adozona.hu
BH+ 2002.9.466
BH+ 2002.9.466
Jognyilatkozat tételére a felszámoló kifogás keretében nem hívható fel. Amennyiben a kötelezettség jognyilatkozat adására irányul, azt a bíróság ítélete pótolja, tehát jognyilatkozat pótlása - felszámolás alatt álló kötelezett esetében is - csak erre irányuló perben ítélettel történhet [Ptk. 295. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a bíróság az 1992. április 16-án benyújtott kérelemre 1993. július 22-i kezdő időponttal rendelte el. A felszámolási eljárásra ezért az 1991. évi IL. törvénynek a módosítás előtti rendelkezéseit kell alkalmazni (Cstv.).
A kifogásoló az elsőfokú bírósághoz 2000. február 24-én benyújtott kifogásában előadta, hogy az adós felszámolójával az adós tulajdonában álló ingatlanból az adásvételi szerződésben megjelölt területet és hozzátartozó épületet megvás...
BH+ 2002.9.466 Jognyilatkozat tételére a felszámoló kifogás keretében nem hívható fel. Amennyiben a kötelezettség jognyilatkozat adására irányul, azt a bíróság ítélete pótolja, tehát jognyilatkozat pótlása - felszámolás alatt álló kötelezett esetében is - csak erre irányuló perben ítélettel történhet [Ptk. 295. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a bíróság az 1992. április 16-án benyújtott kérelemre 1993. július 22-i kezdő időponttal rendelte el. A felszámolási eljárásra ezért az 1991. évi IL. törvénynek a módosítás előtti rendelkezéseit kell alkalmazni (Cstv.).A kifogásoló az elsőfokú bírósághoz 2000. február 24-én benyújtott kifogásában előadta, hogy az adós felszámolójával az adós tulajdonában álló ingatlanból az adásvételi szerződésben megjelölt területet és hozzátartozó épületet megvásárolta, a vételárat 5 000 000 Ft kivételével megfizette. Ezt követően közte és a felszámoló között a megvásárolt terület nagyságára vonatkozóan vita keletkezett, emiatt a felszámoló megtagadta a megosztási vázrajz aláírását. Ez okból az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonjoga nem jegyezhető be. A felszámoló a jelenleg ügyvédi letétben, elkülönített bankszámlán zárolt 5 000 000 Ft átutalása esetén sem adja meg a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatot. Kérte a felszámolót az ingatlan tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozat kiadására kötelezni.
A 2000. december 15-én érkezett újabb kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló jogellenesen elállt a szerződéstől. Kérte ennek megállapítását és a felszámolónak arra kötelezését, hogy tehermentes tulajdonjoga az önálló földrészletre bejegyezhető legyen.
A felszámoló a kifogások elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogásnak helyt adott és arra kötelezte a felszámolót, hogy "a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatokat tegye meg."
Végzésében tényként állapította meg, hogy az adós gazdálkodó szervezet felszámolója az 1998. október 13-án kelt adásvételi szerződéssel per-, igény- és tehermentesen eladta az A. Bt.-nek az általa bérelt b-i 9395/4. hrsz.-ú ingatlanból megosztás után kialakuló 3575 m2 telek és 1664 m2 szerviz épület ingatlant. A felek az adásvételi szerződésben rögzítették, hogy az ingatlan önálló kialakításához szükséges a B. Város Polgármesteri Hivatalának elvi és végleges engedélye. Az adásvétel tárgyát az önálló hrsz.-ú ingatlan tulajdoni lapjának elkészültéig a szerződéssel egyidejűleg elkészített vázrajz aláírásával pontosítják a szerződő felek. Az ingatlan megosztása csak a vázrajzon készül el, helyszíni kimérése későbbi feladat. Az adásvételi szerződésben a felek a vételár megfizetésének a módját rögzítették. A telek vételárából fennmaradt utolsó 5 000 000 Ft-os részletet a vevőnek 1999. október 31-ig volt kötelessége kamatmentesen megfizetni.
Az eladó szavatolta az eladott ingatlanrész per-, igény- és tehermentességét és azt, hogy a tulajdonjog bejegyzésének nincs akadálya. Feltétlen beleegyezését adta, hogy a vevő tulajdonjogát minden további megkérdezése nélkül a fennmaradó 5 000 000 Ft vételár-hátralék befizetésének igazolása mellett az ingatlan-nyilvántartásba vétel jogcímén bejegyezzék.
A felszámoló mint eladó, az A. Bt. mint vevő közösen bízták meg dr. F. M. ügyvédet a megosztási vázrajz elkészíttetésével, az ezzel kapcsolatos eljárásban való képviselettel, illetve a tulajdoni aránynak az adásvételi szerződésben foglaltak szerinti módosításával.
A megbízott ügyvéd a rábízott feladatot elvégezte; elkészíttette a vázrajzot, melyre vonatkozó elvi telekalakítási engedélyt a B. Város Polgármesteri Hivatala az 1999. május 12-én hozott VII. 12. 804/1999. számú határozatával megadta.
A vevő tulajdonjoga - a rendelkezésre álló iratok alapján - az ingatlan-nyilvántartásba azért nem volt bejegyezhető, mert a felszámoló a vázrajzot nem írta alá, arra hivatkozással, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlan nagyságára vonatkozóan a felek között vita alakult ki.
Az 1999. november 15-i levelében a felszámoló a vevőt 5 000 000 Ft hátralékos vételár megfizetésére hívta fel, melynek ellenében a szerződésben meghatározott összesen 5239 m2 nagyságú ingatlan helyett 3575 m2 nagyságú ingatlan átadására vonatkozóan tett nyilatkozatot.
