adozona.hu
BH+ 2002.5.262
BH+ 2002.5.262
Az ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtást nem lehet árengedménynek tekinteni, ezért áfa köteles (1992. évi LXXIV. tv. 22. §, 1990. évi XCI. tv. 1. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns tényállás szerint a P. Rt., mint a felperes felszámolója vételre ajánlotta a felszámolás alatt álló felperes gépállományát és tárgyi eszközeit, egyben 20 millió Ft + áfa vételárért. A felszámoló által képviselt felperes és az A. Kft. 1997. március 31-én adásvételi szerződést kötöttek. A szerződés 2. pontja szerint a szerződő felek a vételárat 20 millió Ft-ban állapítják meg, a vevőt terheli a 25%-os általános forgalmi adófizetési kötelezettség ...
BH+ 2002.5.262 Az ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtást nem lehet árengedménynek tekinteni, ezért áfa köteles (1992. évi LXXIV. tv. 22. §, 1990. évi XCI. tv. 1. §)
A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns tényállás szerint a P. Rt., mint a felperes felszámolója vételre ajánlotta a felszámolás alatt álló felperes gépállományát és tárgyi eszközeit, egyben 20 millió Ft + áfa vételárért. A felszámoló által képviselt felperes és az A. Kft. 1997. március 31-én adásvételi szerződést kötöttek. A szerződés 2. pontja szerint a szerződő felek a vételárat 20 millió Ft-ban állapítják meg, a vevőt terheli a 25%-os általános forgalmi adófizetési kötelezettség is. A 3. pont alapján a felek megállapodtak abban, hogy az eladó a vevőt 8 millió Ft, a szerződés 9. pontjában meghatározott, a vevő által vállalt munkajogi jogutódlásért adójogi szempontból az 1992. évi LXXIV. törvény 22. § (5) bekezdés a) pontja alá eső árengedményben részesíti. A 9. pont szerint a felek megállapodtak abban, hogy a vevő a vagyon 1997. április 1. napjával történő birtokba lépésével egyidejűleg a felperessel munkaviszonyban álló 32 fő tekintetében munkáltató jogok jogutódjává válik, és kötelezettséget vállal azok továbbfoglalkoztatására. Ezt meghaladóan további munkajogi megállapításokat tettek a jogutódlásra tekintettel.Az elsőfokú adóhatóság 1996. június 26. napjától 1998. július 15. napjáig terjedő időre a felperesnél költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte a felszámolás befejezése miatt. Határozatában a felperes terhére 2 835 000 Ft adóhiánynak és bírságalapnak minősülő adókülönbözetet állapított meg és kötelezte ezen összeg, valamint 1 417 000 Ft adóbírság, 1 422 000 Ft késedelmi pótlék és 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsofokú határozatot megváltoztatta és a felperes terhére 4 080 000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet, javára pedig 1 800 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 2 280 000 Ft adóhiány, 2 040 000 Ft adóbírság és 2. 046 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az alperes határozatának indokolásának 3. pontja foglalkozott a felperes és az A. Kft. közötti szerződés adójogi következményeivel. Megállapította, hogy a perbeli szerződés 3. pontja szerinti 8 millió Ft az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa. tv.) 22. § (5) bekezdése szerinti árengedménynek nem minősül. A felek a termékértékesítésben történő megegyezésen túl szolgáltatásnyújtásban is megegyeztek, a munkajogi jogutódlásért járó összeget a szerződés 3. pontja összegszerűen is meghatározza, csak nem ellenértékként, hanem árengedményként nevesíti. A 8 millió Ft azonban nem árengedménynek, hanem szolgáltatás ellenértékének minősül, s mint ilyen áfa-alapnak minősül.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát és ennek eredményeként annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy az alperesi határozat indokolásának 3. pontjához kapcsolódó adóhiányt és járulékait törölje, mivel az alperes megsértette az Áfa. tv. 22. § (5) bekezdését, amikor nem minősítette árengedménynek a 8 millió Ft-ot.
Az elsofokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság a felperes és az A. Kft. között létrejött szerződést adójogi szempontból jogszerűen minősítheti másnak a szerződő felek minősítéséhez képest.
Hivatkozott az Áfa. tv. 22. § (4) bekezdés a) pontjára, mely fő szabályként kimondja, hogy az adó alapjába nem tartozik bele az árleszállítás-engedmény címén elengedett összeg. A 22. § (5) bekezdés a) pontja szerint pedig fő szabályként az adó alapját csökkenti az árcsökkentés-engedmény címén visszatérített összeg. A felek közötti jogvita lényege szerint a felperesi álláspont alapján a 8 millió Ft-os összeg árengedménynek minősül, így az adó alapjába nem tartozik bele, míg az alperesi álláspont szerint nem minősül árengedménynek és az adó alapjába bele tartozik.
