adozona.hu
BH+ 2002.6.302
BH+ 2002.6.302
Az eljárás lényeges szabályainak megsértését jelenti, ha a felszámolási eljárásban a bíróság a zárómérlegre, záró egyszerűsített mérlegre és vagyonfelosztási javaslatra érkező hitelezői kifogás elbírálása során nem tart tárgyalást, tárgyaláson kívül határoz [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 6. § (2) bek. 56. § (1) bek., Pp. 218. § (1) bek., 252. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 59. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezte és az adóst megszüntette. Elrendelte a Cégbíróság megkeresését az adósnak a cégjegyzékből történő törlése iránt. Megállapította a felszámoló díját, rendelkezett a hitelezői igények kielégítéséről, valamint az eljárás befejezésével kapcsolatos intézkedések megtételéről. A K. Korlátolt Felelősségű Társaság kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási elj...
BH+ 2002.6.302 Az eljárás lényeges szabályainak megsértését jelenti, ha a felszámolási eljárásban a bíróság a zárómérlegre, záró egyszerűsített mérlegre és vagyonfelosztási javaslatra érkező hitelezői kifogás elbírálása során nem tart tárgyalást, tárgyaláson kívül határoz [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 6. § (2) bek. 56. § (1) bek., Pp. 218. § (1) bek., 252. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 59. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezte és az adóst megszüntette. Elrendelte a Cégbíróság megkeresését az adósnak a cégjegyzékből történő törlése iránt. Megállapította a felszámoló díját, rendelkezett a hitelezői igények kielégítéséről, valamint az eljárás befejezésével kapcsolatos intézkedések megtételéről. A K. Korlátolt Felelősségű Társaság kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárást a bíróság 1997. február 28-án indította meg, az eljárás során a felszámoló a közbenső mérleget elkészítette, amelyet a bíróság jóváhagyott. Ezt követően benyújtásra került a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat. Ez utóbbi ellen a K. Korlátolt Felelősségű Társaság jelentett be kifogást, amelyben sérelmezte a felszámolói díjnak a megállapítását, a költségek felszámítását, a meglevő pénzeszközök felosztását, valamint a felszámoló ügyvédi díjának megállapítását és a kamatok kifizetését. A hitelező kifogására a többi hitelező észrevételt nem tett. Az elsőfokú bíróság a kifogást alaptalannak találta, és azt elutasította. Utalt arra, hogy az 1991. évi IL. törvény 56. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak a tárgyaláson kellett volna kihirdetnie a határozatát, amely ellen fellebbezésnek nincs helye. Miután azonban a kifogás több kérdést is érintett, a bíróság a jelen végzésben döntött róla. Az elsőfokú bíróság az eljárást a módosított 1991. évi IL. törvény 60. §-a alapján fejezte be és rendelkezett az azzal kapcsolatos kérdésekről.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a K. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését, a kifogásának történő helytadást, amelyre nézve kérte az iránymutatást megadni az elsőfokú bíróságnak. Hivatkozott arra, hogy példátlan és az állandó bírósági gyakorlattal ellentétes módon került sor a felszámolói díj-alap meghatározására a kamatok vonatkozásában, valamint a felmerült ügyvédi költségek érvényesítésére a felszámolói díjon felül.
A hitelező fellebbezésére a felszámoló észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Álláspontja szerint a hitelező az elutasított kifogásához képest új tényeket és körülményeket nem adott elő. Egyébként fenntartotta az előkészítő iratában és a kifogás tárgyában tartott bírósági tárgyaláson már kifejtett álláspontját.
A hitelező fellebbezése annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva mellőzte a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. (mód. Cstv.) törvény 56. §-ának (1) bekezdésében írt jogszabályi rendelkezéseket, és ezzel az elsőfokú eljárás lényeges szabályait megszegte. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A mód. Cstv. 56. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság a zárómérleget vagy záró egyszerűsített mérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek. Bármelyik hitelező a kézbesítéstől számított 30 napon belül a zárómérlegben vagy záró egyszerűsített mérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat írásban kifogásolhatja. A kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A bíróság a kifogást megküldi a kifogással nem élő hitelezőknek is azzal, hogy arra 8 napon belül észrevételt tehetnek. A bíróság tárgyalást tűz ki, amelyre megidézi a kifogást előterjesztőt és az arra észrevételt tevő hitelezőket, valamint a felszámolót. A bíróság a kifogásról a tárgyaláson határoz és annak eredményeképpen a kifogásnak helytad, vagy azt elutasítja. A kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
Az elsőfokú bíróság határozatában maga is utalt arra, hogy mellőzte a fenti rendelkezéseket. Erre azonban a jogszabály egyértelmű rendelkezése folytán a bíróságnak lehetősége nincs. A törvényi előírás szerint a bíróságnak tárgyalást kell kitűznie a kifogás tárgyában, amelyre csupán a kifogással élő hitelezők, valamint az arra észrevételt tevő hitelezőket és a felszámolót idézi meg. A bíróságnak a kifogásról tárgyaláson kell határoznia, tárgyaláson kívüli határozatot a törvény nem enged meg. A jelen esetben az elsőfokú bíróság tárgyaláson kívül határozott, holott 2000. április 12-én tárgyalást tartott az ügyben, amelyet befejezettnek nyilvánított, pedig nem meghallgatást tartott. A Pp. 218. §-ának (1) bekezdése szerint a tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéletet a tárgyalás napján ki kell hirdetni, s a kihirdetést csak az ítéletre nézve és csak akkor lehet - legfeljebb 8 napra - elhalasztani, ha ez az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges. Avonatkozásban is egyértelmű rendelkezést tartalmaz a törvény, hogy a kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság az 59. sorszámú végzésében erre nem utalt, tehát a teljes végzés ellen engedte meg a fellebbezést, amelybe a kifogás elutasítása is beletartozott. A fentiekben részletezett többirányú eljárási jogszabálysértés miatt az eljárás megismétlése szükséges, amelynek keretében az elsőfokú bíróságnak tárgyalást kell tartani a kifogás tárgyában és a tárgyaláson kell meghoznia a határozatát. Amennyiben a kifogást elutasító határozatot hoz, az ellen külön fellebbezés megengedésének nincs helye.
Miután a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező határozatot hozott, a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a hitelező fellebbezésével felmerült fellebbezési eljárási illetéket csupán megállapította, annak viselése tárgyában az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.704/2000.sz.)