adozona.hu
BH+ 2001.9.428
BH+ 2001.9.428
A felszámoló ellen indított kártérítési perben vizsgálandó körülmények [Ptk. 339. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (1) bek., 54. §, Pp. 164. § (1) bek., 247. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt megyei bíróság a 7. sorszámú ítéletével H. L. felperes keresetét elutasította, és kötelezte az alperes javára 50.000 Ft perköltség megfizetésére.
A határozat indokolásában megállapított tényállás szerint a Gy. Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet 1991. szeptember 7-én alakult át M-GY-C. Korlátolt Felelősségű Társasággá, melynek 49%-ban a felperes, 51%-ban dr. H. L.-né a tulajdonosa. A megyei bíróság végzésével a korlátolt felelősségű társaság fizetésképtelenségét megállap...
BH+ 2001.9.428 A felszámoló ellen indított kártérítési perben vizsgálandó körülmények [Ptk. 339. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (1) bek., 54. §, Pp. 164. § (1) bek., 247. § (1) bek.].
Az első fokon eljárt megyei bíróság a 7. sorszámú ítéletével H. L. felperes keresetét elutasította, és kötelezte az alperes javára 50.000 Ft perköltség megfizetésére.A határozat indokolásában megállapított tényállás szerint a Gy. Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet 1991. szeptember 7-én alakult át M-GY-C. Korlátolt Felelősségű Társasággá, melynek 49%-ban a felperes, 51%-ban dr. H. L.-né a tulajdonosa. A megyei bíróság végzésével a korlátolt felelősségű társaság fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolását, melynek kezdő időpontja 1995. december 21-e. Felszámolóként az alperest jelölte ki. A korlátolt felelősségű társaság egyik tulajdonosával, dr. H. L.-néval szemben 1992-ben büntetőeljárás indult különösen nagy kárt okozó csalás büntette, népgazdasági szerv megtévesztésének vétsége, és folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétsége miatt. A nyomozóhatóság az 1994. január 12-én kelt határozatával elrendelte a korlátolt felelősségű társaság tulajdonában lévő ingatlanok bűnügyi zárlatát a Be. 106. §-ának (1) bekezdése alapján. A városi bíróság az 1995. október 26-án kelt ítéletével dr. H. L.-né bűnösségét megállapította, és elrendelte az ingatlanok elkobzását. A megyei bíróság az 1997. május 13-án kelt ítéletével a vádlottat a népgazdasági szerv megtévesztésének vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, egyben mellőzte az ingatlanok elkobzását arra hivatkozással, hogy azok jogszabályi feltételek hiányában nem szolgálhatnak elkobzás tárgyául.
A bűnügyi zárlat elrendelését követően a végrehajtó megkeresése alapján a bűnügyi zárlat bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba. A bűnügyi zárlat az ingatlanok hasznosítását nem akadályozta, azok továbbra is a korlátolt felelősségű társaság birtokában maradtak. A bűnügyi zárlat elrendelése csak az ingatlanok értékesítését zárta ki.
A felperes pert indított a magyar állammal szemben kártérítés megfizetése iránt, mely keresetétől elállt, erre tekintettel a bíróság a pert megszüntette. Ezt követően a felperes írásban felszólította az alperest mint a korlátolt felelősségű társaság felszámolóját: indítson pert a magyar állammal szemben 999.495.000 Ft kár megtérítése iránt arra hivatkozással, hogy a társaság egyik tulajdonosával, dr. H. L.-néval szemben indított büntetőeljárás során elrendelt, a korlátolt felelősségű társaság ingatlanait érintő bűnügyi zárlat a társaságnak ilyen összegű kárt okozott. Az alperes tájékoztatta a felperest, hogy nem kíván pert indítani, mert e per megindítása a hitelezők érdekeit sértené.
