adozona.hu
BH+ 2001.11.533
BH+ 2001.11.533
I. A többször módosított Cstv. által a felszámoló részére biztosított speciális megtámadási lehetőség nem szünteti meg az adós gazdálkodó szervezetnek a Ptk. általános szabályai szerinti megtámadási jogosultságát, amelyre a Ptk. által engedett határidőket kell figyelembe venni. Ez utóbbi esetben a keresetlevelet a felszámolónak az adós gazdálkodó szervezet nevében kell benyújtani [Ptk. 200. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 22. sorszámú végzésével a pert megszüntette. Dr. R. M. ügygondnok díját 50 000 Ft-ban állapította meg, egyben rendelkezett az ügygondnoki díjnak az elnöki letétből történő kiutalása iránt; s kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. r. alperesnek 50 000 Ft perköltséget. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az I. r. alperes ellen 1999. december 18-án előterjesztett hitelezői kérelem alapján felszámolási eljárás indult. A felszámolás kezdő időpontja ...
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatásával az eljárás érdemi folytatásának az elrendelését. Hivatkozott arra, hogy a jogi képviselő a tárgyalásra nem vitte magával az érkeztetett keresetlevél példányát, így nem tudott nyilatkozni arra a II. r. alperesi előadásra, mely szerint a birtokában lévő keresetlevélen f. év május 3-a szerepel, mint a keresetlevél benyújtásának napja. Csatolta a felszámoló birtokában lévő, eredeti keresetlevél felzetéről készült fénymásolatot, amely szerint a vitatott keresetlevél érkeztetésére 2000. május 2-án került sor, vagyis a megtámadási határidő 90. napján. Ezen okból tehát nem késett el az igény érvényesítésével.
Az alperesek a fellebbezésre nem tettek észrevételt.
A felperes fellebbezése annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva a keresetlevélben foglaltakat csupán a keresetindítás határidejének szempontjából vette vizsgálat alá és ennek keretében döntött az eljárás megszüntetése tárgyában. Nem vette figyelembe, hogy a keresetlevél két külön kérelmet tartalmaz, amelyekben nem azonosak a peres felek eljárásjogi pozíciói és a keresetlevélben foglaltak eltérő jogszabályi elbírálást igényelnek. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján, miután az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályait megsértette, s emiatt szükséges a tárgyalás megismétlése, az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárás során elsődlegesen tisztáznia kell a felperes fellebbezésében előadott védekezését. Nevezetesen, hogy a birtokában lévő keresetlevél példányon az elsőfokú bíróság irodájának 2000. május 2-i érkeztető bélyegzője szerepel. Az eredeti keresetlevél megtekintését követően kell a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatni az eljáró tisztviselő tanúkénti kihallgatásával arra a tényre vonatkozóan, hogy miért nem egyezik meg a keresetlevél példányokon szereplő érkeztető bélyegző, milyen körülmények között került sor a keresetlevél érkeztetésére. Amennyiben helytálló a felperes előadása, az eljárás folytatásának nincs akadálya.
A többször mód. Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése a felszámoló részére speciális megtámadási lehetőséget biztosít. Ettől függetlenül azonban a gazdálkodó szervezet nincs elzárva attól, hogy - a felszámoló által képviselten - a Ptk. értelmében őt megillető egyéb megtámadási jogával éljen, ha annak törvényi feltételei fennállnak és a megtámadási határidő még nem telt el. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1995. évi 4. számában, 240. szám alatt, az 1996. évi 7. számában 390. szám alatt, valamint az 1999. évi 8. számában 382. szám alatt közzétett eseti döntéseiben is. A speciális felszámolói megtámadási lehetőség nem szünteti meg az adós gazdálkodó szervezetnek a Ptk. általános szabályai által biztosított jogosultságát, nevezetesen a szerződésnek a Ptk. szerinti megtámadási lehetőségét.
A felperes a jelen ügyben keresetében hivatkozott arra is, hogy az adott szerződés semmis, mert a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközik. Eszerint pedig semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Ebben az esetben pedig a keresetlevelet a gazdálkodó szervezet nevében kell benyújtani a felszámolónak és nevezett képviseli a felperest a peres eljárás során. Alperesként pedig a megtámadott szerződést kötő másik fél kerül megjelölésre. Amennyiben a felperes a Ptk. 200. §-ára alapítva kíván élni megtámadási jogával, úgy a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megtámadási határidő vizsgálandó.
Az újabb eljárás során tehát az elsőfokú bíróságnak meg kell nyilatkoztatnia a felperest, hogy az adós képviseletében is kíván-e keresetet előterjeszteni, illetőleg a keresetlevelében írtakat milyen formában tartja fenn. Ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy az eljárás további folytatásáról döntsön, miután arra csupán a peres felek, valamint a per tárgyának egyértelmű megjelölése mellett van lehetősége. (Legf.Bír. Gf.VIII.30.528/2001. sz.)