adozona.hu
BH+ 2002.7.348
BH+ 2002.7.348
Amennyiben a hitelező által kezdeményezett végrehajtási eljárásban az adósnak harmadik személlyel szembeni követelését a végrehajtó szabályszerűen lefoglalta, a végrehajtás eredménytelensége csak akkor állapítható meg, ha a végrehajtást kérő hitelező a követelés kötelezettjével szemben igényérvényesítési jogát kimerítette [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) és b) pontja, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 87. § (1) bek., 1994
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az adós felszámolása iránti kérelmét 1999. december 6-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A hitelező az adós fizetésképtelenségének megállapítását arra hivatkozva kérte, hogy az adós bevalláson és jogerős adóhatósági határozaton alapuló, 60 napon túl lejárt 1 801 865 Ft összegű tartozását nem fizette meg, am...
BH+ 2002.7.348 Amennyiben a hitelező által kezdeményezett végrehajtási eljárásban az adósnak harmadik személlyel szembeni követelését a végrehajtó szabályszerűen lefoglalta, a végrehajtás eredménytelensége csak akkor állapítható meg, ha a végrehajtást kérő hitelező a követelés kötelezettjével szemben igényérvényesítési jogát kimerítette [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) és b) pontja, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 87. § (1) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 1. §, 110. §, 111. §, 112. §, 113. §, Pp. 385. §, 2/1999. PJE.].
A hitelező az adós felszámolása iránti kérelmét 1999. december 6-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.A hitelező az adós fizetésképtelenségének megállapítását arra hivatkozva kérte, hogy az adós bevalláson és jogerős adóhatósági határozaton alapuló, 60 napon túl lejárt 1 801 865 Ft összegű tartozását nem fizette meg, amelynek a végrehajtása sem vezetett eredményre. Ezért az adós fizetésképtelenségét a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kérte megállapítani. A végrehajtás sikertelenségének igazolása céljából okirati bizonyítékokat csatolt.
Az adós a kérelemre a bíróság felhívására tett nyilatkozatában az adótartozás fennállását elismerte. Nem vitatta a végrehajtás eredménytelenségét sem. A teljesítésre 30 napos határidőt kért, amelyet az elsőfokú bíróság biztosított. A 30 napos határidő eredménytelenül telt el, ezért az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapította, az adós felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte.
A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az eljárás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy időközben az adós fizetőképessége helyreállt. Reális lehetősége van arra, hogy a tartozását kiegyenlítse, figyelemmel arra, hogy az adósnak E. S. tagjával szemben 500 000 Ft + 4 447 000 Ft összegű követelése van, amelynek törlesztését a kötelezett megkezdte. Állította, hogy az adós E. S. törlesztését be is fizette a hitelező számlájára saját tartozásának csökkentése érdekében.
A fellebbezésre tett észrevételében a hitelező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Állította, hogy a kérelem benyújtásától az adós tartozása csak 80 000 Ft-tal csökkent, ugyanakkor az adótartozás a késedelmi pótlék folyamatos felszámítása miatt tovább növekedett. Megjegyezte, hogy az adó-végrehajtási eljárás során az adósnak az E. S. taggal szemben fennálló követeléseit lefoglalták, ezért a törlesztéseknek a hitelező számlájára kellene befolynia, ennek ellenére a számlára további befizetés nem történt. Az adós tehát valótlanul állította, hogy a fizetőképessége helyreállt.
Az adós fellebbezése alapos annyiban, hogy a hitelező kérelméhez csatolt okirati bizonyítékok alapján a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint az adós fizetésképtelenségét jogszerűen nem lehet megállapítani.
A többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A végrehajtás eredménytelenségét pedig a hitelezőnek kérelme előterjesztésekor igazolnia kell. A Legfelsőbb Bíróság 2/1999. számú Polgári Jogegységi határozatában foglaltak szerint az a hitelező, amelynek az adóssal szemben jogerős bírósági, hatósági határozaton alapuló követelése van csak a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kérheti az adós fizetésképtelenségének megállapítását, tehát az adós elismerése, a tartozás nem vitatott volta alapján, a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjára hivatkozással nem. A választási lehetőség hiánya, a végrehajtás megkísérlésének szükségessége következik a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 1. §-ában foglaltakból, miszerint a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell végrehajtani. Következésképpen a felszámolási eljárást nem lehet igénybe venni egyedi bírósági végrehajtás helyett. Az egységes bírósági gyakorlat azonban a végrehajtás eredménytelenségének megállapításához megelégszik az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének igazolásával.
Az adott ügyben a hitelező az adós felszámolása iránti kérelmében hivatkozott ugyan az adós bankszámlája ellen 1999. július 27-én kibocsátott eredménytelen beszedési megbízására 144 000 Ft adótartozás beszedésének érvényesítésére, a hivatkozott és a kérelemben foglalt tartozás összegével nem egyező tartozásra vonatkozó inkasszó másolatát azonban kérelméhez nem nyújtotta be.