Az első fokon eljárt megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. Hivatkozott a módosított 1991. évi IL. törvény 54. §-ára, amely szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, mely azt jelenti, hogy mindent meg kell tennie, hogy a gazdálkodó szervezet felszámolása a legkisebb anyagi veszteséggel menjen végbe. A felperes azzal érvelt, hogy a társaság tulajdonában lévő ingatlanokat nem lehetett volna bűnügyi zárlat alá vonni. A bíróság álláspontja szerint erre tévesen hivatkozott a felperes, mert a jogerős büntető ítélet ilyen megállapítást nem tartalmaz. Arra tekintettel mellőzte az ingatlanok elkobzását, hogy azok jogszabályi feltételek hiányában nem szolgálhatnak elkobzás tárgyául. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a kártérítési felelősség körében a kárt, a jogellenes magatartást és a kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. A felperes személyes előadásából megállapíthatóan a bűnügyi zárlat a társaságnak kárt nem okozott, mivel az ingatlanok használatában, hasznosításában a társaságot nem korlátozta, nem akadályozta, azokban továbbra is a korábbi tevékenység folyt. A felperes jogi képviselőjénél lévő iratok beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványt a bíróság elutasította, mert ezek körét és az ezzel bizonyítani kívánt tényeket a felperes nem jelölte meg, holott azt a Pp. 121. §-ának (1) bekezdése szerint már a keresetlevélhez csatolnia kellett volna. A korlátolt felelősségű társaság károsodásának hiányában az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást, amikor a társaság nevében a kártérítési per megindítását megtagadta. Jogellenes alperesi magatartás hiányában az alperes kártérítési felelőssége nem áll fenn.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének a "hatályon kívül helyezését" és a keresetének helytadó határozat hozatalát kérte.
A fellebbezési álláspont szerint a cég vagyonának hat éven át való zár alatt tartása következtében a cég hitelképessége a pénzintézeteknél tönkrement. A zár alatt tartás miatt a cég nem részesedhetett hitelben, ugyanis zár alatt lévő ingó és ingatlan vagyontárgyak fedezetül nem szolgálhattak. A hitelezők jogos követelésüket az ingatlanokra bejegyeztették, amely a társaság hitelképességét tönkretette. Tévedett az eljáró hatóság, amikor a zár alá vételt elrendelte, az ingatlanokat ugyanis a társaság nem azzal a céllal hirdette meg eladásra, hogy a vételárat saját céljaira felhasználja. A büntetőeljárás során hozott másodfokú ítélet megállapította, hogy a társaság saját célra jogellenesen semmilyen összeget nem fordított. Azt is megállapította, hogy a cég vagyona nem volt az eljárás tárgya, ez azonban a felszámolásba való sodródását már nem akadályozhatta meg. Az a cég belső ügye, hogy az állami támogatást mire fordítja. A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes megsértette a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését, valamint a Csődtörvény 48. és 54. §-át, amikor az ingatlanokat rendkívül alacsony áron értékesítette. Így a gy.-i, Jókai u. 6. szám alatti székházat 6.000.000 Ft-ért adta el, melyet a vevő másnap 17.000.000 Ft-ért hirdetett meg. A gy.-i, B. sugárúti ingatlant 4.500.000 Ft-ért értékesítette, amelyet még aznap 10.800.000 Ft-ért meghirdettek és el is adtak.
Utalt a felperes arra: a hitelezőkkel egyezséget előkészítő tárgyalásokat folytatott, melyet a felszámoló megakadályozott azzal, hogy írásban értesítette a hitelezőket arról: az ügyvezető nincs felhatalmazva tárgyalásra, továbbá reménytelennek tüntette fel a cég anyagi helyzetét. A társaság korábbi pénzintézete jelezte a hitelnyújtási szándékát arra az esetre, ha a cég a hitelezőkkel megegyezik és a felszámolás befejeződik. Előadta, hogy a felszámoló magatartása miatt a felszámolási eljárásban új felszámoló kijelölését kérte, kérelme a Legfelsőbb Bíróságra került felterjesztésre. Véleménye szerint a mellékelt iratokból kitűnik, mely szerződésektől estek el a zár alá vétel következtében. Beadványához a következő iratokat csatolta: könyvvizsgálói jelentést; jegyzőkönyvet átalakuló és előkészítő közgyűlésről; nyilatkozatot az átalakulási szándék helyesléséről; kimutatást végkielégítések kifizetéséről, kamat kifizetéséről; emlékeztetőt egyezségről; a zár alá vételről szóló határozatot; azokat a szándéknyilatkozatokat és ajánlatokat, melyektől elesett a társaság a zár alá vétel következtében; adásvételi szerződéseket.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta: a fellebbezésben foglaltak nincsenek összefüggésben a keresetlevélben előadottakkal. Érdemben az álláspontja az, hogy a hitelezők kielégítési alapját veszélyeztette volna a per megindítása, mely valószínűleg nem járt volna eredménnyel.
