adozona.hu
BH+ 2002.1.40
BH+ 2002.1.40
I. Az eljárás szünetelése a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezésének bejelentésekor a bíróság döntésétől függetlenül bekövetkezik. Amennyiben a törvényi feltételek nem állnak fenn, nem a szünetelés iránti kérelem elutasításának, hanem az eljárás érdemi folytatásának van helye [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 137. § (1) bek. a) pont]. II. Az eljárás szünetelésével kapcsolatos végzés ellen külön fellebbezésnek
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével értesítette az adóst, hogy a hitelező felszámolási eljárás megindítását kérte az adós ellen.
Az adós a rendelkezésére álló határidőben a hitelező követelését nem vitatta, azonban a tartozásának kiegyenlítésére 30 napos haladékot kért.
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével az adós részére a tartozásának kiegyenlítésére 30 napos haladékot engedélyezett.
Az elsőfokú bíróság által engedélyezett 30 napos határidőn belül az adós és a hitelező együt...
BH+ 2002.1.40 I. Az eljárás szünetelése a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezésének bejelentésekor a bíróság döntésétől függetlenül bekövetkezik. Amennyiben a törvényi feltételek nem állnak fenn, nem a szünetelés iránti kérelem elutasításának, hanem az eljárás érdemi folytatásának van helye [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 137. § (1) bek. a) pont].
II. Az eljárás szünetelésével kapcsolatos végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye [Pp. 233. § (3) bek. b) pont, 237. §, 240. §].
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével értesítette az adóst, hogy a hitelező felszámolási eljárás megindítását kérte az adós ellen.Az adós a rendelkezésére álló határidőben a hitelező követelését nem vitatta, azonban a tartozásának kiegyenlítésére 30 napos haladékot kért.
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével az adós részére a tartozásának kiegyenlítésére 30 napos haladékot engedélyezett.
Az elsőfokú bíróság által engedélyezett 30 napos határidőn belül az adós és a hitelező együttesen kérte a felszámolási eljárás szünetelését, a többször módosított Cstv. 26. §-a (4) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésével a felek eljárás szünetelése iránti közös kérelmét elutasította. Indokolásában rámutatott, hogy a felszámolási eljárásban szünetelésnek kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelezők együttes kérelmére, a felszámolás elrendeléséről szóló végzés meghozataláig van helye. A jelen eljárásban szereplő adós ellen több hitelező kérte a felszámolási eljárás megindítását - az elsőfokú bíróság előtt, más eljárásban - így csak valamennyi hitelező közös kérelmére lehetne az eljárás szünetelését megállapítani.
A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését és az eljárás szünetelésének megállapítását kérte. Kérelme indoklásául előadta, hogy a más hitelezők kérelmére indult, külön ügyszámon iktatott felszámolási eljárások önálló ügyeknek minősülnek, amelyek keretében külön-külön kell elbírálni a szünetelés fennállásának feltételeit.
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. §-a (2) bekezdése értelmében alkalmazott, a Polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 137. §-a (1) bekezdésének a) pontjának értelmében az eljárás szünetel, ha a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket akár az első tárgyalást megelőzően, akár az elsőfokú eljárás során bármikor bejelentik.
A törvény szövegéből megállapítható, hogy az eljárás szünetelése a bíróság döntésétől függetlenül bekövetkezik, amennyiben a fenti törvényhelyben írt feltételek megvalósulnak. Az eljáró bíróságnak ilyen esetben érdemi döntést nem kell hoznia, hanem a szünetelés tényét kell megállapítania. Amennyiben a törvényi feltételek nem állnak fenn, nem a szünetelés iránti kérelem elutasításának, hanem az eljárás érdemi folytatásának van helye.
Mindezek alapján megállapítható, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szünetelés iránti kérelem elutasításának tárgyában végzéssel határozott.
A Pp. 233. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint fellebbezésnek nincs helye az eljárás folyamán hozott végzések ellen, kivéve a perköltségben, vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyek ellen a fellebbezést a törvény külön megengedi. Az eljárás szünetelésével kapcsolatban hozott végzés esetén a Pp. a fellebbezés külön megengedhetőségéről nem rendelkezik. Az eljárás folytatása - az elsőfokú bíróság részéről - a szünetelés iránti kérelem elutasítását jelentette volna, amely pervezető cselekményről a feleket csak pervezető végzéssel kellett volna tájékoztatnia. Az ilyen pervezető végzések megtámadására, a feleknek az érdemi döntés meghozatalakor van lehetősége.
Jelen ügyben az elsőfokú bíróság által meghozott - az eljárás szünetelése iránti kérelmet elutasító - végzése - a fent kifejtettekre tekintettel - szintén pervezető végzésnek minősül, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
Miután az adós fellebbezése olyan határozat ellen irányul, amely ellen fellebbezésnek nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést hivatalból elutasította a többször módosított Cstv. 6. §-a (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 240. §-a és a Pp. 237. §-a alapján. (Legf.Bír. Fpk.VI.31.269/2001. sz.)