adozona.hu
BH+ 2002.5.247
BH+ 2002.5.247
A felszámolási eljárásban a beszámítás feltételei [Ptk. 296. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 36. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1998. március 3-án benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1998. május 23.
Az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével - a felszámoló kérelmének helyt adva - elrendelte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített felszámolását. A felszámoló által előterjesztett egyszerűsített zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot, zárójelentést jóváhagyta. Megkeresni rendelte a cégbíróságot az adós gazdálkodó szervezet cégnyilvántartá...
BH+ 2002.5.247 A felszámolási eljárásban a beszámítás feltételei [Ptk. 296. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 36. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1998. március 3-án benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1998. május 23.Az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével - a felszámoló kérelmének helyt adva - elrendelte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített felszámolását. A felszámoló által előterjesztett egyszerűsített zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot, zárójelentést jóváhagyta. Megkeresni rendelte a cégbíróságot az adós gazdálkodó szervezet cégnyilvántartásból történő törlése iránt. A felszámoló díját 300 000 Ft + áfa összegben állapította meg.
Megkereste a bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy az ott vezetett számláról, a hitelezők által befizetett regisztrációs díjat - melynek összege 304 675 Ft - a felszámoló részére utalja ki, a végzés jogerőre emelkedését követően, felszámolói díj címén. Akként rendelkezett, hogy "a visszaigényelhető áfa jogosultjaként a felszámolót jelöli meg".
Az adós vagyonaként rendelkezésre álló 16 863 Ft összeget a felszámolói díj részbeni kiegyenlítésére rendelte fordítani. A további felszámolási költségek és hitelezői igények kielégítéséről - beleértve az illetékviselést is - az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, arra hivatkozva, hogy ezeknek az igényeknek a kielégítésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet.
Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felszámolás alatt a felszámoló 623 671 Ft bevételre tett szert, melyből a felszámolással kapcsolatos költségek egy részét kifizette, a fennmaradó további költséget magának kellett viselnie. A gazdálkodó szervezet bankszámlájának egyenlege nulla volt. Az adósnak a zárómérleg beterjesztésekor rendelkezésre álló pénzeszköze 16 863 Ft volt, emellett 17 000 Ft a visszaigényelhető áfa összege. Az adós rendelkezésre álló vagyona sem a fennmaradó felszámolási költségre, sem a felszámoló díjára nem nyújt fedezetet. Az elsőfokú bíróság jogalapként a módosított és kiegészített 1991. évi IL. törvény 59. §-ára és 63/A. §-ára hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az APEH Igazgatósága hitelező fellebbezéssel élt. Kérte az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, a bíróság rendelkezését arról, hogy a Cstv. 36. §-a alapján a felszámolói díj áfa összegét ő jogosult beszámítani az adóssal szemben fennálló követelésébe. Fellebbezésének indokai szerint az elsőfokú bíróság a felszámoló díját 300 000 Ft + áfa összegben állapította meg. A felszámolói díj után fizetendő áfa visszaigénylésének jogosultjaként a felszámolót jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ezzel a döntésével nem adta meg a Cstv. 36. §-a szerinti beszámítás jogát. Ez álláspontja szerint jogszabálysértő.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság végzésében nincs szó a felszámoló díja után fizetendő 75 000 Ft összegű áfa visszaigényléséről. Az elsőfokú végzésben szereplő áfa visszaigénylési lehetőség a felszámolás időszakában keletkezett összesen 17 000 Ft-ra vonatkozik, amely a felszámolás időszaka alatt végzett adóbevallások alapján merült fel. Tekintettel arra, hogy a letéti számlán lévő regisztrációs díj nem fedezi az elszámolható felszámolói díj bruttó összegét, az elsőfokú bíróság - a vagyonfelosztási javaslattal azonos módon - a még rendelkezésre álló vagyon, tehát 16 863 Ft összegű pénzkészlet és a felszámolás időszaka alatt keletkezett 17 000 Ft visszaigényelhető áfa jogosultjaként jelölte meg a felszámolót. A hitelező fellebbezése azonban közvetlenül nem erre a visszaigénylésre utal, ezért fellebbezése hibás és alaptalan.
Emellett azonban tudomásul veszi a hitelező által a fellebbezéséhez csatolt tájékoztatóban szereplő jogi álláspontot. Eszerint az adósnak a felszámolási eljárás tartama alatt keletkezett 17 000 Ft összegű áfa követelésébe az APEH hitelező jogosult beszámítani a saját követelését, ezért a 17 000 Ft összeget nem utalja vissza az adósnak. Ennek alapján nem kerülhető el az elsőfokú végzés akként történő módosítása, hogy a 17 000 Ft áfa visszaigénylésének jogosultsága megszűnt.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését csak a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül, a jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel - módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 253. §-ának (3) bekezdése értelmében.
A fellebbezés érdemben csak részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett körben a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg és érdemben helytálló az arra alapított jogi döntése is.
A hitelező a fellebbezését az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény 36. §-ára alapította, amely szerint a felszámolási eljárásban beszámításnak csak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye. Hivatkozott arra, hogy az adósnak a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett követelésével - jelen esetben az áfa követelésével - szemben is helye van beszámításnak és csak a hitelező beszámításra kerülő követelésének kell a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelésnek lennie.
A hitelező azonban figyelmen kívül hagyta, hogy jelen ügyben a felszámolás iránti kérelem benyújtására 1998. március 3-án került sor, így jelen felszámolási eljárásra az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A többször módosított Cstv. 36. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, melyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját, vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését követően, nem került sor engedményezésre.
A hivatkozott jogi szabályozás előírásait szem előtt tartva, jelen ügyben megállapítható, hogy az APEH hitelező igényét, összesen 72 170 000 Ft elismert összegben, a felszámoló nyilvántartásba vette. A hitelezőnek ez a követelése nem engedményezett követelés. Ezzel szemben a hitelező jogosult beszámítani az adósnak olyan vele szemben keletkezett követelését, amely - a többször módosított Cstv. 36. §-ának eltérő rendelkezése hiányában alkalmazott - Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelel. Eszerint pedig a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha a jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.
Az eljárás adatai szerint a felszámoló díjának az elsőfokú bíróság által megállapított összege még nem került kifizetésre a felszámoló részére és az azután felmerülő áfa összeg sem lett befizetve. Ily módon az adósnak, az elsőfokú határozat meghozatala időpontjában, a felszámolói díjjal kapcsolatban, áfa követelése még nem merült fel az APEH hitelezővel szemben. Ebből következően a hitelező részéről hiányzik a beszámításnak a jogszabályban megkívánt egyik feltétele, azaz az adósnak a vele szemben fennálló egyszemű és lejárt követelése.
Figyelemmel azonban arra, hogy a felszámoló a fellebbezésében elismerte a hitelezőnek azt az igényét, hogy az adósnak a felszámolás tartama alatt keletkezett 17 000 Ft összegű áfa követelését a hitelező jogosult a saját, felszámoló által elismert és nyilvántartásba vett követelésébe beszámítani, így ezzel az összeggel a hitelező igénye csökkent, s a beszámítással az adósnak ez a követelése megszűnt. A megszűnt követelés pedig már nem számolható el a felszámolói díj fedezeteként. Ezért - a felszámoló elismerésére tekintettel - a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és az elsőfokú bíróság végzéséből mellőzte azt a rendelkezést, melyben az adós vagyonaként a 17 000 Ft áfa követelést a felszámoló díjának részbeni kiegyenlítésére rendelte fordítani. (Legf. Bír. Fpk. VI. 33.437/1999. sz.)