A sikertelen végrehajtás igazolására benyújtott okirati bizonyítékokból pedig a következőket lehet megállapítani: Az adóhatóság az adós ellen adó-végrehajtási eljárást indított az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 87. §-ának (1) bekezdése szerint. A csatolt feljegyzésekből nem állapítható meg, hogy az adó-végrehajtási eljárást mikor és pontosan milyen összegű adótartozás miatt rendelték el. Az 1999. április 23-án készült adó-végrehajtási ügybeli feljegyzés szerint a hitelező végrehajtója az adós képviselőjétől átvette ifj. E. S. tagnak az adóssal kötött kölcsönszerződéseire vonatkozó megállapodásokat. Az 1999. május 4-i végrehajtási feljegyzés szerint E. S. a lefoglalt tartozására vonatkozóan átadta nyilatkozatát arról, hogy az adós követelését milyen összegben és milyen határidővel ismeri el. A feljegyzéshez csatolt 1999. április 20-i dátumú nyilatkozat szerint E. S. az adós követelését 404 000 Ft erejéig 1999. december 31-i esedékességgel ismerte el.
A hitelező által csatolt 1999. április 8-án kiállított foglalási jegyzőkönyv, és az 1999. április 12-én kelt követelés lefoglalás szerint a hitelező végrehajtója 406 000 Ft adó, késedelmi pótlék és eljárási költség behajtására indított végrehajtási eljárásban foglalta le az adósnak E. S. tagjával szemben 4 441 000 Ft értékben keletkezett követelését 404 000 Ft adótartozás és járulékai erejéig. A követelés lefoglalására vonatkozó határozatát a végrehajtó a feljegyzés szerint megküldte E. S-nek, akit a következőkre figyelmeztetett: a követelést E.S. sem az adós, sem más személy javára nem teljesítheti, hanem azt legkésőbb az esedékesség napján a lefoglalt összeg erejéig a hitelező megjelölt végrehajtói letéti számlájára tartozik befizetni (átutalni). Ha a nyilatkozatot vagy a befizetést elmulasztja az igazgatóság pert indíthat ellene a követelés behajtása iránt (Vht. 113. §). Ennek a pernek a költségei a per eredményétől függetlenül E. S.-t terhelik (Pp. 385. §). Figyelmeztette továbbá a hitelező E. S.-t arra is, hogy amennyiben a fenti rendelkezés ellenére tartozását más javára teljesítené, a követelés összegéig a polgári jog szabályai szerint felel [Vht. 112. § (2) bekezdés].
A hitelező az eljárás során nem igazolta, hogy E. S.-től az adós követelését megkísérelte-e behajtani, ha igen, milyen módon és milyen eredménnyel. Csupán arra hivatkozott, hogy a végrehajtói letéti számlára csak egyszeri 80 000 Ft-os befizetés érkezett. Nem igazolta a hitelező azt sem, hogy a 404 000 Ft adótartozás - amelynek behajtására a végrehajtási eljárás megindítását igazolta - része volt-e a felszámolás iránti kérelemben megjelölt 1 801 865 Ft összegű adótartozásnak.
A kérelem benyújtásakor és az elsőfokú bíróság határozathozatalakor hatályos Vht. 113. §-a szerint, ha a harmadik személy a követelést, illetőleg a róla szóló szerződést nem ismerte el, vagy a 111. §-a szerinti nyilatkozatot, illetőleg a 112. § szerinti befizetést (letétbe helyezést) elmulasztotta a végrehajtást kérő a harmadik személy ellen pert indíthat a követelés behajtása iránt. A hitelező - végrehajtást kérő - a fentiek szerint az adós követelésének lefoglalásán túl az érintett harmadik személlyel, az adott ügyben az adós tagjával szemben a követelés behajtása érdekében igazoltan további intézkedést nem tett, részére újabb felszólítást nem küldött, ellene pert nem indított. Ebből következően nem állapítható meg, hogy a követelés lefoglalására vonatozó végrehajtási eljárás befejeződött, és az eredménytelenül zárult. A rendelkezésre álló adatok alapján még azt sem lehet megnyugtató módon megállapítani, hogy a felszámolás iránti kérelem alapját képező adótartozásra vonatkozóan indult meg az a végrehajtási eljárás, amelynek során E. S. követelésének lefoglalására sor került. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság a követelés lefoglalásával összefüggésben a következőket. Önmagában az, hogy a végrehajtási eljárásban valamely követelés lefoglalására sor kerül-e még általában a végrehajtást kérő - az adott ügyben a hitelező - elhatározásától függ. Azt követően azonban, hogy a követelés lefoglalása szabályszerűen megtörténik már a Vht. 110-113. §-aiban foglaltak szerint kell eljárni és a végrehajtási eljárást csak akkor lehet befejezettnek tekinteni, ha a végrehajtást kérő a lefoglalt követelés kötelezettjével szemben a Vht. 113. §-ában megállapított igényérvényesítési jogát is kimerítette. Következésképpen a végrehajtás eredménytelenségét is csak akkor lehet megállapítani, ha az ilyen igényérvényesítés nem járt sikerrel.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét az adott kérelemre vonatkozóan a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján jogszerűen nem állapíthatta volna meg, hanem helyesen a kérelmet a 27. § (4) bekezdése szerint soron kívül meg kellett volna szüntetnie. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a, és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. (Legf. Bír. Fpk. VI. 30.837/2000. sz.)