adozona.hu
BH+ 2002.7.344
BH+ 2002.7.344
I. Ha a korlátolt felelősségű társaság részvénytársasággá történő átalakulására vonatkozó bejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasítja, a társaság a korábbi formájában (kft.) működik tovább. Nincs tehát jelentősége annak, hogy az átalakulás időszakában kötött szerződésben a társaságot rt.-ként, vagy kft.-ként jelölték meg [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 331. § (1) bek., 338. § (1) bek., 367. §, 368. § (1) bek., 369. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 60. § (4) bek.]. II. Az engedményesnek az általa indítot
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. H. Kft. adós és a P. Rt. hitelező között 1996. november 15-én létrejött HK-240/11/96. számú kölcsönszerződés alapján a hitelező által folyósított 82 500 000 Ft kölcsön visszafizetésének a biztosítékául az alperesek az 1997. november 26-án aláírt zálogszerződésben 82 500 000 Ft és járulékai erejéig az 1-1 arányban tulajdonukban álló H. külterületén lévő 2843 tulajdoni lapon 074/30. hrsz. alatt, valamint a 2855 tulajdoni lapon 074/31. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanra jelzálogjogot ala...
BH+ 2002.7.344 I. Ha a korlátolt felelősségű társaság részvénytársasággá történő átalakulására vonatkozó bejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasítja, a társaság a korábbi formájában (kft.) működik tovább. Nincs tehát jelentősége annak, hogy az átalakulás időszakában kötött szerződésben a társaságot rt.-ként, vagy kft.-ként jelölték meg [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 331. § (1) bek., 338. § (1) bek., 367. §, 368. § (1) bek., 369. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 60. § (4) bek.].
II. Az engedményesnek az általa indított perben az engedményezés tényét és tartalmát hiteltérdemlően igazolnia kell. Igazolnia kell továbbá, hogy a kötelezett létesítése megfelelően megtörtént [Ptk. 251. § (2) bek., 263. § (1) bek., 328. § (1) és (4) bek., 329. § (1) bek.].
A B. H. Kft. adós és a P. Rt. hitelező között 1996. november 15-én létrejött HK-240/11/96. számú kölcsönszerződés alapján a hitelező által folyósított 82 500 000 Ft kölcsön visszafizetésének a biztosítékául az alperesek az 1997. november 26-án aláírt zálogszerződésben 82 500 000 Ft és járulékai erejéig az 1-1 arányban tulajdonukban álló H. külterületén lévő 2843 tulajdoni lapon 074/30. hrsz. alatt, valamint a 2855 tulajdoni lapon 074/31. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanra jelzálogjogot alapítottak a hitelező javára. Az adós ellen felszámolási eljárás indult, amely 1999. október 14-én került közzétételre a Cégközlönyben. A felperes a keresetében előadta, hogy az adóssal szemben fennálló, a HK-240/11/96. sz. kölcsönszerződésből eredő követelést engedményezési keretszerződéssel megvásárolta, s követelését a felszámolónál bejelentette. Az alpereseket mint zálogkötelezetteket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy 29 100 000 Ft tőke és ennek kamatai, valamint a végrehajtási költségek erejéig a jelzálogjoggal terhelt ingatlanokból végrehajtás útján a követelését kielégíthesse.Az I. r. alperes érdemi védekezést nem terjesztett elő. A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a B.-i H. adóssal szemben fennálló és a felperesre engedményezett követelés visszakerült az eredeti hitelezőhöz, aki élt a követelést biztosító opciós jogával, ezért a követelés és a jelzálogjog - annak járulékos jellegéből fakadóan - megszűnt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alpereseket, hogy az említett tulajdoni lapon és helyrajzi szám alatt H. külterületén lévő ingatlanokra tűrjék a végrehajtást. A II. r. alperes védekezését nem fogadta el, mert a felperes okirattal bizonyította, hogy a perbeli követelés a felperesnél maradt, az nem került visszaengedményezésre a P. Rt. részére. A felperes a perbeli követeléshez engedményezés folytán jutott, s így a követelés biztosítékai is a felpereshez kerültek. Ezért a felperes keresete az alperesekkel mint zálogkötelezettekkel szemben a Ptk. 263. § (1) bekezdés első fordulata és a Ptk. 329. § (1) bekezdése alapján alapos volt.
Az ítélet ellen az I-II. r. alperesek fellebbeztek, s annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérték. Előadták, hogy a felperes a B-i H. Rt-vel szemben fennálló és a HK-240/11/96. számú szerződésből eredő követelést vásárolta meg az engedményezési keretszerződésben 1998. december 31-én. Ezzel szemben az alperesek a P. Rt. javára 1997. november 26-án a B-i H. Kft. tartozására kötötték meg a jelzálogszerződést. A B-i H. Rt. jogilag nem létezik, illetve nem is létezett, így annak tartozása sem volt a P. Rt-vel szemben. Miután az engedményezés érvényesen nem jöhetett létre, így a kölcsönszerződést a felperes jogszerűen nem mondhatta fel, de a felmondás okát meg sem jelölte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tartozás tényleges összegét nem vizsgálta.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyben hagyására irányult. Előadta, hogy becsatolta a P. Rt. és a felperes között 1998. december 31-én kötött engedményezési szerződés közjegyző által hitelesített példányát. Arra is utalt, hogy a B.-i H. Rt. általános jogutódja az átalakult gazdasági társaságnak, a társasági szerződés elfogadását követően azonnal megkezdte a működését, ezért került az engedményezési szerződésbe az Rt. neve. Az alapító okiratot a kft. tagjai 1997. december 30-án elfogadták és aláírták, a cégbejegyzési kérelmet a cégbírósághoz 1998. április 22-én benyújtották. Ezzel kapcsolatban utalt az 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 367. §-ában foglaltakra, az 1997. évi CXLIV. tv. csak 1998. június 16-án lépett hatályba. Az más kérdés, hogy az Rt. cégbejegyzési kérelmét a cégbíróság elutasította.
