adozona.hu
BH+ 2001.10.487
BH+ 2001.10.487
A tévesen befizetett vagy téves igénybejelentés folytán a szükséges nagyobb összegben befizetett nyilvántartásba-vételi díjat (nyilvántartásba-vételi díjkülönbözetet) az azt befizető hitelezőnek vissza kell utalni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont, 4. § (1) és (2) bek., 38. § (2) bek., 46. § (7) bek., 60. § (4) és (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a felszámolási eljárás az adós kérelme alapján indult meg 1998. március 13-a kezdőnappal. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) alkalmazandó. Az adós felszámolója az elsőfokú bírósághoz 1998. augusztus 24-én benyújtott kérelmében a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet terjesztett elő, a többször módosított Cstv. 63/A. §-ára...
BH+ 2001.10.487 A tévesen befizetett vagy téves igénybejelentés folytán a szükséges nagyobb összegben befizetett nyilvántartásba-vételi díjat (nyilvántartásba-vételi díjkülönbözetet) az azt befizető hitelezőnek vissza kell utalni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont, 4. § (1) és (2) bek., 38. § (2) bek., 46. § (7) bek., 60. § (4) és (6) bek.].
Az adós ellen a felszámolási eljárás az adós kérelme alapján indult meg 1998. március 13-a kezdőnappal. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) alkalmazandó. Az adós felszámolója az elsőfokú bírósághoz 1998. augusztus 24-én benyújtott kérelmében a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet terjesztett elő, a többször módosított Cstv. 63/A. §-ára hivatkozva, mert az adós vagyona a felszámolási költségek fedezetére is csak részben volt elegendő. A felszámoló kérelmét, a zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot, valamint a hitelezői igényekről készített kimutatását megküldte az általa nyilvántartott hitelezőknek, köztük az APEH Megyei Igazgatóságának is, egyben kérte, hogy az APEH Megyei Igazgatósága a záró adóellenőrzést folytassa le.1998. november 10-én az adós felszámolója benyújtotta az elsőfokú bírósághoz az APEH Megyei Igazgatósága, mint adóhatóság záróvizsgálatról készült jegyzőkönyvének másolatát. 1998. november 19-én pedig bejelentette, hogy az APEH vizsgálati jegyzőkönyve alapján került véglegesítésre az APEH hitelezői igénye, és ezzel a nyilvántartásba-vételi díj pontosítása. Kérte, hogy a bíróság rendelkezzen az APEH eredeti hitelezői igénybejelentése és a végleges, a felszámoló által elfogadott hitelezői igény közötti különbözet után számított nyilvántartásba-vételi díj visszautalásáról. E beadványában a felszámoló nem jelölte meg az APEH végleges, a felszámoló által elfogadott hitelezői igényét, valamint a visszautalni kért nyilvántartásba-vételi díj összegét sem. Ezek az adatok nem állapíthatók meg a 10. sorszám alatt, 1998. november 10-én benyújtott záróvizsgálati jegyzőkönyvből sem.
Az elsőfokú bíróság záróvégzését 1998. december 11-én, a felszámoló utóbbi bejelentésének figyelmen kívül hagyásával hozta meg, amelyben a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezéséről, és az adósnak mint gazdálkodó szervezetnek a megszüntetéséről rendelkezett. Megállapította, hogy az adósnak vagyona nem volt, ezért a hitelezők kielégítésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. A felszámoló díját 300 000 + 75 000 Ft áfa összegben állapította meg, amelynek részbeni fedezeteként 63 243 Ft összegű, a megyei bíróság Gazdasági Hivatalhoz befizetett nyilvántartásba-vételi díj kiutalásáról intézkedett. Megkereste továbbá a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy 36 757 Ft-ot a felszámolónak utaljon ki, és megkereste a Megyei Levéltárat az adós történeti értékű iratainak átvételére.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az APEH Megyei Igazgatósága nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés részbeni megváltoztatását kérte annyiban, hogy a hitelezők által a megyei bírósági Gazdasági Hivatalhoz befizetett 63 243 Ft összegű nyilvántartásba-vételi díjból az APEH által túlfizetett 15 032 Ft nyilvántartásba-vételi díjnak az APEH Megyei Igazgatósága részére történő visszautalásról rendelkezzen a másodfokú bíróság. A végzés indokolásában pedig az APEH Megyei Igazgatósága hitelező végleges hitelezői igénye - a záróvizsgálatnak a felszámoló által elfogadott eredményeként - az e) kielégítési kategóriában 3 834 977 Ft, az f) kielégítési kategóriában 38 350 Ft összegben kerüljön megállapításra.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében maga is kérte az APEH Megyei Igazgatósága hitelező végleges hitelezői igényének a záróellenőrzés adatainak megfelelő megállapítását, és a különbözeti összeg után fizetett nyilvántartásba-vételi díjnak a hitelező részére való visszautalását.
A fellebbezés alapos.
