adozona.hu
BH+ 2001.11.538
BH+ 2001.11.538
I. Meghatározott cselekmény teljesítése iránti igény hitelezői igényként nem érvényesíthető, ugyanígy nem érvényesíthető hitelezői igényként a szerződés teljesítése, jognyilatkozat pótlása iránti igény sem, mert nem pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont, 38. § (3) bek., 51. § (1) bek.]. II. Kártérítés jogcímén bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételének is fe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. május 28-án benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1997. október 16-a, s Cégközlönyben történő közzététele 1997. november 13-án történt meg. A hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő 1997. december 23-án telt el.
A K. Rt. 1998. október 14-én hitelezői igényt jelentett be a felszámolónak. Hitelezői igényét az adóssal 1996. október 21-én - még a felszámolási eljárás megindulása előtt - kötött szerződésre a...
BH+ 2001.11.538 I. Meghatározott cselekmény teljesítése iránti igény hitelezői igényként nem érvényesíthető, ugyanígy nem érvényesíthető hitelezői igényként a szerződés teljesítése, jognyilatkozat pótlása iránti igény sem, mert nem pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont, 38. § (3) bek., 51. § (1) bek.].
II. Kártérítés jogcímén bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételének is feltétele a nyilvántartásba-vételi díj befizetése [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 46. § (5) bek. a) és b) pont, (6) bek., (7) bek., 49. § (4) és (5) bek., 51. § (1) bek., 57. § (1) bek. a) pont, (2) bek. d) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. május 28-án benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1997. október 16-a, s Cégközlönyben történő közzététele 1997. november 13-án történt meg. A hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő 1997. december 23-án telt el.A K. Rt. 1998. október 14-én hitelezői igényt jelentett be a felszámolónak. Hitelezői igényét az adóssal 1996. október 21-én - még a felszámolási eljárás megindulása előtt - kötött szerződésre alapította, arra hivatkozva, hogy az abban foglaltaknak az adós nem tett eleget. Hitelezői igénybejelentésként elsődlegesen azt kérte, hogy az adós az 1996. október 21-én kelt megállapodásban foglalt valamennyi kötelezettségének tegyen eleget és 3000 Ft/m2 áron biztosítson részére tulajdonjogot a B.-i 3405/2. helyrajzi számú - önkormányzati tulajdonban álló, de az adós gazdálkodó szervezet által használt - ingatlan 1000 m2-es részén, melyen egyébként az általa az adóstól megvásárolt üzemcsarnok épület áll. Amennyiben az elsődleges kérelmének az adós nem tudna eleget tenni, úgy másodlagosan azt kérte, hogy az adós 3000 Ft/m2 áron értékesítse részére a 3394., 3395. és 3396 helyrajzi számú ingatlanokat. Ebben az esetben térítse meg az üzemcsarnokra történt ráfordításait 13 957 118 Ft + áfa értékben.
A felszámolóval közölte azt az álláspontját is, hogy az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján a bejelentett követelése felszámolási költségnek minősül, mert érinti az I. Kft. és a H. Kft. részére már értékesített ingatlanok, valamint az adós felszámolója által értékesíteni kívánt 3394., 3395. és 3396. helyrajzi számú ingatlanok birtoklását és használatát. Így az a vagyon értékesítésével kapcsolatos költségnek tekintendő. Ezért nyilvántartásba-vételi díjat nem fizetett be.
A felszámoló az 1998. október 19-én kelt levelében a K. Rt. követelésének hitelezői igényként történő nyilvántartásba vételét megtagadta. A követelést érdemben is vitatta.
A K. Rt. kérelmező 1998. október 27-én kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése ellen, melyben a kérelme hitelezői igényként való nyilvántartásba vételét megtagadta. Kérte, hogy az elsőfokú bíróság az 1991. évi IL. törvény 51.§-ának (3) bekezdése alapján kötelezze a felszámolót hitelezői igénybejelentése nyilvántartásba vételére.
Az elsőfokú bíróság ismételt - 27-III. sorszámú - felhívására sem jelentette be, hogy hitelezői igénye mikor keletkezett és nem csatolta a nyilvántartásba-vételi díj befizetéséről szóló igazolást.
