adozona.hu
BH+ 2002.2.89
BH+ 2002.2.89
I. Az adós adótartozáson alapuló fizetésképtelenségének megállapítása körében irányadó szempontok [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. b) pont]. II. Az adós gazdálkodó szervezet tagjaival szemben adó- és társadalombiztosítási csalás bűntette miatt indult büntetőeljárás eredménye nem befolyásolja a jogerős adóhatósági határozaton alapuló adótartozás fennállását, így nem előzetes kérdése az adós fizetésképtelensége megállapításának. Ez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező 1999. március 1-jén előterjesztett kérelmére indult eljárásban a 9. sorszámú végzésével az adós betéti társaság fizetésképtelenségét a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27.§-a (2) bekezdésének b/ pontja alapján megállapította, elrendelte a felszámolását és kijelölte a felszámolót. A határozat indokolása szerint a hitelező azért kezdeményezte az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését, mert az adós tartozásait az esedéke...
BH+ 2002.2.89 I. Az adós adótartozáson alapuló fizetésképtelenségének megállapítása körében irányadó szempontok [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. b) pont].
II. Az adós gazdálkodó szervezet tagjaival szemben adó- és társadalombiztosítási csalás bűntette miatt indult büntetőeljárás eredménye nem befolyásolja a jogerős adóhatósági határozaton alapuló adótartozás fennállását, így nem előzetes kérdése az adós fizetésképtelensége megállapításának. Ezért az eljárás felfüggesztésének alapjául nem szolgálhat [Pp. 152. §, 1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság a hitelező 1999. március 1-jén előterjesztett kérelmére indult eljárásban a 9. sorszámú végzésével az adós betéti társaság fizetésképtelenségét a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27.§-a (2) bekezdésének b/ pontja alapján megállapította, elrendelte a felszámolását és kijelölte a felszámolót. A határozat indokolása szerint a hitelező azért kezdeményezte az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését, mert az adós tartozásait az esedékességet követő 60 nap elteltével sem fizette meg. Az adós a hitelezői kérelemre tett nyilatkozatában a kérelem "elutasítását" kérte az eljárás felfüggesztése mellett. Előadta, hogy a hitelező által végrehajtani rendelt 1 227 000 Ft összegű adótartozása nem teljes egészében áll fenn, az számításai szerint 1 183 000 Ft összeget tesz ki, illetőleg még további 17 000 Ft-tal, valamint 16 000 Ft-tal csökkentendő, beszámítás folytán. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az adósnak a hitelező felé tartozása áll fenn, s a csatolt végrehajtási iratok tanúsága szerint a végrehajtás eredménytelen volt.E végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatását és a felszámolási eljárás felfüggesztését kérte a büntetőeljárás és a jelen ügyet lényegesen érintő polgári peres eljárások jogerős befejezéséig. A jogorvoslati kérelmében hangsúlyozta: az adós a hitelező által megállapított tartozását még a felszámolási eljárásról történt értesítése előtt vitássá tette. Utalt arra, hogy az adóhátralékot megállapító határozatot fellebbezéssel, majd közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perrel támadta, keresetét a városi bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította. E döntést a másodfokú bíróság is helybenhagyta és a határozat ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem is elutasításra került.