Nem volt vitás a felszámoló és a fellebbezéssel élő hitelező között, hogy a hitelező igényét a felszámolóhoz határidőben, 5 338 238 Ft összegben jelentette be, melyet a felszámoló a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) kielégítési kategóriájába sorolt be. Ennek megfelelően a hitelező a bírósági Gazdasági Hivatalhoz 53 382 Ft nyilvántartásba-vételi díjat befizetett, melyet a felszámoló az f) kielégítési kategóriában tartott nyilván. Nem volt vitás az sem, hogy az APEH Megyei Igazgatósága által lefolytatott záróellenőrzés eredményeként a hitelező végleges igénye 3 834 977 Ft-ban nyert megállapítást az e) kielégítési kategóriában, melyet a felszámoló elfogadott. E hitelezői igénynek a többször módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdésében meghatározott 1%-a 38 350 Ft, amelyet a hitelezőnek - igényének a felszámoló által való nyilvántartásba-vételéért - fizetnie kellett volna. Ezzel szemben a hitelező 53 382 Ft összegű nyilvántartásba-vételi díjnak a bírósági Gazdasági Hivatalhoz való befizetésével a végleges hitelezői igénye után számított nyilvántartásba-vételi díjat 15 032 Ft összeggel túlfizette, melynek visszautalását kérte.
A felszámoló a túlfizetett nyilvántartásba-vételi díj visszatérítése érdekében megkereste ugyan az elsőfokú bíróságot, azonban egyrészt nem küldte meg tájékoztatását a záróellenőrzés eredményeként elfogadott végleges hitelezői igény összegéről, másrészt az általa is visszautalni kért nyilvántartásba-vételi díj összegét nem közölte a bírósággal.
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor záróvégzését anélkül hozta meg, hogy a felszámoló pontatlan bejelentése hiányosságainak pótlásáról intézkedett volna, nevezetesen kérte volna a felszámolótól a hitelezői igények között az APEH Megyei Igazgatósága hitelező végleges követelésének átvezetését, és a visszautalni indítványozott nyilvántartásba-vételi díj összegszerű megjelölését.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését csak a fellebbezési kérelem korlátai között bírálta felül, a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a, és a Pp. 247. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezéssel nem támadott rendelkezései a Pp. 228. §-ának (3) bekezdése szerint jogerőre emelkedtek.
Az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel támadott részét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felszámoló javára kiutalni rendelt nyilvántartásba-vételi díj összegét 48 211 Ft-ra csökkentette, a 15 032 Ft különbözeti összeget pedig az APEH Megyei Igazgatósága hitelező részére visszautalni rendelte.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában pedig az APEH Megyei Igazgatósága követelését a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) kategóriájában 3 834 977 Ft-ban, az f) kategóriájában pedig 38 350 Ft-ban határozta meg.
A többször módosított Cstv. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mi történjen a tévedésből bejelentett, vagy utóbb teljesen, vagy részben visszavont követelések után befizetett nyilvántartásba-vételi díjjal. Ezért - kisegítő szabályként - megfelelően alkalmazni kellett a többször módosított Cstv. 38. §-ának (2) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, mely szerint, ha a hitelező a felszámolás kezdő időpontja előtt indított perbeli követelésének bejelentésekor nagyobb összegű igényt jelentett be a felszámolóhoz, mint amilyen összegben utóbb pernyertes lett, a javára megítélt követelésnek megfelelő befizetésen felüli összeget kérelmére 30 napon belül vissza kell fizetni.
A jelen eljárásbeli jogvitát ugyan az APEH Megyei Igazgatósága hitelező téves, a valós hitelezői igényénél magasabb összegben megjelölt hitelezői igénybejelentésének utólag történt módosítása váltotta ki, azonban a többször módosított Cstv. 38. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezésből a jelen jogvitára vonatkozóan is az következik, hogy miután a nyilvántartásba vétel érdekében befizetett összeg rendeltetése a különbözeti összeg, 1 503 261 Ft vonatkozásában megszűnt, a hitelező részéről tévesen befizetett 15 032 Ft nyilvántartásba-vételi díjat a hitelező kérelmére éppúgy vissza kell fizetni, amint az a többször módosított Cstv. 38. §-ának (2) bekezdése szerint a teljes, vagy részleges pervesztesség alapján visszatérítendő lenne.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a hitelező az utólag - a felszámoló hozzájárulásával - visszavont követelése tekintetében a többször módosított Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak szerint nem vált az adós hitelezőjévé, ezért a visszavont követelés tekintetében nem is terhelhette nyilvántartásba-vételi díjfizetési kötelezettség a többször módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése szerint. A hitelezők által befizetett nyilvántartásba-vételi díj rendeltetése az, hogy a felszámoló díját elsősorban ebből az összegből fedezzék a többször módosított Cstv. 60. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján. A fel nem használt különbözetet pedig vissza kell fizetni az adós hitelezőinek befizetésük arányában a többször módosított Cstv. 60. §-ának (6) bekezdése alapján. Ebből okszerűen következik, hogy a tévesen befizetett nyilvántartásba-vételi díj a többször módosított Cstv. 4. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem tartozik az adós felszámolási eljárás körébe eső vagyonába, ezért a nyilvántartásba-vételi díj visszakövetelése nem minősül az adós vagyonával kapcsolatos pénzkövetelésnek sem.
Mindezekre tekintettel a hitelező részéről túlfizetett nyilvántartásba-vételi díj visszaigénylésének- visszafizetésének - jogszabályon alapuló akadálya nincs. (Legf.Bír. Fpk.VI.30.905/1999. sz.)