adozona.hu
BH+ 2001.12.600
BH+ 2001.12.600
Vámáru nem tartozik a felszámolási vagyon körébe. A vámárut terhelő köztartozás határozattal történő megállapítását követően érvényesíthető hitelezői igényként (1991. évi IL. tv. 4. §, 38. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a K. Kft. 1996. szeptember 30-án lejárt visszaviteli határidőig az ideiglenes behozatalban vámkezelt faipari gépekkel nem számolt el, ezért a vámhivatal határozatával a faipari gépeket és tartozékait a belföldi forgalom számára vámkezelte és elrendelte a törvényes zálogjog érvényesítése érdekében a vámáruk közvetlen vámfelügyelet alá vételét és a P. főiskola árverési csarnokát jelölte ki a gépek tárolási helyéül és elrendelte a vámáruk azonn...
BH+ 2001.12.600 Vámáru nem tartozik a felszámolási vagyon körébe. A vámárut terhelő köztartozás határozattal történő megállapítását követően érvényesíthető hitelezői igényként (1991. évi IL. tv. 4. §, 38. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a K. Kft. 1996. szeptember 30-án lejárt visszaviteli határidőig az ideiglenes behozatalban vámkezelt faipari gépekkel nem számolt el, ezért a vámhivatal határozatával a faipari gépeket és tartozékait a belföldi forgalom számára vámkezelte és elrendelte a törvényes zálogjog érvényesítése érdekében a vámáruk közvetlen vámfelügyelet alá vételét és a P. főiskola árverési csarnokát jelölte ki a gépek tárolási helyéül és elrendelte a vámáruk azonnali beszállítását. Kiszabott továbbá a K. Kft. terhére 13 440 479 forint köztartozást.A határozat ellen a felperes, mint a haszonkölcsönbe adó nyújtott be fellebbezést és az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, annak jogszabályi hivatkozását módosította. A határozat indokolása szerint a vámteher kiszabására nem a vámkezeléskor hatályban volt 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezéseit, hanem az időközben hatályba lépett vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. tv.(a továbbiakban: Vtv.) rendelkezéseit kell alkalmazni a Vtv. 209. § (2) bekezdése alapján.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság megalapozottnak talált, ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a K. Kft-t terhelte az elszámolási kötelezettség, de az alperes helytelenül a Kft. ügyvezetőjét hívta fel a kötelezettségek teljesítésére. A Kft. felszámolását elrendelték, ezért csak a felszámoló lett volna kötelezhető a teljesítésre a csődeljárásról, a felszámolásról és a végelszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 34. § (2) bekezdése alapján. Az eljárási szabálysértésen túlmenően a Cstv. 38. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos végrehajtási eljárások nem folytathatók le, mert a követelés csak a felszámolási eljárásban érvényesíthető, ezért a vámhatóság nem volt jogosult a törvényes zálogjoga érvényesítésére sem.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves jogkövetkeztetést vont le. A Vtv. 73. § (3) és (4) bekezdése értelmében a K. Kft.-t az előjegyzésben vámkezelt vámárukra vonatkozóan elszámolási kötelezettség terhelte, azonban az elszámolási kötelezettségnek felhívás nélkül köteles eleget tenni. A felperes tulajdonát képező, haszonkölcsönszerződéssel Magyarországra került vámárúk nem tartoznak a felszámolási vagyon körébe, ezért a Cstv. 38. § (3) bekezdése nem alkalmazható. A belföldi forgalom számára történő vámkezelésre hivatalból megindult vámeljárásban került sor. A vámhatóság csak a visszaviteli határidő lejártát követően intézkedhetett a vámáruk vámkezeléséről és a felszámolási eljárásban csak a közigazgatási eljárásban határozattal érvényesített követelés érvényesíthető. A faipari gépek vámárunak minősültek, azokra az alperes a törvényes zálogjogát jogszerűen érvényesítette a vámáruk tulajdonjogától függetlenül. A felperes a tulajdonosi igényéből származó követelését a Cstv. rendelkezései szerint érvényesítheti a vámfizetésre kötelezettel szemben.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a Cstv. 46. § (1) bekezdése és 4. § (1) bekezdése alapján a felszámolási vagyonba tartozik minden olyan vagyontárgy, amivel a felszámolás alatt álló cég rendelkezik. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 21. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdése értelmében a cég vagyonába tartoznak a befektetett eszközök, a forgóeszközök, az aktív időbeli elhatárolások, melyeknek a társaság mérlegében is meg kell jelenniük. A K. Kft. a faipari gépek használati jogát az immateriális javak között volt köteles mérlegében kimutatni. Ezek a gépek a felszámolási vagyon körébe tartoztak, az alperes nem jogosult a követelését érvényesíteni, azt csak a felszámolási eljárásban érvényesíthette volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felszámolási eljárástól függetlenül a vámárúról rendelkezhetett a törvényes zálogjoga alapján. A belföldi forgalom számára történő vámkezelésnek nem feltétele a felszámolási eljárás befejeződése, mert a faipari gépek vámárunak minősültek, azokra a vámeljárás szabályai vonatkoztak.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A K. Kft. a felperes tulajdonában és a Kft. haszonkölcsön címén használatában álló faipari gépeket ideiglenes behozatalban vámkezeltette, így ezek a gépek és tartozékai a vám megfizetéséig, illetve külföldre történő visszaszállításukig vámárunak minősültek. A vámáruk pedig nem tartoztak a felszámolási vagyon körébe, azokon a felperesnek csak használati joga volt, azaz korlátozott rendelkezési joga. A Cstv. 4. § (1) bekezdése alapján a felszámolási vagyonba csak olyan vagyontárgy tartozhat, mellyel a cég, mint tulajdonos rendelkezik, illetve olyan önállóan is forgalomképes vagyoni értékű jog, melynek meghatározott értéke van. A faipari gépek használati jogának immaterális javak között történő kimutatása sem eredményezi azt, hogy azok a felszámolási vagyon körébe tartoznak, mert vámáru jellegük miatt nem forgalomképesek a R. 48. § (2) bekezdése, illetve a Vtv. 76. § (4) bekezdése értelmében sem.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ideiglenes behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáruk tekintetében a R. 91. § (1) bekezdése értelmében a vám a vámkezeléskor, az akkor hatályos jogszabály szerint kerül megállapításra, és az elszámolási kötelezettség elmulasztása esetén a R. 54. § (3) bekezdése iránt a már kiszabott vám beszedése iránt történik intézkedés, ennek alapján a perbeli esetben a köztartozások kiszabására nem a Vtv., hanem a R. rendelkezéseit kell alkalmazni. A vámhatóság a R. 54. § (3) bekezdése alapján a köztartozások beszedése iránt jogszerűen intézkedett, és a törvényes zálogjoga alapján jogszerűen rendelte el a vámáruk közvetlen vámfelügyelet alá vételét függetlenül attól, hogy a vámfizetésre kötelezett tekintetében a felszámolási eljárás már megindult. A határozattal megállapított köztartozás érvényesítésére már a felszámolási eljárásban kerülhet sor hitelezői igénybejelentéssel, a vámhatóság intézkedésére azonban csak a visszaviteli határidő elmulasztását követően kerülhetett sor a R. 54. § (3) bekezdése értelmében.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet törvényes és megalapozott a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.V.27.672/1999. sz.)