adozona.hu
BH+ 2002.8.415
BH+ 2002.8.415
A közalkalmazott öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 37. § (2) és (7) bek., 37/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 12 havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással létszámcsökkentés miatt 1999. december 15-ével megszüntette, végkielégítést azonban nem állapított meg a részére arra hivatkozva, hogy előrehozott öregségi nyugdíj...
BH+ 2002.8.415 A közalkalmazott öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 37. § (2) és (7) bek., 37/B. §].
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 12 havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással létszámcsökkentés miatt 1999. december 15-ével megszüntette, végkielégítést azonban nem állapított meg a részére arra hivatkozva, hogy előrehozott öregségi nyugdíjban részesül. Ezzel szemben a Kjt. 37. §-ának (2) bekezdése nem zárja ki a végkielégítést ezen a címen, és mivel a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt a felmentéskor még nem érte el, ezért a Kjt. 37. §-ának (6) bekezdése alapján a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejére figyelemmel 8 havi, a Kjt. 37. §-ának (7) bekezdése alapján pedig további 4 havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés illeti meg.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes értesítését akként változtatta meg, hogy a felperest megillető végkielégítés 9 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg. A bíróság kötelezte az alperest, hogy a felmentési idő utolsó napján a felperesnek 452 313 forint végkielégítést fizessen meg, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.
Az indokolás szerint a felperes 1943. július 26-án született és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár a betöltött 58. életév. A Kjt. 37. §-ának (2) bekezdése szerint nem jár végkielégítés a közalkalmazottnak - többek között -, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, vagy az ott meghatározott nyugellátások valamelyikében részesül. Ezek között az előrehozott öregségi nyugdíj nem szerepel.
A Kjt. 37/B. §-a szerint a 37. § (2) bekezdés alkalmazása szempontjából a közalkalmazott öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási szabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges idővel rendelkezik.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 7. §-a (4) bekezdésének e) pontja szerint a nő öregségi nyugdíjkorhatára, amennyiben 1943-ban született, a betöltött 58. életév, amelyet a felperes a felmentés közlésekor nem ért el, ezért a végkielégítés megilleti, amelynek összege a Kjt. 37. §-a (6) bekezdésének d), és (7) bekezdése alapján 5+4 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló jogi indokai alapján helybenhagyta. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályokat helyesen értelmezte és eszerint a felperes az öregségi nyugdíjra nem volt jogosult, így a végkielégítés szempontjából nem esett a Kjt. 37. §-ának (2) bekezdése szerinti végkielégítést kizáró rendelkezés alá. A jogszabály későbbi módosításának visszaható hatálya nincs.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Kjt. 37/B. §-át és a Tny. rendelkezéseit jogszabálysértő módon értelmezték. Az öregségi nyugdíj az utóbbi szerint gyűjtőkategória, amelybe az előrehozott nyugdíj is beszámít, és a felperes ennek a feltételnek megfelelt, mert az 55. életévét betöltötte és 35 év szolgálati időt szerzett. Ezen túlmenően esetében a végkielégítés megállapításának szociális indokoltsága sem állapítható meg, hiszen előrehozott nyugellátásban részesült.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt 37/B. §-a rendelkezik arról, hogy a Kjt. 37. §-ának (2) és (7) bekezdése alkalmazása szempontjából mikor kell a közalkalmazottat öregségi nyugdíjra jogosultnak tekinteni. Eszerint a közalkalmazott öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.
A Tny. 7. §-ának (4) bekezdés e) pontja szerint az 1943-ban született nő öregségi nyugdíjkorhatára 58. betöltött életév. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy a társadalombiztosítási szabályok bizonyos feltételek fennállása esetére a nyugdíjkorhatár betöltése előtt lehetővé teszik az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételét. Az öregségi nyugdíjkorhatár az alperes álláspontjával ellentétben mindenkire egységesen kötelező és annak mértéke nem a közalkalmazott választásától függ. A felperes a perbeli esetben nem a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt érte el, hanem őt az e korhatárnál korábban megillető nyugdíjformát vette igénybe. Az előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása csak azokat a közalkalmazottakat zárta ki a végkielégítésből, akik erre irányuló kérelmüket 1999. augusztus hó 17. napján vagy azt követően terjesztették elő [1999. évi LVI. tv. 38. § (3) bekezdés].
A végkielégítésre való jogosultság megállapításánál szociális indokok figyelembevételére a Kjt. nem ad lehetőséget, ezért az alperes erre vonatkozó okfejtése a jogerős ítélet megváltoztatására nem szolgálhat. Az eljárt bíróságok döntéseik során az irányadó jogszabályokat megfelelően alkalmazták és helytállóan értelmezték, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A perköltségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett.
Az alperes az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentességben részesül. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.112/2000. sz.)