adozona.hu
BH+ 2002.6.304
BH+ 2002.6.304
Zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítése során a kielégítés sorrendjének meghatározásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a), b) és c) pont, 58. § (1) bek., Ptk. 251. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 18. sorszámú végzésével az A. Részvénytársaság hitelező kifogásának helytadott, egyben kötelezte az adóst, hogy 15 napos határidőben fizessen meg részére 3 243 250 Ft-ot, továbbá ennek 1996. június 6. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. Az A. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező kifogásának részben adott helyt, kötelezte az adóst, hogy fizessen meg részére 15 napos határidőben 826 753 Ft-ot, valamint ezen összeg után 1997. január 1. napjától a kifize...
BH+ 2002.6.304 Zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítése során a kielégítés sorrendjének meghatározásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a), b) és c) pont, 58. § (1) bek., Ptk. 251. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 18. sorszámú végzésével az A. Részvénytársaság hitelező kifogásának helytadott, egyben kötelezte az adóst, hogy 15 napos határidőben fizessen meg részére 3 243 250 Ft-ot, továbbá ennek 1996. június 6. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. Az A. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező kifogásának részben adott helyt, kötelezte az adóst, hogy fizessen meg részére 15 napos határidőben 826 753 Ft-ot, valamint ezen összeg után 1997. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatot. Ezt meghaladóan a hitelező kifogását elutasította. Kötelezte az adóst, hogy fizessen meg az államnak 10 000 Ft le nem rótt jogorvoslati illetéket, valamint az A. Részvénytársaság hitelező részére 15 napon belül 5000 Ft eljárási költséget. Végzésének indokolásában utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy az adóssal szemben az 1995. szeptember 13-án hozott jogerős végzésével indult meg a felszámolás. A hitelezők az adós gazdálkodó szervezet vonatkozásában 128 048 631 Ft összegű, a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolt hitelezői igénnyel rendelkeztek. Az A. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező az 1996. március 5-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az adós gazdálkodó szervezet teljes vagyonát, kivéve az üdülő ingatlant, melynek vételára a részéről 1996. június 6-án teljes körűen kiegyenlítésre került. Az eljárás során a hitelezők kifogást terjesztettek elő, mert a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítésekor a felszámoló szervezet összesen 7 051 003 Ft összegű befolyt vételárat nem egyenlített ki részükre, noha a zálogtárgy értékesítésekor az esedékessé vált volna.Az elsőfokú bíróság egy ízben már határozatot hozott az ügyben, amelyet a Legfelsőbb Bíróság az 1999. április 15-én kelt végzésével részben hatályon kívül helyezett, és az elsőfokú bíróságot a fellebbezett rendelkezések vonatkozásában újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek eredményeként hozta meg határozatát. Nem találta bizonyítottnak az elsőfokú bíróság a felszámolónak azt a védekezését, hogy az A. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező azzal a feltétellel kapta meg a teljes követelését, hogy az 1 766 000 Ft összegű adótartozást is kiegyenlíti. A becsatolt iratokból ez az állítás nem volt megállapítható. A megállapodás tanúsága szerint pusztán az esetleges kártérítési felelősség került meghatározásra a hitelező részéről. Vizsgálta az elsőfokú bíróság a mód. Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése folytán végrehajtott követelés kiegyenlítéseket. Megállapította: a felszámoló nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy kimutassa: a zálogtárgy értékesítésekor, 1996. június 6-án milyen felszámolási költségek jelentkeztek, amelyek megelőzték volna a hitelezők követelését. Az általa írásban megjelölt költségek nem tartalmazták azok felmerülésének időpontját, ebből eredően a kimutatást az elsőfokú bíróság nem találta bizonyításra alkalmasnak. A fennálló tartozásnak a mértéke a felek között nem volt vitatott, így az elsőfokú bíróság csupán azt fogadta el a felszámoló által becsatolt 1996. augusztus 2-án kelt számlamásolat alapján, hogy a követelésbe 3 500 000 Ft beszámításra került, amely átutalást tartalmazott, így az A. Korlátolt Felelősségű Társaság felé fennálló tartozás 826 753 Ft-ra mérséklődött.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az A. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező és a felszámoló nyújtott be fellebbezést. A hitelező kérte az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatásával a kifogásának teljes egészében történő helytadást, s az adós kötelezését arra, hogy fizessen meg 4 326 753 Ft-ot, valamint ebből összegből 2 560 753 Ft tőke után 1996. június 6. napjától, valamint 1 766 000 Ft tőke után 1997. január 1. napjától a kifizetés napjáig évi 20% kamatot. Kérte továbbá az adós költségekben való marasztalását is. Hivatkozott arra: nem tud arról, hogy 1996. augusztus 2-i teljesítés, illetve beszámítás történt volna az adós részéről. A számlamásolatot nem kapta meg, illetve nem igazolták azt, hogy az adósnak a hitelezői társasággal szemben 3 500 000 Ft beszámítható követelése lett volna. 1996. június 6-án sor került a vagyon értékesítésre, ezt követően az adós semmiféle gazdasági tevékenységet nem végezhetett, így nem érthető, hogy milyen számlára hivatkozik a felszámoló.
