adozona.hu
BH+ 2002.7.343
BH+ 2002.7.343
A betéti társaság beltagja felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 75. § (1) bek., 94. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 101. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek. a)-g) pontjai, Pp. 152. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 18 762 791 Ft-ot ebből 15 000 000 Ft-nak 1997. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 32,5% kamatát, valamint évi 2% kezelési költségét, 3 362 791 Ft-nak pedig 1997. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 32,5% kamatát és évi 1% kezelési költséget. Fizessen meg továbbá ugyanilyen idő alatt 9 599 797 Ft összegű, 1997. június 30-áig lejárt kamatot és kezelési költséget.
Ítéletének indok...
BH+ 2002.7.343 A betéti társaság beltagja felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 75. § (1) bek., 94. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 101. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek. a)-g) pontjai, Pp. 152. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 18 762 791 Ft-ot ebből 15 000 000 Ft-nak 1997. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 32,5% kamatát, valamint évi 2% kezelési költségét, 3 362 791 Ft-nak pedig 1997. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 32,5% kamatát és évi 1% kezelési költséget. Fizessen meg továbbá ugyanilyen idő alatt 9 599 797 Ft összegű, 1997. június 30-áig lejárt kamatot és kezelési költséget.Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes jogelődje az O. Bank Rt. (a továbbiakban: a felperes) az 1992. július 8-án kelt kölcsönszerződéssel 15 000 000 Ft, az 1994. május 31-én kötött kölcsönszerződéssel pedig további 15 000 000 Ft hitelt nyújtott a perben nem álló Sz. Bt.-nek. A kölcsönszerződések biztosítására jelzálogjogot alapítottak, az adós tulajdonában álló, a v-i 4050 számú tulajdoni lapon 0121/2.; a 4045 számú tulajdoni lapon 0121/1.; valamint a 4044 számú tulajdoni lapon 0120/2. hrsz. alatt felvett ingatlanokra. Az adós a tartozásokat az 1992. július 9-én és 1994. június 2-án kelt közjegyzői okiratokban elismerte. A felperes 1996. október 2-án mindkét kölcsönszerződést felmondta, és az 1996. június 30-ai állapot szerint összesen 29 434 510 Ft megfizetését kérte.
M. a 0121/1. és 0121/2. számú ingatlanokat megvásárolta. A vételárból 7 500 000 Ft-ot a perbeli kölcsönök kifizetésére fordítottak, egyidejűleg az ingatlanokról a felperes jelzálogjogát törölték.
Az 1994. június 2-án kelt közjegyzői okiratot a városi bíróság 1997. november 14-én 18 762 791 Ft-ra és kamataira végrehajtási záradékkal látta el, az adós végrehajtás alá vonható vagyontárggyal azonban nem rendelkezett, így a végrehajtás szünetel, az adós ellen felszámolási eljárás indult.
A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 18 762 791 Ft kölcsön, ennek kamatai és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest, mint az adós betéti társaság beltagját kötelezni az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 75. §-ának (1) bekezdése alapján.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A fennálló tatozásnak sem a jogalapját, sem az összegét nem vitatta, csupán azzal védekezett, hogy a betéti társaság pert indított a 0121/1. és a 0121/2. hrsz. alatti ingatlanok vevője ellen, amelyben az adásvételi szerződést, annak feltűnő aránytalansága miatt megtámadta. Előadta, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetében a felperes követelése az ingatlanokból kielégítést nyerhet, ezért a jelen per tárgyalásának felfüggesztését kérte.
Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a felperes keresetét. Megállapította, hogy a tartozás fennállását és összegét az alperes nem vitatta. A követelést a betéti társaság vagyonából kielégíteni nem lehet, ezért annak megfizetésére az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 101. §-ának (1) bekezdése, valamint a korábban hatályban volt 1988. évi VI. törvény 75. §-a és 94. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes mint a betéti társaság beltagja köteles. Úgy ítélte meg, hogy a korábban jelzálogjoggal terhelt ingatlannal kapcsolatos per mikénti elbírálása az alperes fizetési kötelezettségét nem befolyásolja, ezért nem teljesítette az alperesnek a per tárgyalása felfüggesztésére irányuló kérelmét.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és magával szemben a kereset elutasítását kérte. Ismételten arra hivatkozott, hogy az Sz. Bt. a megyei bíróságnál peres eljárást kezdeményezett a már ismertetett adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Pernyertessége esetén a megítélt összeget a perbeli tartozás kiegyenlítésére kívánják fordítani, ezért az ítélet meghozatala időpontjában nem volt az megállapítható, hogy a betéti társaságtól mint adóstól a követelés behajthatatlan, így nem volt jogi alapja az alperes marasztalásának.
