adozona.hu
BH+ 2002.4.180
BH+ 2002.4.180
A vámhatóság által lefoglalt termék tárolási módjával kapcsolatos kártérítési igény vonatkozásában a bizonyítási teher alakulása [Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek., 1993. évi LVIII. tv. 66. §, Pp. 195. § (3) bek., 117/1984. (IK. 12.) IM-BM-PM-Legf. Ü. Utasítás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonában álló szeszfőzdében a vámhatóság 1993. október 13-án, 14-én és 15-én jövedéki ellenőrzést tartott. A jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki termék után jövedéki bírságot szabott ki és a felperestől lefoglalt 22 354 liter pálinkát a K.-i V. D. Részvénytársasághoz elszállíttatta. A felperes a vámhatósági határozat ellen rendes és rendkívüli jogorvoslati kérelemmel élt. Az államigazgatási eljárás az 1997. augusztus 5-ei felügyeleti intézkedés folytán hozott határozattal ...
BH+ 2002.4.180 A vámhatóság által lefoglalt termék tárolási módjával kapcsolatos kártérítési igény vonatkozásában a bizonyítási teher alakulása [Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek., 1993. évi LVIII. tv. 66. §, Pp. 195. § (3) bek., 117/1984. (IK. 12.) IM-BM-PM-Legf. Ü. Utasítás].
A felperes tulajdonában álló szeszfőzdében a vámhatóság 1993. október 13-án, 14-én és 15-én jövedéki ellenőrzést tartott. A jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki termék után jövedéki bírságot szabott ki és a felperestől lefoglalt 22 354 liter pálinkát a K.-i V. D. Részvénytársasághoz elszállíttatta. A felperes a vámhatósági határozat ellen rendes és rendkívüli jogorvoslati kérelemmel élt. Az államigazgatási eljárás az 1997. augusztus 5-ei felügyeleti intézkedés folytán hozott határozattal zárult, amelyben a felügyeleti szerv 20 768 640 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A 22 254 liter vegyes pálinkából 720 liter lefoglalását megszüntette, annak kiadását, 21 634 liter pálinkának pedig az elkobzását rendelte el. A felperes az államigazgatási határozat felülvizsgálata iránt közigazgatási pert kezdeményezett, amelyben a Ny. Városi Bíróság 1998. január 12-ei ítéletével a vámhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte. Kifejtette, hogy az ellenőrzés időpontjában a felperes a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) hatálya alá tartozott. Nála jövedéki terméket találtak, amelynek eredeti származását igazolni nem tudta, azonban magatartásával nem valósított meg olyan cselekményt, amely a Jszt. hatályos rendelkezései szerint jövedéki törvénysértésnek minősülne, illetve amely miatt a Jszt. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében vele szemben jövedéki bírság kiszabható lenne. Nem állapítható meg a forgalomba hozás ténye és az sem, hogy a felperes ilyen célzattal szerezte be a jövedéki terméket. Az ítélet ellen a vámhatóság fellebbezéssel élt, majd azt visszavonta. Az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. A felperes először 1997. április 24-én kérte a pálinka kiadását. Annak átvételét megtagadta, mert hivatkozása szerint az nem azonos a tőle lefoglalt termékkel.A felperes keresetében 31 617 900 forint kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy az ügyében eljáró vámszervek a Jszt. végrehajtására kiadott 18/1993. (VII. 1.) PM rendelet előírásait figyelmen kívül hagyva érzékszervi vizsgálattal állapították meg a lefoglalt pálinkák minőségét és fajtáját. A készletben talált egész mennyiséget vegyes pálinkának minősítették, összeszivattyúzták és elszállíttatták. Ezzel a cselekménnyel megsértették a 800/1985. VPOP számú utasítás (VPOP-utasítás) 2. §-ának (4) bekezdését. A vámhatóság jogellenes magatartása azt eredményezte, hogy a felperes aranyérmet nyert párlatai megsemmisültek, azok eredeti állapotukban nem adhatók vissza.