adozona.hu
BH+ 2002.6.303
BH+ 2002.6.303
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelező nem köteles igényét a felszámolóhoz ismételten bejelenteni. Ha azonban a felszámoló a hitelezői igényt tévesen - a bejelentési késedelem miatt - elkésetten érkezettként sorolja be, az ilyen hitelezőre is vonatkozik, hogy a felszámoló intézkedése ellen csak 8 napon belül élhet kifogással. Az elkésett kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször módosított Cstv.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a felszámolási eljárás az elsőfokú bíróság 1997. november 6-án jogerőre emelkedett végzése alapján indult meg. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) irányadó.
A kifogással élő hitelező, mint a felszámolási eljárás kezdeményezője az elsőfokú bírósághoz azt követően nyújtotta be kifogását a felszámoló intézkedése, illetőleg állított mulasztása miatt, hogy a közbenső mérleget a fe...
BH+ 2002.6.303 A felszámolási eljárást kezdeményező hitelező nem köteles igényét a felszámolóhoz ismételten bejelenteni. Ha azonban a felszámoló a hitelezői igényt tévesen - a bejelentési késedelem miatt - elkésetten érkezettként sorolja be, az ilyen hitelezőre is vonatkozik, hogy a felszámoló intézkedése ellen csak 8 napon belül élhet kifogással. Az elkésett kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször módosított Cstv.) 46. § (5) bek., 51. § (1) bek., 54. § és 57. § (1) bek.].
Az adós ellen a felszámolási eljárás az elsőfokú bíróság 1997. november 6-án jogerőre emelkedett végzése alapján indult meg. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) irányadó.A kifogással élő hitelező, mint a felszámolási eljárás kezdeményezője az elsőfokú bírósághoz azt követően nyújtotta be kifogását a felszámoló intézkedése, illetőleg állított mulasztása miatt, hogy a közbenső mérleget a felszámolótól megkapta, arra a felszámolónál észrevételét megtette, a felszámoló pedig arról tájékoztatta, hogy az észrevételben foglaltak alapján a közbenső mérleget, illetőleg korábbi intézkedéseit nem kívánja módosítani, hanem a közbenső mérleget az észrevétellel együtt elbírálás céljából a bíróságnak küldi meg.
A kifogással élő hitelező (a továbbiakban: hitelező) az elsőfokú bírósághoz 1999. május 6-án benyújtott kifogásában azt állította, hogy a közbenső mérleg törvénysértő, mert annak elkészítésekor a felszámoló a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező munkabér- követelését jogszabálysértően sorolta be 40 napon túl, egy éven belül benyújtott hitelezői igényként, és ebből következően a felszámoló jogszabálysértően intézkedett a határidőn belül munkabér-igényét a kielégítési rangsorban követő felszámolási költségek kiegyenlítéséről. Kifogásolta, hogy a felszámoló a közbenső mérlegre tett észrevételét figyelmen kívül hagyta, annak alapján korábbi intézkedését nem változtatta meg. Vitatott hitelezői igényével kapcsolatosan nem járt el jogszerűen, amikor azt elbírálás céljából nem terjesztette be az elsőfokú bírósághoz.
A felszámoló a hitelezői igény besorolására vonatkozó kifogás elutasítását kérte, annak elkésettségére hivatkozva. Nem vitatta, hogy a hitelező észrevétele alapján a közbenső mérleget és az ahhoz készített jelentést nem módosította. Jelezte, hogy az észrevételben foglaltakkal kapcsolatosan a bíróság vizsgálatát, állásfoglalását a közbenső mérleg jóváhagyhatóságának elbírálásakor fogja kérni.
A felek az elsőfokú eljárás során csatolták okirati bizonyítékaikat és megtették nyilatkozataikat, melyek mérlegelése alapján az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a hitelezőnek az igénye besorolására vonatkozóan előterjesztett kifogása a többször módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében írt határidőhöz képest elkésett. A hitelező a késedelem miatt igazolási kérelmet nem terjesztett elő, ezért az elkésett kifogást érdemben elbírálni már nem lehetett.
Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleg ellen benyújtott észrevétellel összefüggésben a felszámoló terhére nem talált megállapíthatónak olyan intézkedést, illetőleg mulasztást, amely a kifogást megalapozta volna.
