adozona.hu
BH+ 2002.9.468
BH+ 2002.9.468
A módosítás előtti Cstv. rendelkezései nem adnak lehetőséget arra, hogy a felszámoló a közbenső mérleg alapján a későbbi időpontban megállapításra kerülő felszámolói díjra előleget vegyen fel [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 50. § (4) bek., 60. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével arra kötelezte a H. Kft.-t, mint az adós felszámolóját, hogy haladéktalanul utaljon át az adós bankszámlájára 56 000 000 Ft jogosulatlanul felvett felszámolói díjat, továbbá ennek az esedékességtől az átutalás napjáig terjedő időtartamra számított évi 20%-os kamatát. Ennek az átutalásnak a teljesítését 8 napon belül igazolja.
Kötelezte továbbá, hogy a H. Kft. nevére, de az adós pénzeinek kezelésére az O. Bank Rt.-nél és a P. Bank Rt.-nél nyitott - a végzésben p...
Kötelezte továbbá, hogy a H. Kft. nevére, de az adós pénzeinek kezelésére az O. Bank Rt.-nél és a P. Bank Rt.-nél nyitott - a végzésben pontosan megjelölt számú - bankszámlákon lévő pénzt haladéktalanul utalja át az adós bankszámlájára és ezt 8 napon belül igazolja.
A 103. sorszámú kiegészítő végzésével fellebbezési jogot engedett a végzés e rendelkezései ellen a végzés kézhezvételétől számított 15 napon belül.
A kiegészítő végzés ellen a H. Kft. felszámoló nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását, a visszafizetésre, valamint a pénz visszautalására irányuló kötelezettségei mellőzését kérte.
Fellebbezésének indokai szerint a felszámolói előleg felvétele országosan kialakult gyakorlat volt. A Cstv. hatálybalépését követően a felszámoló szervezetek előleget vettek fel az értékesített vagyontárgyak árbevételének a törvényben biztosított százaléka figyelembevételével. Ezt a hatályos jogszabályi rendelkezések - álláspontja szerint - nem zárják ki. Ez a gyakorlat csak a Legfelsőbb Bíróságnak a felszámolási előleggel kapcsolatos eseti döntéseit követően szűnt meg.
Hivatkozott arra, hogy a közbenső mérlegben a felszámolói díjelőleg szerepelt, a közbenső mérleget pedig az elsőfokú bíróság jóváhagyta. A bonyolult, nagyszámú peres és peren kívüli eljárást követő felszámolási eljárás esetén rendkívül méltánytalannak tartja a felszámolói díjelőleg visszafizetésére kötelezését.
Álláspontja szerint téves a bankszámlákkal kapcsolatos rendelkezés is. A felszámoló bármilyen bankszámlán elhelyezheti a gazdálkodó szervezet pénzeszközeit; azzal természetesen köteles hiánytalanul elszámolni, melynek semmi akadálya nincs.
A fellebbezésre észrevétel nem érkezett.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján, annak tartalma szerint, nem csupán a 103. sorszámú, hanem a 101. sorszámú végzés ellen előterjesztett fellebbezésnek is tekintette.
A fellebbezés nem alapos.
A Cstv. 60. §-ából következően a bíróság a felszámoló díját a felszámolási eljárás végén, záró végzésben, az adós gazdálkodó szervezet megszüntetésével egyidejűleg köteles megállapítani. Ebből következően a díj csak a végzés jogerőre emelkedésével válik esedékessé. A Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése értelmében ekkor nyílik meg annak lehetősége, hogy azt a felszámoló az adós vagyonából kielégítse. A Cstv.-nek a módosítás előtti, jelen eljárásra irányadó rendelkezései nem adnak arra lehetőséget, hogy a felszámoló a közbenső mérleg alapján a későbbi időpontban megállapításra kerülő felszámolói díjára előleget vegyen fel.
A Cstv. 50. §-ának (4) bekezdése csak azt teszi lehetővé, hogy a tartalékon felüli pénzvagyon terhére a felszámoló részben, vagy egészben - az 57. §-ban megállapított kielégítési sorrendben - a jogerős bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy a nem vitatott hitelezői követeléseket egyenlítse ki.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felszámoló erre vonatkozó bírósági határozat nélkül vette fel az adós vagyonából az 56 000 000 Ft-ot. Miután annak felvételére a felszámoló nem volt jogosult, visszafizetésére a felszámolót az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte.
Téves a fellebbezésnek az az érvelése, hogy a közbenső mérleg jóváhagyása folytán a felszámolói díjelőleg felvételére jogosult lenne. A közbenső mérleg a hitelezői követelések kiegyenlítése körében nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogy a felszámoló díjelőleget vett volna fel. A felszámolás időszakában felmerülő költségeket a felszámoló anyag- és bérköltségként, egyéb személyi jellegű kifizetésként, Tb. járulékként és egyéb költségekként jelezte. A közbenső mérleg jóváhagyása ennek megfelelően történt. A jóváhagyó végzés a felszámolót nem jogosította fel felszámolói díjelőleg felvételére. Erre törvényi lehetőség sem volt.
Az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte a felszámolót az adós gazdálkodó szervezet pénzeszközeinek az átutalására saját nevére nyitott bankszámlákról az adós bankszámlájára.
E körben téves a fellebbezőnek az az érvelése, hogy a felszámoló bármilyen számú bankszámlán elhelyezheti a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet pénzeszközeit. A bankszámla számának valóban nincs jelentősége. Az adós gazdálkodó szervezet pénzeszközeit azonban csak az adós nevére - bármelyik banknál és bankszámlaszámon - nyitott bankszámlára lehet elhelyezni. Ebben az esetben biztosítható, hogy az adós vagyona, a felszámoló cég vagyonától elkülönülten legyen kimutatható, s a hitelező által nyomon követhető.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Fpk.VI.32.549/2001. sz.)