1998. december 11-én 27-V. sorszám alatt a K. Rt. kérelmező újabb kifogást terjesztett elő a felszámoló 1998. december 7. napján közölt intézkedése ellen. Előadta, hogy az 1998. október 21-én kelt - közjegyző által hitelesített - árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint megvásárolta az adós felszámolójától az adós tulajdonát képező, a B-i 3394 hrsz. alatt felvett 61 m2, a 3395 hrsz. alatt felvett 646 m2 és a 3396 hrsz. alatt felvett 1445 m2 térmértékű ingatlanokat. A megállapodásnak megfelelően a bánatpénz összegével csökkentett vételárat 1998. november 11-én átutalta az adós felszámolójának. Az árverési jegyzőkönyv értelmében az ingatlanok birtokba és tulajdonba adására a teljes vételár kifizetését követő 10 napon belül kerül sor. Ennek ellenére a felszámoló nem adta ki részére az ügyvéd által ellenjegyzett, tulajdonjog átruházására vonatkozó nyilatkozatot. Azt közölte vele, hogy az árverési értékesítést a H. Kft. megtámadta. Ezért az ingatlanok tulajdonjoga átruházására vonatkozó nyilatkozat kiadására csak a megtámadási igény végleges elbírálását követően kerülhet sor. Kérte, hogy a bíróság a felszámoló részére új intézkedésként írja elő az árverési jegyzőkönyvben vállalt nyilatkozat részére történő haladéktalan kiadását.
A felszámoló a kifogások elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 27-VI. sorszámú végzésével a kérelmezőnek mindkét kifogását elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a többször módosított Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése felsorolja azokat a felszámolási eseményekkel kapcsolatos kiadásokat, melyek a felszámolási költségek közé számíthatóak. Az adós vagyonának értékesítésével kapcsolatos, elfogadható, igazolt költség: a vagyonértékelés díja, a nyilvános árverés és az igénybevett közjegyző díja, stb. A hitelező igénye, mint kártérítési igény, nyilvánvalóan nem tartozik a többször módosított Cstv. 57.§-ának (2) bekezdésében felsorolt felszámolási költségek közé. Azt, nyilvántartásba-vételi díj befizetése esetén, a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába kellene besorolni. Tekintettel azonban arra, hogy a kérelmező nyilvántartásba-vételi díjat nem fizetett, ezért a felszámolási eljárásban nem minősül hitelezőnek, figyelemmel a többször módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdésében, 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és 6. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra. Ezért a kérelmező kifogását elutasította, utalva a módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésére.
Megjegyezte, hogy az 1998. december 11-én érkezett 27-V. sorszámú kifogást akkor is el kellett volna utasítani, ha a kérelmezőt a felszámoló hitelezőként tartaná nyilván. Nincs ugyanis jogszabályi alapja annak, hogy a bíróság a felszámolási eljárásban a feleket határozott tartalmú nyilatkozat megtételére kötelezze. E helyett a bíróság - mindenkor peres eljárás keretében - erre irányuló kereseti kérelem esetén pótolhatja a fél jognyilatkozatát. Adott esetben megtámadási per van folyamatban, melyre tekintettel a kérelmező K. Rt.-nek, mint érdekeltnek, lehetősége van arra, hogy a peres eljárásban érvényesítse igényét a Pp. szabályainak megfelelően.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezéssel élt. Kérte elsődlegesen a végzés megváltoztatását és a kifogásainak történő helytadást. Másodlagosan kérte a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását, megalapozatlanságra hivatkozással. Megismételte azt az előadását, hogy az első kifogásában érintett igénye azért minősül felszámolási költségnek, mert érinti a felszámoló jogelődje, illetőleg a felszámoló által értékesített ingatlanok birtoklását és használatát. Így ebből az okból a vagyon értékesítésével kapcsolatban felmerülő költségnek tekintendő. Kárigényének rendezése is ezekkel az értékesítésekkel összefüggő költségnek minősül, mert a csarnoképületre vonatkozó tulajdonjoga és az azt körülvevő területrész használata megoldandó problémaként szerepel az említett szerződésekben. Ezért követelése nyilvántartásba vételének nem előfeltétele a nyilvántartásba-vételi díj befizetése, figyelemmel a Cstv. 46. §-ának (7) bekezdésében és 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra.
Másrészt hivatkozott arra, hogy a másodikként előterjesztett kifogása érdemi vizsgálatának nem előfeltétele a hitelezői minőség, ekként a nyilvántartásba-vételi díj befizetése. A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis a kifogás előterjesztésére a sérelmet szenvedett fél jogosult. Ahhoz pedig nem fér kétség, hogy a K. Rt., mint a felszámoló szerződéses partnere ez esetben sérelmet szenvedett félnek minősül. Az árverési jegyzőkönyvből egyértelműen kitűnik, hogy a felszámoló köteles lett volna kiadni a kérdéses nyilatkozatot. A felszámoló ezt a kötelezettségét elmulasztotta, így ez ellen a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kifogást terjeszthet elő. A H. Kft. perindításának nincs közvetlen összefüggése a felszámoló nyilatkozat kiadására vonatkozó kötelezettségével. A Cstv. 49. §-ának (4) és (5) bekezdése szerinti perindítás esetén az a kötelezettség hárul a felszámolóra, hogy a per jogerős befejezéséig a befizetett összeget elkülönített kamatozó számlán tartsa nyilván.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Hivatkozott arra, hogy az 1998. október 21-i nyilvános árverés alapján a K. Rt.-vel kötött ingatlan adásvételi szerződést a H. Kft. határidőben keresettel megtámadta. Így a jóhiszemű joggyakorlás elvét is szem előtt tartva, az ingatlanok tulajdonjogát átruházó nyilatkozat kiadására nem vállalkozhat, a folyamatban lévő peres eljárás jogerős lezárását megelőzően. Eljárása megfelel az adott helyzetben elvárható gondosságnak. E jogvita tárgyában a bíróság előtt folyamatban lévő peres eljárásban hozandó, jogerős érdemi döntés lesz az irányadó. A K. Rt. tulajdonszerzését nemcsak a tulajdonjog átruházását tartalmazó nyilatkozat kiadásának hiánya, hanem az ingatlan-nyilvántartásba történt per feljegyzése is akadályozza.
