adozona.hu
BH+ 2002.1.42
BH+ 2002.1.42
Amennyiben a bíróságnak azért kell az adós fizetésképtelensége megállapítása tárgyában érdemben döntenie, mert a hitelező - erre vonatkozó kötelezettségvállalása ellenére - nem intézkedett kérelmének visszavonása tárgyában, és ezért az illeték mérséklésére nem kerülhetett sor, a mérsékelt illetéket meghaladó illeték megfizetésére a hitelezőt kell kötelezni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont, 24.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező 2000. február 14-én benyújtott felszámolás iránti kérelme alapján az elsőfokú bíróság a 2000. december 11-én kelt 17. sorszámú végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte. Határozatának jogalapjaként a módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjára hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós 2001. január 2-án ajánlott küldeményként postára adott fellebbezéssel élt. Ebben az elsőfokú v...
BH+ 2002.1.42 Amennyiben a bíróságnak azért kell az adós fizetésképtelensége megállapítása tárgyában érdemben döntenie, mert a hitelező - erre vonatkozó kötelezettségvállalása ellenére - nem intézkedett kérelmének visszavonása tárgyában, és ezért az illeték mérséklésére nem kerülhetett sor, a mérsékelt illetéket meghaladó illeték megfizetésére a hitelezőt kell kötelezni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont, 24. §; 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 44. §, 58. § (2) bek., 62. § (1) bek. i) pont, 64. §; 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (4) bek.]
A hitelező 2000. február 14-én benyújtott felszámolás iránti kérelme alapján az elsőfokú bíróság a 2000. december 11-én kelt 17. sorszámú végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte. Határozatának jogalapjaként a módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjára hivatkozott.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós 2001. január 2-án ajánlott küldeményként postára adott fellebbezéssel élt. Ebben az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, fizetésképtelensége megállapításának és felszámolása elrendelésének mellőzését kérte. Arra hivatkozott, hogy a hitelező képviselőjével 2000. decemberében megállapodást kötött. A megállapodás értelmében tartozását kiegyenlítette a hitelező felé, így a fizetésképtelensége megállapításának jogszabályi indokai már nem állnak fenn. Fellebbezésén 5000 Ft fellebbezési eljárási illetéket lerótt. A másodfokú eljárásban becsatolta a közte és a hitelező között 2000. december 20-án kötött megállapodást. Ebben a felek rögzítették, hogy az adósnak a hitelezővel szemben 1 438 000 Ft és járulékai erejéig számlatartozása áll fenn. A számlatartozás miatt közöttük a hitelező kérelmére a Fővárosi Bíróság előtt felszámolás iránt indított eljárás van folyamatban.
A megállapodás 3. pontjában foglaltak szerint az adós a megállapodás aláírásának napján a hitelező mindennemű követelésének teljes és végleges kielégítése fejében megfizetett 1 000 000 Ft-ot, amely összeg átvételét a hitelező képviselője a megállapodás aláírásával elismeri és egyben kifejezetten nyugtatja is.
A megállapodás 4. pontjában a felek kölcsönösen kijelentették, hogy az 1. pontban rögzített számlatartozás vonatkozásában egymással, jelen megállapodás kapcsán, teljes körűen elszámoltak és egymással szemben semmilyen jogcímen további követelésük nincs.
A megállapodás 5. pontjában a hitelező kijelentette, hogy a felszámolás megindítása iránti kérelmének visszavonása érdekében a szükséges intézkedéseket megteszi az eljáró bírósághoz.
Az ismertetett megállapodásban foglaltak ellenére a hitelező nem intézkedett a felszámolás megindítása iránti kérelmének visszavonása érdekében.
Az adós fellebbezése az alábbi indokok miatt alapos:
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást és arra alapítottan helytálló határozatot hozott.
Az adós azonban teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolta, hogy az elsőfokú végzés keltét követően 2000. december 20-án a hitelezővel megállapodást kötött, ebben a felek egymással elszámoltak, s az adós e megállapodás szerinti tartozását a hitelező részére megfizette. Egymással szemben semmilyen jogcímen további követelésük nincs. Az ekként megváltozott tényállás alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg tényként, hogy az adós fizetésképtelensége megállapításának feltételei a többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében már nem állnak fenn. Az adósnak ugyanis már nem áll fenn tartozása a hitelezővel szemben. Ezért az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján, s a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette, a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával.
Az adós fellebbezésén az 5000 Ft fellebbezési eljárási illetéket lerótta és nem kérte, hogy annak megfizetésére a hitelezőt kötelezze a másodfokú bíróság.
Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 62. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint feljegyzett és az It. 44. §-ában meghatározott 40 000 Ft összegű elsőfokú eljárási illeték viseléséről a másodfokú bíróság az alábbiak figyelembevételével rendelkezett:
A 2000. december 20-án kelt megállapodás 5. pontjában a hitelező vállalta, hogy a felszámolás megindítása iránti kérelmének visszavonása érdekében a szükséges intézkedéseket megteszi. Amennyiben e vállalt kötelezettségének eleget tett volna, az It. 58. §-ának (2) bekezdése alapján - figyelemmel az It. 64. §-a szerint alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra - az adósnak csak az egyébkénti illeték 30%-át, 12 000 Ft-ot kellene megfizetnie.
A hitelező azonban a megállapodásban foglaltak ellenére a felszámolás iránti kérelmétől nem állt el, ezért a másodfokú bíróságnak az adós által csatolt új bizonyíték alapján érdemben kellett az ügyet elbírálnia.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság különbözetként jelentkező 28 000 Ft elsőfokú eljárási illeték megfizetésére a hitelezőt, míg az elállás esetén is az adóst terhelő 12 000 Ft elsőfokú eljárási illeték megfizetésére az adóst kötelezte, az It. 64. §-a szerint alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (4) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Fpk.VI.30.752/2001. sz.)