Az adós hivatkozott arra, hogy az adóellenőrzés eredményeként meghozott hatósági határozatot - amely a javára különböző adónemekben jóváírásokat állapított meg -, megtámadta, a bírósági eljárásban a megyei bíróság a megtámadott határozat végrehajtásának a felfüggesztését rendelte el. Az adós álláspontja szerint a bíróság döntése lényegesen csökkentené a végrehajtási eljárásban követelt összeget. Az adós utalt arra is, hogy a társaság tagjaival szemben a városi bíróság előtt büntetőeljárás van folyamatban. A vádirat szerint az adós 1,5 mFt összegű társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulék hiányt okozott a megyei egészségbiztosítási pénztárnak. Ha a járulékhiány az eljárásban megállapításra kerül, úgy ezzel az összeggel a hitelező által kimutatott tartozás összegét csökkenteni kell. Összegezve: a hitelezővel szemben fennálló követelése meghaladja a hitelező által követelt összeget, miután pedig a Csődtörvény 36. §-a lehetővé teszi a felszámolási eljárásban is a beszámítást, így annak megalapozottságáról a fizetésképtelenség fennállásának vizsgálata körében kell a bíróságnak határoznia. A beszámítás megalapozottságának eldöntéséhez pedig a büntetőeljárásban hozott érdemi döntés megállapításai szükségesek, ezért akkor járt volna el helyesen az elsőfokú bíróság, ha az eljárást a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Kifejtette: az adós által hivatkozott adóvizsgálat és az adótartozás fennállta között összefüggés nincs, mert az adóvizsgálat a bevalláshoz képest feltárt adókülönbözetet realizálja, míg az adótartozás a bevallásokban és a jogerőre emelkedett, esedékessé vált határozatban foglalt fizetési kötelezettségeket tartalmaz. Amennyiben tehát az adózó (adós) javára történik megállapítás, úgy a hitelező azt önmaga jóváhagyja, illetve kiutalja, tehát az adózót (adóst) kár nem éri. Hangsúlyozta, hogy az adós a tartozását jogcímében és összegszerűségében is elismerte, azt részletfizetési kedvezmény biztosításának a keretében kívánta kiegyenlíteni. E kérelme került másodfokon elutasításra, melyet a bíróság is jóváhagyott; így érdemben a hitelező határozatát nem vizsgálta, mert az adós felügyeleti intézkedés iránt nem terjesztett elő kérelmet sem a hitelezőnél, sem pedig a felügyeleti szervnél, a Pénzügyminisztériumnál. Utalt arra is a hitelező, hogy a járuléktartozást a követelései között nem szerepeltette, így annak összege - amennyiben azt az eljáró hatóság jóváhagyja -, növelné a hitelezői követelést. Kifejtette: a többször módosított 1991. évi IL. törvény 36. §-ában szabályozott beszámításra vonatkozó rendelkezés csak a felszámolás során alkalmazható, a jelen esetben azonban a beszámítás feltételei sem állnak fenn, nem áll fenn kölcsönösen lejárt, elismert tartozás, csupán ugyanazon jogviszony létezik. Hivatkozott arra is, hogy a jövedelemadó tekintetében a levont adóelőleg a társaság részéről történt kifizetések alapján jelenik meg, így az nem a tevékenységeket terhelő kötelezettség, hiszen az adós éppen előzetesen vonta le a magánszemélyektől a jövedelemadó előleget, de azt nem fizette meg a költségvetés javára.
Indokolatlannak tartotta a hitelező az adós kérelmét a felszámolási eljárás felfüggesztése vonatkozásában; álláspontja szerint az adós tartozása a büntetőeljárástól függetlenül fennáll.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki: A hitelező az 1997. augusztus 26-án lefolytatott adófolyószámla - felülvizsgálatának a megállapításairól szóló, jegyzőkönyvbe foglalt, adónemek szerinti, az adós tevékenységéből eredő, lejárt esedékességű, összesen 1 227 000 Ft adótartozás kiegyenlítésének az elmulasztása miatt kezdeményezte az adós felszámolásának az elrendelését.