A közbenső mérleg és jelentés megállapításaira vonatkozó kifogást illetően pedig azt állapította meg, hogy a bíróság csak a jelen kifogás jogerős elbírálását követően fog dönteni a közbenső mérleg jóváhagyhatóságáról.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával, azt kérte, hogy a bíróság "a kifogásnak adjon helyt, valamint kötelezze az elsőfokú bíróságot a kifogásomnak megfelelő eljárás lefolytatására". Hivatkozott arra, hogy a következetes bírósági gyakorlat szerint a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező hitelezői igényét nem szükséges ismételten bejelenteni a felszámolóhoz, hanem azt a felszámolónak bejelentés nélkül kell nyilvántartásba vennie. Vita esetében pedig a felszámolónak az eljárást kezdeményező fél követelését vitatott hitelezői igényként be kell terjeszteni az elsőfokú bírósághoz. Ezt az adott ügyben a felszámoló elmulasztotta, és az összegszerűségében pontosított követelést 40 napon túl, egy éven belül bejelentett igényként vette nyilvántartásba az elsőfokú bírósághoz való beterjesztés helyett. Állította, hogy a felszámoló megtévesztően és törvénysértően járt el igénye besorolásakor, amelyet az elsőfokú bíróságnak hivatalból is észlelnie kellett volna, "és már csak azért is meg kellett volna tagadnia a mérleg jóváhagyását, amelyben a bíróságnak a felszámolási eljárás törvényességét kell ellenőriznie és idevonatkozó kérelem nélkül is meg kellett volna tagadnia a közbenső mérleg jóváhagyását, hiszen törvénytelenül állapította meg a mérleg a hitelezői rangsort".
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte azzal, hogy a hitelező fellebbezésében olyan körülményre, vagy tényre nem hivatkozott, amely indokolttá tenné az elsőfokú döntés megváltoztatását. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, hogy amennyiben az eljárás során kifogásolás jogával határidőben nem éltek a jogosultak, e jog a közbenső mérleg jóváhagyásával kapcsolatos eljárásban nem éled fel és a továbbiakban már nem gyakorolható.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság végzésében a tényállást helyesen állapította meg - az a másodfokú eljárásban nem is volt, vitás - és helyes, a vonatkozó jogszabályoknak, valamint bírósági gyakorlatnak megfelelő az abból levont jogi következtetése is.
Kétségtelen, hogy a következetes bírósági gyakorlat szerint a felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőnek igényét külön nem kell bejelentenie a felszámolóhoz, a felszámolásra vonatkozó közleménynek a Cégközlönyben történt megjelenését követő 40 napon belül, hanem azt a felszámolónak a rendelkezésére álló adatok alapján kell elbírálnia. Ennek során a felszámolónak az eljárást kezdeményező hitelező igényét, vagy a bejelentés szerint kell nyilvántartásba vennie, vagy ha annak összegét a felszámoló vitatja az ilyen, részben vitatott igényt a bírósághoz kell beterjeszteni.
Az eljárást kezdeményező hitelező igényével kapcsolatosan is terheli ugyanis a felszámolót a többször módosított Cstv. 46. §-ának (5) bekezdésében meghatározott, az igény nyilvántartásba-vételére vonatkozó, valamint a többször módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, az igény kielégítési kategóriába történő besorolására vonatkozó kötelezettség. E kötelezettségek tárgyában a felszámolónak az intézkedését meg kell hoznia és azt az eljárást kezdeményező hitelezővel közölnie kell.
A többször módosított Cstv. a felszámoló közlésének módját külön nem határozza meg. Nyilvánvaló azonban, hogy az intézkedést olyan módon kell megtenni és az érintett hitelezővel közölni, hogy pontosan megállapítható legyen a közölt felszámolói intézkedés tartalma és az intézkedés közlésének időpontja, figyelemmel arra, hogy a többször módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló intézkedése ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül jogosult a sérelmet szenvedett fél a bírósághoz kifogást előterjeszteni.
Nem vitás, hogy az adott ügyben a felszámoló az eljárást kezdeményező hitelező igényét részben elismerte, részben pedig - az összegszerűséget illetően - vitatta. Ez pontosan megállapítható a felszámoló 1998. október 26-i intézkedéséből, amelynek a hitelezővel való közlését követően egyeztetés folyt a hitelező jogi képviselője és a felszámoló között. Az egyeztetés eredményeként pedig a felszámoló a hitelezői igény összegére vonatkozó végleges intézkedését 1998. november 9-én hozta meg.
A hitelező a felszámolói intézkedésekről értesült. Az 1998. október 26-i dátumú intézkedésre már november 3-án válaszolt is. A felszámoló ebben az első intézkedésében félreérthetetlenül közölte a hitelezővel, hogy az igényt "a csődtörvény 46. §-a (5) bekezdésének c) pontja alapján" vette nyilvántartásba 335 000 Ft tőkeösszeg és kamatai figyelembevételével. A felszámoló november 9. dátumú intézkedésében az elismert hitelezői követelés összegét módosította a hitelező igényének megfelelően 495 000 Ft tőkeösszegre. Ennyiben - és csak ennyiben - helyesbítve az 1998. október 26-i visszaigazolását.
