-től származó vételárat, annak ellenére, hogy készpénz átvételére jogosító megbízása nem volt, illetve ilyet a felperes H. Gy.-nak nem adott. Megítélése szerint a H. Gy. által átvett összeg nem számolható el a felperes bevételei között, mert nem minősül a felperes által megszerzett jövedelemnek, illetve ehhez a jövedelemhez a felperes nem jutott hozzá. Hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4. § (1), 9. § (1), 10. § (1) bekezdéseire.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felek a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívül elbírálásához hozzájárultak.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A perbeli évben hatályos a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint a belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme után adókötelezettség terheli. Az adókötelezettség a hivatkozott törvény 2. §-ának (1) bekezdése alapján magában foglalja a magánszemély bejelentési, nyilatkozattételi, adóalap és adó megállapítási, valamint bevallási kötelezettségét is. Az Szja. tv. jövedelemnek tekinti a 4. § (1) bekezdése alapján a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték egészét, illetőleg az Szja. tv.-ben elismert költségekkel csökkentett részét. Az adóalap megállapításával kapcsolatosan az Szja. tv. az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó 12. §-ában akként rendelkezik, hogy az önálló tevékenységből származó bevételnek az elszámolható költségek levonása után fennmaradó része az adóköteles jövedelem. A Szja. tv. 1. számú mellékletének A/I/1. pontja a bevételek elszámolása szabályai körében bevételnek tekinti a tevékenységgel összefüggésben kapott készpénzt.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: számviteli törvény) személyi hatálya kiterjed a törvény 2. § (1) bekezdése szerint az egyéni vállalkozóra is. A számviteli törvény 15. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyek az eszközökre és forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni. A hivatkozott szakasz (3) bekezdése szerint a könyvvitelben rögzített és a beszámolókban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatónak kell lenniük. A könyvvezetés alapja a számviteli bizonylat. A számviteli törvény szerint számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartásának céljára készítettek. A számviteli törvény 84. § (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
A jelen perben vizsgált gazdasági esemény a felperes és az A. Bt. között végbement, arról minden tekintetben a felperestől származó saját kezű aláírásával ellátott és a számviteli törvény szabályainak megfelelő hiteles, szabályszerű számla került kiállításra. A felperes 1995. április 14-én kelt rendőrségi jegyzőkönyvben foglalt meghallgatásakor elismerte, hogy H. Gy.-nak meghatalmazást és bélyegzőt is adott 1994-ben a telepen történő értékesítések bonyolítására. Így helytállóan állapították meg az első- és másodfokú bíróságok, hogy H. Gy. a felperes nevében járt el, figyelemmel arra is, hogy az irányadó tényállás szerint a felperes által sem vitatottan a megbízott jogosult volt egyes értékesítések és vásárlások ellenértékének készpénzben történő kiegyenlítésére is. Mindezek alapján az A. Bt.-től származó ellenérték a felperes által megszerzett bevételnek tekinthető, mely bevétel a felperes személyi jövedelemadó alapját képezte.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelemben tévesen hivatkozott a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényre, mert az csak 1996. január 1. napján lépett hatályba, rendelkezéseit az 1996. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
A fentebb foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír. Kfv.II.28.966/1997.)