A fellebbezés - az alábbiak miatt - nem alapos.
Az első fokon eljárt bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helyes az abból levont jogi következtetése is. A felperes fellebbezésében felhozottak nem szolgálhatnak alapul az elsőfokú bíróság határozatának a megváltoztatásához.
A felperes, mint a felszámolás alatt álló M-GY-C. Kft. egyik tagja, tulajdonosa kár megfizetésére kérte kötelezni a kft. felszámolóját mint alperest. Kártérítési követelését arra alapította, hogy a felszámoló nem a tőle elvárható gondossággal járt el akkor, amikor nem indított pert a magyar állam ellen. Az utóbbi ugyanis - a felperes állítása szerint - az említett összegű kárt okozta a korlátolt felelősségű társaságnak azzal, hogy indokolatlanul bűnügyi zárlat alá kerültek a kft. ingatlanai. A felperes előadása értelmében ezzel ő, mint a kft. egyik tulajdonosa szintén kárt szenvedett, bár a személy szerint őt ért kárt, annak összegét sem jelölte meg. Kereseti kérelme indokolásában csupán utalt arra, hogy a felszámoló a felszámolás során a kft. vagyonának értékesítésekor sem a megfelelő módon járt el, ezzel kapcsolatos kárigényt azonban nem jelölt meg. Fellebbezésében a felperes egyrészt ismételten sérelmezte a kft. ingatlanainak bűnügyi zár alá vételét, másrészt arra hivatkozott, hogy a felszámoló kártérítési felelősséggel tartozik a kft. különböző ingatlanainak áron alul történt értékesítése miatt is.
A felperes kereseti kérelmére figyelemmel azonban a jelen eljárás tárgya annak vizsgálata, hogy megállapítható-e a felszámoló kártérítési felelőssége a magyar állam elleni per megindításának megtagadása miatt. Ennek következtében ebben a perben nem foglalható állás abban a kérdésben, hogy a magyar állam okozott-e kárt a jelenleg felszámolás alatt álló korlátolt felelősségű társaságnak a bűnügyi zárlat elrendelésével. Miután pedig a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésében foglaltak - bizonyos kivételek mellett - kizárják a keresetnek a másodfokú eljárásban való megváltoztatását, nincs helye a felperesi kereset tárgyi kiterjesztésének, azaz annak, hogy a felperes a felszámoló vagyonértékesítési eljárása miatt a fellebbezésében támasszon újabb kártérítési igényt.
Az M-GY-C. Kft. felszámolására irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 54. §-a értelmében - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott - a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A Polgári Törvénykönyv 339. §-ának (1) bekezdése pedig a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősség körében kimondja, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A polgári jogi kártérítési felelősség szükségképpeni elemei tehát a kár, a jogellenes magatartás és e kettő közötti okozati összefüggés.
A jelen perben helytállóan jutott arra a következtetésre az első fokon eljárt megyei bíróság, hogy a felperes nem bizonyította a kártérítési felelősség szükségképpeni elemeinek a fennállását. Helyesen állapította meg, hogy a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettség ellenére a felperes nem igazolta azt, hogy őt mint a kft. egyik tulajdonosát a magyar állam elleni per kezdeményezésének elmaradása miatt kár érte. Nem nyert igazolást a perben az sem, hogy az alperes, mint a kft. felszámolója jogellenesen járt el akkor, amikor a vagyonelkobzás, nem pedig a bűnügyi zárlat, elrendelésének jogszerűtlenségét kimondó jogerős ítélet alapján nem tekintette a felperes által érvényesíteni kívánt kártérítési követelést olyannak, amelynek érvényesítésére a mód. Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése alapján köteles lenne. Igazolt kár és az alperes jogellenes magatartásának hiányában helytállóan döntött az elsőfokú bíróság a felperes keresetének az elutasításáról.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése - lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta. (Legf.Bír. Gf.VIII.32.521/1999. sz.)