adozona.hu
BH+ 2002.3.138
BH+ 2002.3.138
I. Elévült követelés alapján nem lehet az adós fizetésképtelenségét megállapítani és felszámolását elrendelni [Ptk. 324. § (1) bek., 1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (4) bek., Pp. 164. § (1) bek.]. II. Az elévülés megszakítását eredményező felszólítás megtörténtének igazolása körében irányadó szempontok [Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (1) bek., GKT 4/1973. sz. állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével a K. Részvénytársaság hitelező részéről benyújtott, az adós felszámolására irányuló kérelmet elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a hitelező azért kezdeményezte az adós felszámolását, mert az adós a közte és a hitelező jogelődje között 1992. július 3-án 1 500 000 Ft, 1992. július 27-én 2 000 000 Ft, illetve 1992. augusztus 3-án 3 000 000 Ft vonatkozásában létrejött kölcsönszerződés alapján fennálló tartozását a lejáratkor nem fi...
BH+ 2002.3.138 I. Elévült követelés alapján nem lehet az adós fizetésképtelenségét megállapítani és felszámolását elrendelni [Ptk. 324. § (1) bek., 1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (4) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
II. Az elévülés megszakítását eredményező felszólítás megtörténtének igazolása körében irányadó szempontok [Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (1) bek., GKT 4/1973. sz. állásfoglalás].
Az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével a K. Részvénytársaság hitelező részéről benyújtott, az adós felszámolására irányuló kérelmet elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a hitelező azért kezdeményezte az adós felszámolását, mert az adós a közte és a hitelező jogelődje között 1992. július 3-án 1 500 000 Ft, 1992. július 27-én 2 000 000 Ft, illetve 1992. augusztus 3-án 3 000 000 Ft vonatkozásában létrejött kölcsönszerződés alapján fennálló tartozását a lejáratkor nem fizette meg. Az elsőfokú bíróság a hitelezői kérelmet alaptalannak, az adós ellenkérelmét pedig - mely szerint a követelések elévültek - alaposnak találta. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a hitelezői tőkekövetelések 1993. augusztus 31-én, 1993. szeptember 30-án, 1993. október 15-én elévültek. A hitelező nem tett eleget a Pp. 164. §-a (1) bekezdésében írt bizonyítási kötelezettségének. Nevezetesen nem igazolta, hogy az 1993. január 19-én elküldött jognyilatkozata, amelyet ajánlott küldeményként adott postára, az adóshoz megérkezett és így az elévülés félbeszakadt volna. Az elévülést megszakító jogérvényesítő nyilatkozat joghatályosságához az szükséges, hogy az a másik fél tudomására jusson. Emiatt az elsőfokú bíróság hitelező kérelmét a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést.
Elsődlegesen kérte a végzés megváltoztatásával az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának az elrendelését. Másodlagos kérelme a végzés hatályon kívül helyezésére, azaz elsőfokú bíróság újabb eljárásra való utasítására irányult. Hivatkozott arra, hogy GKT 4/1973. számú állásfoglalást indokolatlanul mellőzte az elsőfokú bíróság. Eszerint ugyanis a postai kézbesítést az írásbeli nyilatkozat postára adásától számított második munkanapon megtörténtnek kell tekinteni. A vélelemnek a megdöntésével kapcsolatban a címzettre hárul a bizonyítási teher.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a megváltoztatására.
A hitelező az elsőfokú eljárásban is ugyanazt az álláspontját fejtette ki, mint a fellebbezésében. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az elévülés megszakítását eredményező, a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében írt, a követelés teljesítésére irányuló felszólítás megtörténtének az igazolása is szükséges. A követelések elévülését rendező jogszabályok ugyanis nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jellegűek. Az elévülést megszakító körülmények vizsgálatánál ezért a Pp.-nek a határidő elmulasztásával kapcsolatos rendelkezései sem alkalmazhatók. Emiatt a hitelezőnek igazolnia kellett volna, hogy a felszólítás mikor érkezett meg az adóshoz, azaz az elévülési határidőn belül megtörtént-e az elévülés megszakítása. Ennek hiányában a kívánt joghatás nem érhető el. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor ennek hiányában az elévülés bekövetkeztét megállapította.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, érdemben lényegében helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
A többször mód. Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése kogens rendelkezést tartalmaz avonatkozásban, hogy amennyiben az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg, az eljárás soron kívül történő megszüntetésének és nem a kérelem elutasításának van helye. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a fenti eljárásjogi módosítással hagyta helyben az elsőfokú bíróság végzését.
(Legf.Bír. Fpk.VIII.30.520/2000. sz.)