A jogerős ítélet megállapította, hogy az Áfa. tv. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint általános forgalmi adót kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatás után. A 8. § (1) bekezdése szerint szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.
A perbeli szerződés 3. és 9. pontjának vizsgálatánál az elsőfokú bíróság alapján egyértelmű, hogy a felperes ellenértékben részesítette az A. Kft.-t azért, hogy az a felperesi munkavállalókat továbbfoglalkoztatja. Az A. Kft. szolgáltatást nyújtott a felperes részére 8 millió Ft ellenérték fejében, amikor vállalta, hogy a felperes munkavállalóit továbbfoglalkoztatja.
Erre figyelemmel a szerződés 3. pontjában írt 8 millió Ft nem minősül az Áfa. tv. 22. § (5) bekezdés a) pontja szerinti árengedménynek, így az adó alapjába beletartozik.
Az Áfa. tv. az árengedmény fogalmát az 1997-ben hatályos szövegében nem definiálja, ugyanakkor köznapi értelemben árengedménynek az minősül, amelyet az eladó ingyenesen enged el. Jelen esetben a felperes nem ingyen engedett el 8 millió Ft-ot.
A megyei bíróság osztotta az adóhatósági álláspontot, hogy ténylegesen két szerződést takar a perbeli megállapodás, az egyikben az A. Kft. megveszi a felperestől a tárgyi eszközeit és részvényeit, a másik szerződésben pedig a felperes 8 millió Ft ellenértéket fizet azért, hogy a kft. a felperesi munkavállalókat átveszi.
A számviteli törvény szerint az lett volna a szabályos eljárás, ha a felperes 20 millió Ft + áfa összegről állít ki számlát a kft felé, míg a kft a felperes részére állít ki 8 millió Ft + áfáról számlát.
Az Art. 72. § (1) bekezdése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni, melynek mértéke, ha a törvény másként nem rendelkezik, az adóhiány 50%-a. Az Art. 73. § (1) bekezdése szerint az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető. A megyei bíróság álláspontja szerint jelen esetben nincs helye az adóbírság kivételes méltányosságból történő mérsékelésének.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve elsődlegesen annak megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a felperes jogszerűen alkalmazta az Áfa. tv. 22. § (5) bekezdés a) pontját. A bíróság a Pp. 2. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt kötelezettségeit megszegte. Az alperes nem jelentette be a vevőnél elrendelt revizori vizsgálat tényét, ezzel megsértette a Pp. 5. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt kötelezettségét. A bíróság nem észlelte, hogy törvénysértő eredményre vezet a csak kizárólag az eladónál végzett vizsgálatra alapított kötelezés. De az is, ha mindkét szerződő félre ugyanazon okból történő együttes APEH kötelezés alapján hozna döntést. Törvénysértőnek minősítette az árengedmény jogi kategóriájának ellenértékké történő transzferálását. Az adóbírság körében álláspontja szerint az alperes nem gyakorolt megfelelő méltányosságot.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta annak helyes indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet a tényállást megfelelő részletességgel tárta fel és a Legfelsobb Bíróság mindenben osztja az abból levont jogi következtetéseket. A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban az alábbiakat kívánja kiemelni.
Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen minősíthette a felek szerződését annak adóügyi vonzatait levonva. Nem jelen peres eljárás tárgyát képezte annak vizsgálata, hogy az adóhatóság a vevőnél folytatott-e és ha igen, milyen vizsgálatot. A közigazgatási per tárgya a felperessel szemben hozott közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata volt.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a perbeli megállapodás ténylegesen két szerződést tartalmaz. Az egyikben a felperestől az eladó megvásárolta a felperes tárgyi eszközeit és részvényeit, míg a másik szerződésben a felperes 8 millió Ft ellenértéket fizetett azért, hogy a vevő a felperesi munkavállalókat átvegye. E második megállapodást az Áfa. tv. 3. § (1) bekezdés a) pontja és 8. § (1) bekezdése alapján helyesen szolgáltatásnyújtásnak minősítette a jogerős ítélet. Ezt az ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtást pedig nem lehet az Áfa. tv. 22. § (5) bekezdés a) pontja alapján árcsökkentésnek tekinteni. Az árcsökkentést, árengedményt az eladó részéről történő ingyenes engedménynek kell tekinteni, ami a perbeli esetben nem állt fenn.
A két megállapodásra tekintettel a szerződő feleknek a számviteli törvény alapján szabályosan eljárva két számlát kellett volna egymás részére kiállítaniuk. Ennek elmaradására tekintettel, az Art.-ra is jogszerű határozatot hozott.
A Legfelsőbb Bíróság sem látott olyan kivételesen méltányolható körülményt, amelyre tekintettel az Art. 73. § (1) bekezdése szerint az adóbírság mértéke mérsékelhető lenne.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 29.157/1999. sz.)