adozona.hu
BH+ 2002.3.143
BH+ 2002.3.143
Ha a bíróság megítélése szerint a fizetési meghagyásban érvényesített követelésnek nincs jogalapja, nem kerülhet sor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasítására, hanem a hiányzó illeték lerovása után a kérelmet keresetlevélként peres eljárásban kell elbírálni [Pp. 252. § (2) bek., 259. §, 313. § (1) bek., 316. § (3) bek., Ptk. 4., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 29. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogosult a fizetési meghagyást a kötelezettekkel, mint a felszámolás alatt álló M. Rt. igazgatósági tagjaival szemben arra hivatkozva kérte kibocsátani, hogy ők az M. Rt. "fa" 36 403 473 Ft összegű tartozása teljesítéséért a Ptk. 337. §-a alapján egyetemlegesen felelősek. Utóbb a jogosult követelésének jogalapként a Ptk. 4. §-ára is hivatkozott és benyújtotta követelésének okirati bizonyítékait.
Az elsőfokú bíróság "a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet" elutasította. Végzésében...
BH+ 2002.3.143 Ha a bíróság megítélése szerint a fizetési meghagyásban érvényesített követelésnek nincs jogalapja, nem kerülhet sor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasítására, hanem a hiányzó illeték lerovása után a kérelmet keresetlevélként peres eljárásban kell elbírálni [Pp. 252. § (2) bek., 259. §, 313. § (1) bek., 316. § (3) bek., Ptk. 4., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 29. § (3) bek.].
A jogosult a fizetési meghagyást a kötelezettekkel, mint a felszámolás alatt álló M. Rt. igazgatósági tagjaival szemben arra hivatkozva kérte kibocsátani, hogy ők az M. Rt. "fa" 36 403 473 Ft összegű tartozása teljesítéséért a Ptk. 337. §-a alapján egyetemlegesen felelősek. Utóbb a jogosult követelésének jogalapként a Ptk. 4. §-ára is hivatkozott és benyújtotta követelésének okirati bizonyítékait.Az elsőfokú bíróság "a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet" elutasította. Végzésében megállapította, hogy a felszámolás alá került M. Rt. vezető tisztségviselői a harmadik személynek okozott kárért közvetlenül nem tartoznak kártérítési felelősséggel, azért a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 29. §-ának (3) bekezdése alapján maga a gazdasági társaság köteles helytállni, amelynek áthárítására a károkozó vezető tisztségviselőkre csak az adott gazdasági társaság elhatározásától függően, tehát a gazdasági társaság és a vezető tisztségviselők belső jogviszonyában kerülhet sor. E megállapításra tekintettel az elsőfokú bíróság az igazgatósági tagok ellen közvetlenül előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasította. Az elsőfokú bíróság végzésében határozatának jogszabályi indokát nem jelölte meg.
E végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a fizetési meghagyás kibocsátását kérte kérelmének megfelelően. Hivatkozott arra, hogy követelését nem a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 29. §-ára, hanem a Ptk. 4. §-ában foglalt együttműködési kötelezettség megszegésére alapította. Állította, hogy a kötelezettek, mint az M. Rt. igazgatósági tagjai rosszhiszeműen jártak el, amikor a jogosultat az M. Rt. ellen megindult felszámolási eljárásról, és a felszámolás elrendeléséről nem tájékoztatták, hanem az M. Rt.-nek a jogosulttal szemben fennálló, elismert tartozása megfizetése érdekében a jogosult rt. vezető tisztségviselőivel tárgyalásaikat folytatták, jelzálogszerződést kötöttek, illetőleg a tartozás részletekben való megfizetésére vállaltak kötelezettséget.
A fellebbezésre az I. és IV. r. kötelezettek tettek észrevételt, melyben a jogosulttal szemben fennálló fizetési kötelezettségüket érdemben vitatták és az elsőfokú bíróság által hozott végzés helybenhagyását kérték.
Dr. B. I. észrevételében továbbra is a Gt. 29. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra hivatkozott, amely szerint azért a kárért, amelyet a vezető tisztségviselő e jogkörében eljárva harmadik személynek okoz, a társaság felelős. Állította azt is, hogy sem ő, sem a fizetési meghagyásban kötelezettként megjelölt további igazgatósági tagok a jogosult részére e jogkörükben eljárva nem okoztak kárt.
A IV. r. kötelezett a fizetési meghagyás kibocsátását megtagadni kérte azért is, mert álláspontja szerint a jogosult követelésének érvényesítése más bíróság hatáskörébe tartozik, nevezetesen az M. Rt. felszámolási eljárásában a felszámolást lefolytató bíróság hatáskörébe. Hivatkozott arra is, hogy "a kötelezetteknek az ügyben nincs perbeli jogképessége, a jogosult a követelést nem az ellen terjesztette elő, akivel szemben az igény esetleg érvényesíthető". Ugyancsak a Gt. 29. §-ának (3) bekezdésére hivatkozott, és e rendelkezés alapján a kötelezettek perelhetőségének - passzív perbeli legitimációjának - hiányára. Állította azt is, hogy a jogosult követelése idő előtti, mert még nem állapítható meg, hogy az M. Rt. felszámolási eljárásában a jogosultnak a felszámolás alatt álló részvénytársasággal szemben keletkezett követelése nem térül-e meg. Érdemben a IV. r. kötelezett is állította, hogy a jogosultnak a fizetési meghagyásban megjelölt követelése alaptalan, mert a kötelezettek részéről nincs jogellenes magatartás, és nincs olyan kár, amit a kötelezettek okoztak volna.
A fellebbezés alapos annyiban, hogy az elsőfokú bíróság végzését az eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta meg, amely miatt szükséges annak megismétlése.
A Pp. 313. §-ának (1) bekezdése szerint a pénzfizetésre, vagy ingó dolog kiadására irányuló követelés fizetési meghagyás útján is érvényesíthető.
A Pp. 316. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a jogosult a fizetési meghagyásban olyan követelést kíván érvényesíteni, amelynek az elnök megítélése szerint nincs jogalapja, vagy fennállása kétségesnek mutatkozik, vagy a követelés jogszabály megkerülésére irányul, a fizetési meghagyás kibocsátására nem kerülhet sor. Ilyen esetben a bíróság akkor jár el jogszabályszerűen, ha felhívja a jogosultat, hogy 8 nap alatt a fizetési meghagyás illetékét, a peres eljárás illetékére egészítse ki az eljárás megszüntetésének terhe mellett, és a hiányzó illeték lerovása után a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet keresetlevélként peres eljárásban bírálja el.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a jogosult által a követelés jogalapjának igazolására benyújtott okirati bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott ugyan, hogy a jogosult követelésének nincs jogalapja, azonban nem a Pp. 316. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint járt el, hanem elutasította a jogosultnak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét az elutasító határozat jogszabályi indokolása nélkül.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte a Pp. 259. §-a folytán alkalmazott Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján, és az elsőfokú bíróságot az eljárás megismétlésére és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a Pp. 316. §-ának (3) bekezdése szerint kell eljárnia, nevezetesen fel kell hívni a jogosultat a fizetési meghagyáson lerótt illetéknek a peres eljárás illetékére való kiegészítésére az eljárás megszüntetésének terhe mellett. Ha a jogosult a hiányzó illetéket lerója, követelését érdemben, peres eljárásban meghozandó határozatban kell elbírálni.
(Legf.Bír. Gf.VI.30.175/2001. sz.)