adozona.hu
BH+ 2002.3.147
BH+ 2002.3.147
I. Bizományi értékesítésből származó - a vevőtől még be nem hajtott - hitelezői igény a besorolásnál nem minősíthető felszámolási költségnek [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: módosított Cstv.) 57.§ (1) bek. f) és g) pont, (2) bek. c) és d) pont, Ptk. 509. § (3) bek. a) és c) pont]. II. Bizományi értékesítésből a felszámolási eljárás alatt befolyó vételár a hitelező megbízót illeti meg [Ptk. 509. § (3) bek. a) és c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) rendelkezései szerint folyik.
A felszámolási eljárás során a hitelező bizományosi értékesítésből eredő 12 000 000 Ft tőke és ennek késedelmi kamataira vonatkozó hitelezői igényt jelentett be, melyet a felszámoló határidőben érkezett hitelezői igényként vett nyilvántartásba, s abból a tőke összegét a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdéséne...
BH+ 2002.3.147 I. Bizományi értékesítésből származó - a vevőtől még be nem hajtott - hitelezői igény a besorolásnál nem minősíthető felszámolási költségnek [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: módosított Cstv.) 57.§ (1) bek. f) és g) pont, (2) bek. c) és d) pont, Ptk. 509. § (3) bek. a) és c) pont].
II. Bizományi értékesítésből a felszámolási eljárás alatt befolyó vételár a hitelező megbízót illeti meg [Ptk. 509. § (3) bek. a) és c) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) rendelkezései szerint folyik.A felszámolási eljárás során a hitelező bizományosi értékesítésből eredő 12 000 000 Ft tőke és ennek késedelmi kamataira vonatkozó hitelezői igényt jelentett be, melyet a felszámoló határidőben érkezett hitelezői igényként vett nyilvántartásba, s abból a tőke összegét a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába, a késedelmi kamatokat pedig a g) pontba sorolta be.
A besorolás ellen a hitelező kifogást terjesztett elő, melyben annak megváltoztatásával igényét felszámolási költségként kérte besorolni és kielégíteni.
Az elsőfokú bíróság a kifogást vitatott hitelezői igényként megjelölve, a felszámolónak az 1998. február 10-én kelt, 524-F/97-H1. szám alatti hitelezői igény minősítését helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a hitelező az 1998. február 23-án kelt levelében tőkeigényét 12 000 000 Ft-ban jelölte meg, mely tőkeigényt a felszámoló elismert, s mely igény változatlanul a Cstv. 57. §-ának f) pontjába, az ez összeg után járó késedelmi kamat pedig a g) pontjába sorolandó be.
Döntését azzal indokolta, hogy a hitelező követelése bizományosi szerződés alapján a hitelezőt megillető hátralék, amely nem minősíthető az általa hivatkozott módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d), illetve c) pontjai szerint, tehát nem felszámolási költség. A felhívott törvényhely c) pontjába a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek tartoznak, a d) pontba pedig a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek. Ezen túlmenően a hitelező igénye már a felszámolási eljárás megindulása előtt esedékessé vált, így ebből is következik az, hogy az nem minősülhet felszámolási költségnek.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatásával kérte követelése tőkeösszegének és késedelmi kamatának is a felszámolási költségek közé sorolását. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a végzés meghozatalakor figyelmen kívül hagyta a Ptk. 509. §-a (3) bekezdésének a) és c) pontjait, miszerint a bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt a bizományossal szerződő féllel szemben fennálló és a megbízót megillető követelésekre, továbbá a bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott, vagy kezelt olyan pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a megbízót illetik. Az adós a bizományosi értékesítésre átadott gépkocsija vételárával mind a mai napig arra hivatkozva nem számolt el, hogy a vevője a vételárat nem fizette meg. Az adós képviseletében eljáró felszámoló a vételárra vonatkozó követelést még nem hajtotta be. Amennyiben időközben a felszámoló a gépkocsi vételárára vonatkozó követelést behajtja, az így befolyó összegből a korábbi kielégítési kategóriába besorolt hitelezők is kielégítést nyernének, ezért követelése csak részben térülne meg, amely a Ptk. 509. §-át sértené.
A fellebbezésre a felszámoló észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezésében a hitelező maga adta elő, hogy a bejelentett bizományosi értékesítésből származó hitelezői igénye behajtására a vevőtől még nem került sor. Ennek folytán hitelezői igénye kielégítésére az adós felszámolás alá vont vagyonából a Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével tarthat igényt. Nem sérti az elsőfokú bíróság végzése a Ptk. 509. § (3) bekezdésének a) és c) pontjait, mert a bizományosi értékesítésből származó vételár nem folyt be, azzal kapcsolatban ezért a felszámoló még semmilyen intézkedést nem tehetett, azt más hitelezői igények fedezetére nem használta fel.
A követelések kielégítési sorrendbe való besorolásakor a felszámolónak a követelés jellegét kell figyelembe vennie. A követelés jellege szerint a hitelezői igény a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének f) pontjába tartozó egyéb követelés, míg annak a kamatai a g) pontba sorolandó hitelezői igénynek minősülnek. Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre, hogy a felszámolási eljárás megindítása előtt már lejárt, esedékessé vált hitelezői igény nem minősül felszámolási költségnek. Tévesen érvel a hitelező a fellebbezésében azzal, hogy a hitelezői igénye a módosított Cstv. 57. § (2) bekezdés d) pontjába tartozó felszámolási költségnek minősülne. E törvényhely ugyanis felszámolási költségnek a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségeket tekinti. A bizományosi értékesítésből származó követelés érvényesítésével kapcsolatos költségnek nem a hitelező által bejelentett 12 000 000 Ft és annak járulékai tekintendők, hanem azok a költségek, amelyek a jövőben e követelés behajtásával kapcsolatban merülnek fel a felszámoló részéről. Ezek a költségek azonban értelemszerűen nem a hitelezőt illetik meg, hanem azt a felszámolási eljárás során a felszámoló jogosult az adós vagyona terhére elszámolni.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzését, mint a kifogást elutasító végzést helybenhagyta a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján.
E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság kiemeli azt, hogy az adott esetben nem vitatott hitelezői igény elbírálásáról volt szó, hiszen azt a felszámoló a bejelentett összeggel egyezően elfogadta. A hitelező csupán annak nyilvántartásba vételét sérelmezte, amely a módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kifogásnak minősül. A módosított Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja.
Tévedett ezért az elsőfokú bíróság akkor, amikor a jogszabályban meghatározott elutasítás helyett a felszámoló intézkedését helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a jelen végzés nem érinti a felszámolónak azt a jövőbeni kötelezettségét, hogy amennyiben a bizományosi értékesítésből a vételárat a vele szerződő féltől be tudja hajtani, az így behajtott összeg kifizetése tekintetében a Ptk. 509. § (3) bekezdésének a) és c) pontjait figyelembe kell vennie, mert előtte már ismert, hogy ez az összeg a hitelezőt, mint megbízót illeti meg. Amennyiben azonban ez összeg behajtása a vele szerződő féltől eredménytelen lesz, ez esetben a besorolás szerint kell az adós egyéb vagyonából a hitelezői igényt kielégíteni.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.893/1999. sz.)