Másodsorban kérte a per tárgyalásának felfüggesztését a megyei bíróság előtt az adásvételi szerződés megtámadása iránt folyamatban lévő per jogerős befejezéséig.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezés folytán a másodfokú bíróságnak is abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy beállt-e az alperesnek az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 101. §-ának (1) bekezdésében szabályozott mögöttes felelőssége a betéti társaság perbeli tartozásaiért. A hivatkozott jogszabályhely szerint a betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges. Az alperes az Sz. Betéti Társaság beltagja volt, ezért a társaság tartozásaiért való felelősségére az említett jogszabályhely az irányadó. Annak vizsgálatánál, hogy a társaság vagyona által mennyiben fedezett a felperes perbeli követelése abból kell kiindulni, hogy közjegyzői okirat alapján 1997. novemberében a társasággal mint egyenes adóssal szemben a követelés behajtása érdekében bírósági végrehajtás indult. Az adósnak azonban lefoglalható vagyontárgya már akkor sem volt, ezért a megindult végrehajtási eljárás szünetelt. A követelésből mind a mai napig semmi nem folyt be, időközben az adós felszámolás alá került. Az alperes maga sem állította, hogy van a társaságnak olyan vagyona, amelyből a követelés kielégíthető. Csupán arra hivatkozott, hogy az adós által korábban kötött adásvételi szerződést az adós megtámadta és amennyiben a bíróság a perben az adásvételi szerződés feltűnő aránytalanságát megállapítja, úgy a többlet vételár fedezetül szolgálhat a felperes követelésének kielégítésére.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban ez alapján az alperes mint beltag nem mentesül a felperes tartozásáért való helytállás alól. Az egyenes adós egy bizonytalan követelés iránt kiszámíthatatlan eredményű pert indított. Semmilyen biztosíték nincs arra, hogy a bíróság e szerződés érvénytelenségét megállapítja, és ha igen milyen összegű vételár többlet megfizetésére kötelezi a vevőt. Arra tehát még megközelítőleg sem lehet következtetni, hogy valamilyen összegű vételártöbblet befolyik az adóshoz, továbbá, hogy végül is abból, a teljes tatozáshoz képest milyen lesz a kielégítés aránya. Az esetlegesen befolyó vételár-többletnek a felperes követelésének kielégítésére történő felhasználását az adós ellen indított felszámolási eljárás is kétségessé teszi.
Az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 34. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályokban meghatározott jogai. A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Ez okból az alperesnek mint a betéti társaság beltagjának nyilatkozata, miszerint az esetlegesen befolyó vételár különbözetet a felperes követelésének kielégítésére kívánják felhasználni hatálytalan. A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a)-g) pontjaiban írt kielégítési sorrendet a felszámoló is köteles betartani. Arra nincs a perben adat, hogy a felszámoló a felperes követelését a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének melyik pontja alá sorolta be. Az viszont megállapítható, hogy a felperes követelésének kielégítését a felszámolás költségei teljes bizonyossággal megelőzik, ezért nincs biztosíték arra, hogy ha valamilyen bevételhez jut is az adós, az a felperes követelésének törlesztésére kerül felhasználásra. Mindezek alapján rendkívül méltánytalan lenne a felperessel szemben, hogy az évek óta lejárt és ki nem egyenlített követelésének a kifizetését az adós beltagja a per kimenetelétől tehetné függővé.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a per tárgyalásának felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmét sem. A Pp. 152. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per, vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van, a bíróság a pert tárgyalását felfüggesztheti. A jelen pernek a megyei bíróság előtt folyamatban lévő per nem előkérdése. Az alperesnek a felperessel szembeni tartozása nem függ attól, hogy az adásvételi szerződést az ismertetett perben a felszámoló sikerrel támadta-e meg avagy sem. Tény, hogy az adósnak vagyona nincs és nincs olyan követelése sem, amelynek fennállása bizonyított. A Legfelsőbb Bíróság ezért nem teljesítette az alperesnek a per tárgyalása felfüggesztése iránti kérelmét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 32.630/2000. sz.)
Lábjegyzet
Az 1988. évi VI. törvényt az 1997. évi CXLIV. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.