A fellebbezés érdemben nem alapos az alábbi indokok miatt:
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 57. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében felszámolási költség a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költség.
A többször módosított Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó 46. §-ának (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy az (5) bekezdésben meghatározott követelések - kivéve az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket - nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen és ezt a felszámolónak igazolja.
A többször módosított Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz-, vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
A többször módosított Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.
A többször módosított Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése szerint pedig a felszámoló az (5) bekezdés a) és b) pontja szerinti követeléseket bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni, s a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni.
Az előbb ismertetett szabályozásból az következik, hogy az elsőfokú bíróságnak elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kérelmező által a felszámolóhoz 1998. október 14-én bejelentett igény valóban a felszámolási eljárásban érvényesíthető hitelezői igénynek minősül-e és ehhez képest azt a többször módosított Cstv. 57.§-a (1) bekezdésének a) pontjába tartozó, az 57.§ (2) bekezdésének d) pontjában felsorolt felszámolási költségek közé lehet-e besorolni, vagy sem.
Azt az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kérelmezőnek másodlagosan kártérítésre irányuló pénzkövetelése nem minősül az adós vagyonának értékesítésével, illetve az adós követeléseinek érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú végzés jogi indokait azonban kiegészíti azzal, hogy az elsődleges igényként bejelentett meghatározott cselekmény teljesítése iránti igény hitelezői igényként egyáltalán nem érvényesíthető a felszámolási eljárásban, mert nem "pénz, vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés [többször módosított Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja és 38.§-ának (3) bekezdése]. Ezért a kérelmező kifogásként megjelölt elsődleges kérelmét - a felszámoló kötelezését az általa meghatározott cselekmény teljesítésére (szerződés teljesítése, más ingatlanok tulajdonjogának biztosítása) ebből az okból kellett elutasítani.
A kártérítés jogcímén bejelentett, pénzben kifejezett követelés nyilvántartásba vételének feltétele lett volna a nyilvántartásba-vételi díj befizetése. Miután a kérelmező ennek befizetését az elsőfokú bíróság 27-I. és 27-III. sorszámú végzésében foglalt felhívás ellenére sem igazolta, alaptalanul tart igényt követelésének a felszámoló által történő nyilvántartásba vételére és a jelen felszámolási eljárásban hitelezőnek nem minősül. Ezért ezt az igényét, mint felszámoló által vitatott hitelezői igényt érdemben nem is vizsgálhatta az elsőfokú bíróság. A kérelmező ezzel ellentétes álláspontja téves.
Az 1998. december 11-én benyújtott kifogás elutasítása tekintetében is érdemben helytálló az elsőfokú bíróság végzése.
A végzés jogi indokait azonban a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészíti ki:
A többször módosított Cstv. 51.§-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása ellen élhet kifogással a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál.
Jelen ügyben - az e tekintetben nem vitás tényállás szerint - a K. Rt., mint árverési vevő és az adós törvényes képviselőjeként eljáró felszámoló 1998. október 21-én ingatlan adásvételi szerződést kötött. E szerződésben az adós felszámolója - mint az eladó törvényes képviselője - a meghatározott feltételek bekövetkezése esetére vállalta az ügyvéd által ellenjegyzett, tulajdonjog átruházását tartalmazó nyilatkozat kiadását.
A vevő részéről az eladótól igényelt tulajdonjog átruházására vonatkozó nyilatkozat kiadása iránti igény- tartalma szerint - szerződés teljesítése iránti igény.
Ez az igény kifogásként a felszámolóval szemben nem érvényesíthető.
A szerződés teljesítése, jognyilatkozat kiadása iránti igény - mint nem pénz, vagy pénzben kifejezett követelés - nem minősül hitelezői igénynek [többször módosított Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja], így az a felszámolási eljárásban nem, csak külön perben érvényesíthető az adóssal szemben [többször módosított Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.640/1999. sz.)