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a vámellenőrzés során jogellenes magatartást tanúsított. Előadta, a lefoglalásról felvett jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy a felperestől vegyes gyümölcspálinkát foglalt le és szállíttatott el. A lefoglalt pálinka természetben megvan, annak átvételét a felperes jogellenesen tagadta meg. Viszontkeresetet terjesztett elő a tárolási díj megfizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság a keresettel érvényesített jog fennállásáról közbenső ítélettel határozott. Megállapította, hogy az alperest a felperes terhére az 1993. október 14. és 15. napján foganatosított jövedéki ellenőrzés és az annak kapcsán teljesített jövedéki termékfoglalás miatt kártérítési felelősség terheli. Indokolása szerint a felperes által sérelmezett intézkedés végrehajtása idején még hatályos Jszt. 5. §-a a jövedéki ügyekben az eljárást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) hatálya alá utalta. Sem a Jszt, sem annak végrehajtási rendeletei nem tartalmaztak előírást a lefoglalt, de el nem kobzott termékkel kapcsolatos eljárásra, és erre vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést az Áe. sem. Ezért a bíróság fokozott jelentőséget tulajdonított a VPOP-utasításnak, amely a lefoglalt dolgok kezeléséről és nyilvántartásáról szóló 117/1984. (IK. 12.) IM-BM-PM-Legf. Ü. együttes utasítás végrehajtásáról szól. A VPOP-utasítás 2. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a különböző edényekben lefoglalt szeszféleségeket nem szabad közös edénybe összeönteni. Ezt a rendelkezést az alperes teljes egészében figyelmen kívül hagyta, mert a saját gazdaságossági érdekét helyezte előtérbe. Az összeöntés és a felperes távollétében történő betárolás folytán az alperesnek kellett bizonyítania, hogy az így kezelt termék azonos a felperestől lefoglalttal. Az alperes nem tudja visszaadni a felperesnek azokat a jövedéki termékeket, amelyeket tőle lefoglalt, ezért kártérítési felelőssége megállapítható.
A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítéletet változtassa meg, a felperes keresetét utasítsa el. Nem vitatta, hogy a közigazgatási határozatok anyagi jogi szempontból jogszabálysértőnek minősültek, az annak alapjául szolgáló eljárásokat azonban a jogszabályi rendelkezések betartásával folytatta le.
A felperes ellenkérelmében a közbenső ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben megalapozott.
A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítés általános [Ptk. 339. § (1) bekezdés] és különös [Ptk. 349. § (1) bekezdés] feltételei adottak. Az általános feltételek közül a jogellenes magatartást, a kárt és a kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. A kárt okozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az elsőfokú bíróság a keresettel érvényesített jog fennállásának megállapításához a szükséges bizonyítást teljeskörűen nem folytatta le és tévesen foglalt állást a bizonyítási kötelezettség és ezen keresztül a bizonyítási teher kérdésében, aminek következtében a közbenső ítélet érdemben nem bírálható felül.
Az államigazgatási eljárásban kiállított okiratok a felperestől lefoglalt pálinka mennyiségére és minőségére vonatkozó adatokat tartalmaznak. Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Polgári perrendtartásnak a bizonyításra vonatkozó szabályait, amikor úgy foglalt állást, hogy ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, mert erre a Pp. 195. §-ának (3) bekezdése lehetőséget ad. A kártérítési perben érvényesülő bizonyítási teher téves alkalmazása miatt azonban nem adott lehetőséget a feleknek arra, hogy az érdekkörükben felmerülő tények és körülmények bizonyítására a kérelmeiket előterjesszék. A felperes a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerinti vagyoni kárigényt kíván érvényesíteni, a felmerült kárának megtérítését kéri. A kártérítési perben érvényesülő bizonyítási teher szerint neki kell bizonyítania, hogy meglévő vagyona a károkozás következtében csökkent. Az általa vezetett üzleti könyvek és jövedéki nyilvántartások alapján bizonyíthatja, hogy a pincehelyiségben ténylegesen milyen mennyiségű és minőségű pálinkát tárolt a lefoglalás előtt. A lefoglalásról felvett okiratok szerint az eljárásban végig két hatósági tanú működött közre. Tanúkénti meghallgatásuk esetén adatokat szolgáltathatnak a lefoglalásnak a kártérítési perben jelentős részleteire, a jegyzőkönyvi adatokról. Az alperes sem zárható el attól, hogy a felelősség alól magát kimentse. Bizonyítási indítványt tehet annak igazolására, hogy a lefoglalt pálinka tárolási módja miatt annak elszállítása a szakmai előírások betartásával lehetetlen volt, illetve aránytalanul nagy többletköltségekkel járt volna, ezért a pálinka összeszivattyúzása az adott esetben nem minősül olyan súlyú felróható magatartásnak, amely a kárfelelősségét megalapozza.
Mivel a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf.Bír.Pf.V.25.945/2000. sz.).