A felszámoló felhívására a vevő 1999. október 29-én a hátralékos vételárat a P. Bank Fiókjánál letétbe helyezte, melyről a felszámolót tájékoztatta. Ezt követően 2001. január 24-én az így elkülönített pénzt bírói letétbe helyezte át.
Megállapította továbbá, hogy a vevő 2000. szeptember 27-én a városi bíróság előtt jognyilatkozat pótlása iránt pert indított. A perben a bíróság az eljárást a felszámolási eljárásban előterjesztett kifogás jogerős elbírálásáig felfüggesztette. A felszámoló 2000. december 4-én a vevő perindítására, fizetési késedelmére és érdekmúlásra hivatkozással az adásvételi szerződéstől elállt.
Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a kifogást alaposnak találta. A szerződési nyilatkozatnak a Ptk. 207. §-a (1) bekezdése szerinti értelmezésével megállapította, hogy a felek között az adásvételi szerződés 3575 m2 telek és 1664 m2 szerviz épületre vonatkozóan, összesen 5239 m2 területre jött létre. A felek együttes megbízást adtak az ügyvédnek a megosztási vázrajz elkészítésére. Nem fogadható el a vázrajz aláírásának megtagadása a felszámoló részéről arra hivatkozással sem, hogy a vevő nem fizette meg a hátralékos vételárat. A korábbi fizetési kötelezettségét a vevő a szerződésben meghatározott módon teljesítette, a hátralékos vételárat elkülönítetten letétként kezelte, és erről a felszámolót tájékoztatta.
Megállapította, hogy a felszámoló elállása nem volt jogszerű. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése az elállási jogot érdekmúlás, illetve a szigorú, fix teljesítési határidő elmulasztása esetére teszi lehetővé. A felszámolási eljárás elhúzódása a szerződéstől való elállást nem alapozza meg, de az a körülmény sem, hogy a felszámoló ma már előnyösebb feltételekkel tudná az ingatlant értékesíteni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést, melyben kérte a végzés megváltoztatását és a kifogás elutasítását.
Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a végzésből nem tűnik ki: az elsőfokú bíróság a kérelmezőnek melyik kifogását bírálta el. Nem határozta meg egyértelműen, hogy a felszámolót milyen tartalmú nyilatkozat megtételére kötelezi. Álláspontja szerint a Ptk. 295. §-a alapján jognyilatkozat tételére a felszámoló nem hívható fel. Jognyilatkozatot pótolni csak ítélettel lehet. Ebből következően a felszámolási bíróságnak - helyesen - a kifogást e tárgyban el kellett volna utasítania. Hivatkozott a kifogás elkésettségére is és sérelmezte, hogy az erre vonatkozó védekezésére az elsőfokú bíróság "nem tért ki". Végül hivatkozott arra, hogy a vevő által kért teleknagyság megosztással nem hozható létre. Állította, hogy az Önkormányzat csupán 3575 m2 nagyságú telekre vonatkozó megosztási vázrajzot hagyott jóvá. A bíróság végzése emiatt nem is végrehajtható.
A fellebbezésre adott észrevételében a kifogásoló az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.
A Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A törvényhely helyes értelmezése szerint a követelésnek vagyoni követelésnek kell lennie. Az ezt érvényesítő személy pedig a felszámolási eljárásban a Cstv. 3. §-ának c) pontja szerinti hitelezőnek minősül.
A kifogással élő azonban a felszámolási eljárásban nem minősül hitelezőnek; az adóssal szemben nem vagyoni követelése van, hanem a megvásárolt ingatlanrészre tulajdonjogának bejegyzését kívánja elérni és a felszámolót jognyilatkozat pótlására kéri kötelezni.
A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen csak az adós gazdálkodó szervezet, a választmány vagy a hitelezők részére teszi lehetővé kifogás előterjesztését. A kifogással élő ebbe a személyi körbe nem tartozik bele.
Helyesen hivatkozott a felszámoló arra, hogy jognyilatkozat tételére a felszámoló kifogás keretében nem hívható fel. A kifogás a módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdéséből következően a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése, vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogorvoslati lehetőség. A Ptk. 295. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy ha a kötelezettség jognyilatkozat adására irányul, a teljesítést a bíróság ítélete pótolja. E két jogszabályhely egybevetéséből az következik, hogy a jognyilatkozat pótlása csak erre irányuló kereset esetén, a perbíróság által hozott ítélettel történhet. A vevő ennek megfelelően a pert - helyesen - meg is indította. A jelenleg felfüggesztett per folytatását követően, a szükséges bizonyítás lefolytatása után, a perbíróság jogosult dönteni arról, hogy a jognyilatkozat pótlásának a jogszabályban megkívánt feltételei az adott esetben fennállnak-e.
Ezzel szorosan összefügg a felszámolónak a szerződéstől való elállása jogszerűségének megállapítása, amelyre a felszámoló a perben védekezésként hivatkozhat, illetve a felperes a kereset kiterjesztése útján kérheti annak megállapítását, hogy az elállás jogszerűtlen volt.
A fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság tévesen és jogszabálysértően bírálta el a kifogásoló kérelmét. Az elsőfokú bíróságnak a kifogást, a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g/ pontja alapján - mint kifogás előterjesztésére nem jogosulttól származót - el kellett volna utasítania, illetve az eljárás későbbi szakaszában a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján az eljárást meg kellett volna szüntetnie.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a kifogás tárgyában az eljárást megszüntette, és az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. (Legf.Bír. Fpk.VI.31.207/2001. sz.)