A megyei bíróság ítéletével az alperes 1770-7/1998.számú határozatát hatályon kívül helyezte, s az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az alperes e határozatban a felperes adókülönbözetét javára 44 000 Ft-ban, terhére 3000 Ft-ban állapította meg, az adóhiányát pedig 3000 Ft-ban rögzítette. A nyilvántartási és bizonylati fegyelem megsértése miatt alkalmazott 100 000 Ft bírságot fenntartotta, a személyi jövedelemadó levonásának és megfizetésének az elmaradása miatt alkalmazott bírságot 170 000 Ft-ban határozta meg. A bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezésével élt, az eljárás jelenleg a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban van. A felperes (adós) a fellebbezésében az eljárás felfüggesztését kérte a folyamatban lévő büntetőeljárás jogerős befejezéséig, és kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperes nem sértett bizonylati fegyelmet, az alperes fellebbezése pedig a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság - az így kiegészített tényállásban foglaltakra figyelemmel - megalapozott döntést hozott. Az adós a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne elsőfokú végzés megváltoztatására.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében fizetésképtelen az az adós gazdálkodó szervezet, amellyel szemben a lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt.
Az adott ügyben a hitelező a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján, jogerős adóhatósági határozat szerint fennálló, 1 227 000 Ft összegű adótartozásra hivatkozással kérte az adós fizetésképtelenségének a megállapítását. Csatolta az állításait igazoló okirati bizonyítékait, amelyek azt igazolták, hogy az adós ellen folyamatban volt végrehajtási eljárás nem járt eredménnyel, az adósnak ingó és ingatlan vagyona nem volt fellelhető.
A rendelkezésre álló adatokból tehát az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az adós a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján fizetésképtelennek minősül. Tévesen érvelt az adós a fellebbezésében azzal, hogy a tagjaival szemben adó és társadalombiztosítási csalás bűncselekménye miatt folyamatban lévő büntetőeljárás a jelen felszámolási eljárás előzetes kérdése. A büntetőeljárás tárgya annak megállapítása, hogy a vádlottak elkövették-e a terhükre rótt bűncselekményt és ezért büntetőjogi felelősségre vonhatók-e avagy sem. Az adós tagjai ellen folyamatban lévő büntetőeljárás eredménye nem befolyásolja a jogerős adóhatósági határozaton alapuló adótartozás fennállását és annak összegszerűségét sem, s ily módon az adós fizetésképtelenségének a megállapíthatósága szempontjából nem bír jelentőséggel. Az adós a jogerős adóhatósági határozaton alapuló követelés eredménytelen végrehajtása után egyébként sincs abban a helyzetben, hogy a hitelezői követelést vitássá tegye. A jelen ügyben a felszámolási eljárás kezdeményezésének alapjául szolgáló követelés kiegyenlítése, illetve annak bizonyítása eredményezhetné a fizetésképtelenség hiányát, hogy a hitelező követelése revízió következtében vagy egyéb más okból megszűnt, illetve a végrehajtás eredményeképpen a hitelező hozzájutott az őt megillető összeghez. Mindezekre azonban az adós fellebbezésében még csak nem is utalt. Arra hivatkozott, hogy az adóellenőrzés eredményéről hozott adóhatósági határozat megtámadása iránti, a megyei bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesített összeg erejéig beszámítással kíván élni. Az adós által hivatkozott, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti peres eljárás azonban jelenleg is folyamatban van, és a felperesi (adósi) keresetnek helyt adó határozat hozatala esetén sem lenne olyan összegű, beszámításra alkalmas követelése az adósnak a hitelezővel szemben, amely a hitelezői követelés teljes megszűnését eredményezné. Miután a fizetésképtelenség tényét bármilyen összegű, az adós által nem vitatott, vagy elismert követelés megalapozza, és az adós a hitelezővel szemben fennálló tartozásának egy részét elismerte, a tartozásának a megszűnését ugyanakkor nem bizonyította, a fizetésképtelensége változatlanul fennáll.
Nem helytálló az adós arra való hivatkozása sem, hogy a felszámolásának elrendelése kizárja a hitelezővel szemben fennálló követelésének az érvényesítését. A többször mód. Cstv. 38.§-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. Az ennek eredményeként befolyó pénzösszegek tehát az adós vagyonát gyarapítják, és ezen keresztül a hitelezői követelések kielégítésének alapjául szolgálnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján - lényegében annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.33.028/1999. sz.)