A hitelező maga sem vitatta, hogy az utóbbi felszámolói intézkedést megkapta, és azt a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül nem kifogásolta.
Nem volt vitás az sem, hogy a hitelező az igénye besorolására vonatkozó felszámolói intézkedést első ízben csak a közbenső mérlegre tett, 1999. április 14-i dátumú észrevételében sérelmezte a felszámolónál. A bíróságon pedig - igazolási kérelem nélkül - csak az 1999. május 6-án benyújtott kifogásában. A megjelölt időpontokig pedig a többször módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében megállapított 8 napos kifogásolási határidő többszörösen lejárt, amint azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg.
A kifejtettekre tekintettel a hitelezői igény nyilvántartásba-vételére vonatkozó sérelmezett felszámolói intézkedésre vonatkozó kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítani, amint azt az elsőfokú bíróság helyesen tette, figyelemmel a többször módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésén túl a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontjára is. Hasonlóképpen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében; közöttük a Bírósági Határozatok 1996. évfolyamának 2. számában 119. sorszámon közzétett eseti döntésében is.
A hitelező a közbenső mérlegre vonatkozó észrevételezési jogát gyakorolta, amelynek alapján - a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan - a felszámoló a közbenső mérleget és jelentését nem kívánta módosítani, hanem arról adott tájékoztatást, hogy a közbenső mérleget az észrevétellel együtt fogja elbírálás céljából a bírósághoz beterjeszteni. E tekintetben a felszámoló jogszerűen járt el, mulasztást nem követett el, ezért a hitelező kifogása e felszámolói intézkedésre vonatkozóan is alaptalan.
Az elsőfokú bíróság végzésében megállapította, hogy a közbenső mérleg jóváhagyhatóságáról csak a jelen végzés jogerőre emelkedését követően fog határozni. A végzésben a közbenső mérleggel összefüggő megállapításokat nem tett. Ezért a hitelező fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna tagadnia a mérleg jóváhagyását, miután arról mind ez ideig nem került sor határozathozatalra.
A hitelező az elsőfokú eljárás során és fellebbezésében is megalapozottan hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőként nem volt köteles az igényét a felszámolóhoz ismételten bejelenteni, - amint azt a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében kifejtette. (Pl. a Bírósági Határozatok 1998. évfolyamának 447. számú eseti döntésében) ennek folytán hitelezői igényének 40 napon túli, egy éven belüli besorolására helyesen, jogszerűen nem kerülhetett volna sor. Tény azonban, hogy a felszámoló - tévesen - ilyen tartalmú intézkedést tett, amelyről a jogi képviselővel eljáró hitelezőt a jogszabályhelyre való hivatkozással megfelelően tájékoztatta. A hitelező jogi képviselője pedig a felszámoló megtévesztő intézkedésére alappal nem hivatkozhatott, amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította. Kétségtelen az is, hogy a hitelező a felszámoló téves intézkedése ellen határidőn belül nem élt kifogással, a határidőn túl, elkésetten előterjesztett kifogása alapján pedig a felszámoló téves intézkedésének megváltoztatására már nem kerülhetett sor.
Mindezekre tekintettel helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság akként, hogy a felszámolónak a hitelezői igény besorolására vonatkozó intézkedése az adott, elkésetten megindított kifogásolási eljárásban érdemben már nem vizsgálható, és ugyanebből az okból a felszámoló jogszabálysértő intézkedése a másodfokú eljárásban sem volt megváltoztatható.
Megjegyezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felszámoló nincs elzárva attól, hogy a további eljárás során - a felszámolási eljárás befejezéséig - a korábbi téves intézkedését bármikor helyesbíthesse, szem előtt tartva a többször módosított Cstv. 54. §-ában meghatározott felelősségi szabályokat is. A bíróság azonban - a kifejtettek szerint - erre a felszámolót nem utasíthatja olyan intézkedés vonatkozásában, amelyet a sérelmet szenvedett fél határidőben nem kifogásolt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, utalva a végzés helyes indokaira is azzal a megjegyzéssel, hogy a közbenső mérlegre vonatkozó hitelezői észrevételben foglaltakat, valamint a jelen eljárásban a hitelező részéről a közbenső mérlegre vonatkozóan tett nyilatkozatokat az elsőfokú bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyhatósága körében kell majd vizsgálnia. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.728/2000.sz.)