Az alperesek az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 60. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozva nem ismerték el, hogy az rt. előtársaságként működhetett.
A fellebbezések annyiban alaposak, hogy az ítélet megalapozatlan, mert a tényállás nincs felderítve, ezért az elsőfokú ítélet érdemben nem bírálható felül.
A felperes keresetét arra alapította, hogy a perbeli kölcsönszerződésből eredő követelést annak biztosítékaival együtt a P. Rt.-vel kötött engedményezési szerződés alapján megszerezte. A felek között nem volt vitás, hogy 1996. november 15-én a kölcsönszerződés a P. Rt. és a B.-i H. Kft. között jött létre, s ezen hiteltartozás visszafizetésének a biztosítékául kötötte meg a P. Rt. az alperesekkel 1997. november 26-án a perbeli ingatlanra a jelzálogszerződést. Az sem volt vitás, hogy a B.-i H. Kft. 1998. január 1. napjával határozta el a részvénytársasággá való átalakulását az ekkor még hatályban volt 1988. évi VI. tv. (továbbiakban: Gt.) 331. §-ának (1) bekezdése alapján.
A régi Gt. 338. §-ának (1) bekezdése értelmében az átalakulás során létrejövő gazdasági társaság az átalakult társaság általános jogutóda. A régi Gt. 367. §-a meghatározza a gazdasági társaság létrejöttének és a korábbi gazdasági társaság megszűnésének időpontját. Ez az időpont a perbeli esetben 1998. január 1-je volt, ezért nem volt jogi akadálya annak, hogy az 1998. decemberében kelt engedményezési szerződésben adósként az Rt. kerüljön feltüntetésre. A gazdasági társaság átalakulását a cégbíróságnál be kell jelenteni és a korábbi társaság törlését kell kérni [Gt. 368. § (1) bek.]. Ha a cégbíróság az átalakulás bejegyzését megtagadja, az átalakulni kívánt gazdasági társaság a korábbi formájában működik tovább. A peres felek egyezően nyilatkoztak atekintetben is, hogy a B.-i H. Rt. bejegyzési kérelmét a cégbíróság 1999-ben elutasította. Ennek pedig az a jogi következménye a régi Gt. 369. §-ának (1) bekezdése alapján, hogy a társaság a korábbi formájában működik tovább, a társaság működése nem szakadt meg, a jogfolytonosság fennállt a perbeli követelés adósa a kft. maradt. Ezért egymagában az a körülmény, hogy a P. Rt. és a felperes között létrejött engedményezési szerződésben a perbeli követelés kötelezettjeként a B.-i H. Rt. került feltüntetésre a B.-i H. Kft. helyett, nem teszi a perbeli követelés engedményezését érvénytelenné.
Az engedményezésről azonban a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezettet értesíteni kell. Arra nézve nem volt bizonyíték, hogy az engedményezőtől értesítést kaptak volna a dologi adósok. A követelés átszállását az engedményes felperes jelentette be, ezért a kötelezettek joggal igényelhetik az engedményezés megtörténtének igazolását. Az az engedményezési szerződés, amellyel a felperes a követelést megszerezte nem lelhető fel az iratok között, csak az R. A. mint engedményező és a P. Rt. mint engedményes között 2000. április 28-án megkötött szerződés.
A perbeli engedményezés megtörténtéről a Körzeti Földhivatal által 1999. március 17-én kiállított és a peres iratokhoz másolatban csatolt tulajdoni lapban van adat, ez azonban nem pótolhatja a Ptk. 328. §-ának (4) bekezdésében írt értesítési kötelezettséget, illetve az engedményezés megtörténtének és tartalmának igazolását. Az alpereseknek ismerniük kell, hogy az engedményezés milyen követelésre és milyen összegben történt meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazza, hogy a felperes milyen összeg erejéig kereshet a zálogjoggal lekötött ingatlanokból kielégítést. Enélkül az ítélet nem hajtható végre. Az elsőfokú bíróság nem vett fel bizonyítást arra nézve, hogy a H. Kft-nek mennyi volt az a még fennálló tartozása, amelyért a dologi adósoknak helyt kell állniuk [Ptk. 251. § (2) bek.]. Nincsen csatolva a felperes által a felszámolónak tett hitelezői igénybejelentés, illetve arra a felszámoló által adott válasz. Ilyen körülmények között az alperesek jogszerűen vitatják annak a követelésnek az összegét, amelyért a felperes jelzálogjoga alapján helyt kell állniuk.
A fenti jelentős tények felderítéséhez szükséges bizonyítás nagy terjedelmű, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperesnek a megismételt eljárásban bizonyítania kell az engedményezési szerződés csatolásával vagy más módon azt, hogy a követelést így annak biztosítékait is megszerezte. Az ítélet rendelkező részében fel kell tüntetni annak a követelésnek az összegét, amelyek erejéig a felperes az ingatlanokból végrehajtás útján kielégítést kereshet. Amennyiben az adós felszámolója a tartozást bizonyítottan elismerte, az alpereseknek kell bizonyítaniuk, hogy a felperes követelése az adós teljesítése folytán nem, vagy nem az elismert összegben áll fenn.
(Legf. Bír. Gf. I. 32.037/2000. sz.)
Lábjegyzet
Az 1988. évi VI. törvényt az 1997. évi CXLIV. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak a hatálya alá tartozó ügyekben még irányadók.
