adozona.hu
BH+ 2002.3.148
BH+ 2002.3.148
Egyszerűsített felszámolási eljárás elrendelésénél irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: módosított Cstv.) 57.§ (1) bek., 63/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámoló kérelmének helytadott, elrendelte az E. M. G. V. Korlátolt Felelősségű Társaság egyszerűsített felszámolását; a gazdálkodó szervezetet megszüntette, elrendelte a cégnyilvántartásból történő törlését. Megállapította, hogy a felszámoló díja 500 000 Ft + áfa, amelyre azonban nincs fedezet. Megállapította továbbá, hogy a hitelezői igények kielégítése felől, beleértve az illetékviselés kérdését is, vagyon hiányában nem határoz, majd az egyszerűsített fel...
BH+ 2002.3.148 Egyszerűsített felszámolási eljárás elrendelésénél irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: módosított Cstv.) 57.§ (1) bek., 63/A. §].
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámoló kérelmének helytadott, elrendelte az E. M. G. V. Korlátolt Felelősségű Társaság egyszerűsített felszámolását; a gazdálkodó szervezetet megszüntette, elrendelte a cégnyilvántartásból történő törlését. Megállapította, hogy a felszámoló díja 500 000 Ft + áfa, amelyre azonban nincs fedezet. Megállapította továbbá, hogy a hitelezői igények kielégítése felől, beleértve az illetékviselés kérdését is, vagyon hiányában nem határoz, majd az egyszerűsített felszámolást befejezettnek nyilvánította.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen az 1994. április 26-án érkezett kérelem alapján indult a felszámolási eljárás. Az eljárás megindításáról szóló határozat a Cégközlöny 44. számában 1995. november 2-án jelent meg. A felszámoló az egyszerűsített felszámolás elrendelése iránti kérelmet terjesztett elő, mert az adós semmilyen vagyonnal nem rendelkezik, bankszámlája megszűnt, azon pénzforgalom nem volt. Iratanyag hiányában pedig az adóhatóság és a társadalombiztosítási igazgatóság a záróellenőrzést nem tudta lefolytatni. Többezer hitelezői igény került benyújtásra az adóssal szemben, amelyeket dokumentumok hiányában csak nyilvántartásba tudott venni a felszámoló, a kielégítésükre fedezet nincs. Ebből eredően a felszámolási eljárás technikailag is lebonyolíthatatlan. Az elsőfokú bíróság ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 63/A. §-a alapján döntött az ügyben.
Az elsőfokú bíróság határozata ellen a végzés bevezető részében felsorolt hitelezők nyújtottak be fellebbezést. Kivétel nélkül azt sérelmezték, hogy a hitelezői igényük nem nyert kielégítést. Vitatták, hogy az adós nem rendelkezik vagyonnal, holott több ezer ember kárpótlási jegye felvásárlásra került és ezek ellenértékét a részükre nem fizették ki. Tudomásuk szerint V. I., az adós ügyvezetőjének több ingatlana is van, amelyek jelentős értékűek és ezekből a hitelezői igényük rendezésre kerülhetne.
A hitelezők fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelezők a fellebbezésükben nem hoztak fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A módosított Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiánya miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A jelen esetben egyértelműen megállapítható, hogy egyrészt az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, másrészt a könyvvezetés hiánya miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan. Erre tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor az adós egyszerűsített felszámolását elrendelte. Az adós be nem hajtott követelésekkel sem rendelkezett, így ilyeneknek a hitelezők közötti felosztására nem kerülhetett sor. Az adós bankszámláján forgalom nem volt, tehát pénz felosztására sem volt mód. A Földhivatal tájékoztatása szerint, mint az a felszámoló kérelméből kitűnik, a hitelezők által állított ingatlanok nem az adós gazdálkodó szervezet, hanem V. I. tulajdonszerzését tanúsítják, ezért ezek az ingatlanok ugyancsak nem tartoznak az adós gazdálkodó szervezet vagyonához. Ebből eredően a felszámolási eljárás során a hitelezők igényeinek kielégítésére alapul nem szolgálhatnak.
Az iratokból megállapítható, hogy V. I., az adós gazdálkodó szervezet ügyvezetője ellen büntetőeljárás volt folyamatban. Az elsőfokon eljárt városi bíróság ítéletével, amelyet fellebbezési eljárás során a megyei bíróság részben megváltoztatott, 3533 sértett sérelmére elkövetett, különböző fajta kártokozó csalás büntettében bűnösnek mondta ki és ezért végrehajtható börtönbüntetésre is ítélte. A büntetőeljárás során több sértett polgári jogi igényt érvényesített, amelyekről a büntetőbíróság döntött. Egyébként a sértetteket - amennyiben a megítélt kártérítési összegen felül további polgári jogi igényük lenne - a törvény egyéb útjára utasította. Akként rendelkezett továbbá, hogy a V. I. vagyonára foganatosított zár alá vételt fel kell oldani, ha a magánfelek a teljesítési határidő lejártát követő 30 nap alatt végrehajtást nem kérnek.
A sértettek, a jelen ügybeni hitelezőknek az a része, akik érvényesítették a kárukat, mint polgári jogi igényt a büntetőeljárás során, a V. I.-nal szemben lefolytatandó végrehajtási eljárás során juthatnak hozzá a jogos igényükhöz. Akik polgári jogi igényt nem érvényesítettek, illetőleg azon túlmenően is kívánnak kártérítési követelést érvényesíteni, polgári bíróság előtt nyújthatnak be keresetet V. I.-nal szemben és kérhetik marasztalását. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság előtt erre nincs lehetőség, így nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a V. I.-nal szemben érvényesíthető polgári jogi igénnyel nem foglalkozott. A jelen ügyben a kártérítési igényt mint hitelezői igényt csupán az adós gazdálkodó szervezettel szemben lehetett érvényesíteni, annak kielégítésére viszont vagyon hiányában nem kerülhet sor.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.30.057/2000. sz.)