A felszámoló a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatásával a kifogás elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a kifogásolási eljárás során tett nyilatkozatait továbbra is fenntartja, az előadott tényeket az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal vette figyelembe, illetőleg helytelenül értelmezte azokat és így nem megfelelő következtetést vont le azokból. A felszámoló az iratokhoz csatolta az elszámolásait, amelyek alapján megállapítható, hogy a tartalékolási kötelezettség alapján 22 470 000 Ft állt a felszámoló rendelkezésére, mindennemű költségre, illetve további hitelezői igény kielégítésre. Az "a" kategóriás költségek jóval meghaladják a hátralékos "b" kategóriás igényeket, amelyek kielégítése a hitelezőknek együttesen 4 070 003 Ft összeget eredményezne. Előadta továbbá, hogy a szóban lévő felszámolói költségek a felszámolás kezdő időpontjától a közbenső mérleg elkészítésének időpontjával, 1997. március 31-ével bezárólag merültek fel, azokat maga a közbenső mérleg is tartalmazta, vagy azok egyes elemei az eljárás során konkrétan már bizonyítást nyertek. Ebből eredően a felszámoló a vonatkozó bizonyítási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.
A felszámoló fellebbezésére a hitelezők észrevételt tettek. Kérték az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy az 1996. június 6-át követően felmerült költségeket a társaságokat megillető hitelezői követelés terhére nem lehetett volna elszámolni. Az értékesítéskor szóban olyan megállapodást kötöttek a felek, hogy a felszámoló rövid időn belül a teljes hitelezői igényt kielégíti, erre azonban a mai napig sem került sor annak ellenére, hogy a felszámoló a 100 millió forint nagyságrendű, a hitelezők által fizetett vételárat lekötötte, forgatta, s ezáltal jelentős kamatbevételekhez jutott.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás adatai alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező és a felszámoló a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A felszámoló a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a költségek figyelembevételére a zálogjoggal biztosított követelések kielégítése vonatkozásában. Helyesen hívta fel az elsőfokú bíróság a mód. Cstv. 58. §-ának (1) bekezdését, amely egyértelműen tartalmazza, hogy az 57. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában felsorolt követeléseket esedékességükkor, a) pontban foglalt követeléseket - az a) pontban foglaltak figyelembevételével - a zálogtárgy értékesítésekor kell kielégíteni. A hívatkozott törvényhelyben meghatározott kötelező sorrend figyelembevételével kell tehát kiegyenlíteni a követeléseket. Ehhez képest az adós vagyonából a b) pontos hitelezői igényeket megelőzően esedékessé vált felszámolási költségnek minősűlő követeléseket kell kielégíteni, majd ezt követően pedig, a zálogjog keletkezésének sorrendjében, a Ptk. 251. §-ának (3) bekezdése szerint kell a zálogjoggal biztosított hitelezői igényeket teljesíteni. Helyesen vizsgálta tehát az elsőfokú bíróság és állapította meg a felszámoló által benyújtott kimutatások alapján, hogy a jelen esetben a hitelezői igényeket megelőzően esedékessé vált felszámolási költségnek minősülő követelés nem nyert igazolást. Ebből eredően helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor a zálogtárgy értékesítésének időpontjában fennálló helyzetnek megfelelően kötelezte a felszámolót a még fennmaradó hitelezői követelések kielégítésére.
Alaptalan a hitelező fellebbezése a felszámoló által hivatkozott beszámítással kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a határozatában a 3 500 000 Ft kifizetését a hitelező részére. A hitelező vitatta e tartozás fennállását, a felszámoló azonban azt az 1996. augusztus 2-án kelt számlamásolattal igazolta. Megállapítható a csatolt számlamásolatból, hogy a jogcíme visszautalás volt a felszámolótól a hitelező részére, nem pedig valamilyen hitelező által teljesített szállítás kiegyenlítése. Az átutalt 4 200 000 Ft-ból 700 000 Ft - a felszámoló előadása alapján - még működési elszámolás szerint a hitelezőt illette meg, így csupán 3 500 000 Ft-ot tekintett kompenzálásra alkalmas összegnek. Alaptalan a hitelező arra történt hivatkozása, hogy az összeg eredetéről nem tudott, mert megkapta a felszámoló 1999. október 7-én benyújtott elszámolását, valamint jelen volt az október 11-én megtartott meghallgatáson is.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, lényegében helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.917/2000.sz.)