BH+ 2001.9.426

I. Az adós fizetésképtelenségét nem lehet megállapítani, ha a korábban elismert tartozását utóbb, de még a felszámolási kérelemről a bíróságtól való értesülése előtt vitatta. Annak nincs jelentősége, hogy az adós a korábban elismert tartozást utóbb milyen címen, milyen okból, indokoltan, vagy alaptalanul vitatta [Ptk. 242. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont, 27. § (4) bek., Pp. 195. §]. II. Az ügy érdemi elbí

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A hitelező az elsőfokú bírósághoz 1998. december 8-án benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését arra hivatkozva kérte, hogy az adós a kérelemben megjelölt négy számlán érvényesített 1.034.309 Ft összegű fizetési kötelezettségét nem teljesítette annak ellenére, hogy tartozását az 1998. szeptember 16-án írt levelében elismerte és megfizetését 1998. szeptember 30-ig vállalta. Ezt követően az adós "fizetés helyett különböző időhúzó, valótl...

BH+ 2001.9.426 I. Az adós fizetésképtelenségét nem lehet megállapítani, ha a korábban elismert tartozását utóbb, de még a felszámolási kérelemről a bíróságtól való értesülése előtt vitatta. Annak nincs jelentősége, hogy az adós a korábban elismert tartozást utóbb milyen címen, milyen okból, indokoltan, vagy alaptalanul vitatta [Ptk. 242. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont, 27. § (4) bek., Pp. 195. §].
II. Az ügy érdemi elbírálását jelenti, ha a bíróság a felszámolási eljárást soron kívül azért szünteti meg, mert az adós fizetésképtelenségét nem találja megállapíthatónak. Ebben az esetben az alaptalan eljárást indító hitelezőt kell a feljegyzett eljárási illeték megfizetésére kötelezni [Pp. 78. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: It.) 44. §, 47. § (3) bek., 62. § (1) bek. i) pont, 64. §, 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bek.].
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 1998. december 8-án benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését arra hivatkozva kérte, hogy az adós a kérelemben megjelölt négy számlán érvényesített 1.034.309 Ft összegű fizetési kötelezettségét nem teljesítette annak ellenére, hogy tartozását az 1998. szeptember 16-án írt levelében elismerte és megfizetését 1998. szeptember 30-ig vállalta. Ezt követően az adós "fizetés helyett különböző időhúzó, valótlan kifogásokkal kísérelte meg fizetési kötelezettségét elhárítani".
A felszámolási eljárás során az adós az eljárás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az 1998. november 16-án keltezett levelében fizetési kötelezettségét - a korábbi elismerés ellenére - már vitatta, ezért a fizetésképtelenség megállapításának feltételei terhére nem állapíthatók meg.
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésében az eljárást megszüntette annak megállapításával, hogy "az előlegezett illetéket az állam viseli". Az elsőfokú bíróság végzésében kifejtette, hogy az adós az 1998. november 16-i dátummal a hitelezőhöz intézett levelében a felszámolás iránti kérelem alapját képező tartozását vitatta, ezért a fizetésképtelenség megállapításának a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt feltételei nem következtek be. Megállapította, hogy a felszámolási eljárásban a bíróság nem bírálhatja el, hogy az adósnak a tartozását vitató nyilatkozata jogszerű-e. A felek ezzel kapcsolatos igényüket polgári peres eljárásban érvényesíthetik. Utalt az elsőfokú bíróság végzésében arra is, hogy az adós a korábbi 1998. szeptember 16-i dátumú tartozáselismerő nyilatkozata után is - a felszámolási kérelem benyújtásáig - jogosult volt vitatni a hitelező követelését. Ezért nem lehetett az adós 1998. november 16-i levelét figyelmen kívül hagyni, és az adós fizetésképtelenségét a korábbi tartozáselismerő nyilatkozat alapján megállapítani.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság "ítéletének" megváltoztatását, az adós fizetésképtelenségének megállapítását, a felszámolás elrendelését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem ítélte meg helyesen a tényállást, amikor az adós fizetésképtelenségét nem állapította meg. Az adós 1998. szeptember 16-i levelében tartozását nem kétségesen elismerte, amely fizetésképtelenségének megállapítását megalapozza. Hivatkozott továbbá arra, hogy "a törvényi megfogalmazás szerint" a nem vitatott, vagy elismert tartozásból a "vagy" szó miatt elegendő, ha az egyik megvalósul, az adós fizetésképtelenségének megállapításához, és a felszámolás elrendeléséhez. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1996. évi számában 552. sorszám alatt közzétett eseti döntésébe foglalt megállapításai a jelen felszámolási eljárásra nem vonatkoztathatók, mert a hivatkozott eseti döntés tárgyát adó eljárásban az adós fizetésképtelenségét azért nem lehetett megállapítani, "mert a közokirat kiállítását követően az adós könyvszakértőt vont be - egyebek között - a hitelezői követelések vizsgálatára, amelynek megállapítása szerint nem tartozott az adós a hitelezőnek, s erre alapítottan az adós a hitelezővel hosszú ideje levelezést folytatott. Ebben az esetben az adós ténylegesen vitatta a követelés jogosságát és bizonyítani is kívánta, hogy a hitelezővel szemben nem áll fenn" (nyilvánvalóan a "tartozása", amely a fellebbezés leírásakor lemaradhatott).
Állította a hitelező fellebbezésében azt is, hogy a jelen felszámolási eljárásban az adós valójában nem vitatta sem tartozásának összegét, sem jogalapját, "csupán a valótlan időhúzó kifogásokkal él, amelyekre azért kényszerül, mert nem képes kifizetni jogos követelésünket". Álláspontja szerint az adós fizetésképtelenségének tényét valószínűsíti az is, hogy az adós megpróbált korábban arra is hivatkozni, hogy nem megfelelő minőségű árut kapott a hitelezőtől. Szerinte ennek ellentmond az, hogy az adós az árut nem tudta visszaszolgáltatni, amely megítélése szerint azt valószínűsíti, hogy az adós a hitelezőtől beszerzett, hibásnak állított termékeket már felhasználta, ugyanakkor azok ellenértékét nem tudja megfizetni.
Az adós a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
A felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. tv . és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) irányadó.
A többször módosított Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése szerint az adós fizetésképtelensége akkor állapítható meg, ha a nem vitatott, vagy elismert tartozását az adós az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy a vele szembeni végrehajtás eredménytelen volt, vagy a csődegyezséget nem teljesítette. A hitelező az utóbbi két fizetésképtelenségi okra nem hivatkozott. A többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában megjelölt ok alapján kérte megállapítani az adós fizetésképtelenségét, az 1998. szeptember 16-i dátumú tartozáselismerő nyilatkozat alapján. A hitelező a felszámolás iránti kérelmében maga is elismerte, hogy 1998. szeptember 16-a után, még a kérelmének a bírósághoz való benyújtása előtt az adós "különböző időhúzó, valótlan kifogásokkal" élt, és kísérelte meg fizetési kötelezettségét elhárítani.
Ennek azonban a hitelező álláspontja szerint a tartozáselismerő nyilatkozatra tekintettel nem kellett jelentőséget tulajdonítani, minthogy a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott vagylagos fizetésképtelenségi feltételek közül az egyik, a fizetési kötelezettség elismerése igazoltan bekövetkezett.
Tekintettel arra, hogy az adós az eljárás megszüntetését, fizetésképtelensége megállapításának mellőzését éppen arra hivatkozással kérte, hogy a korábbi tartozáselismerő nyilatkozata után tartozásának fennállását vitatta, a bíróság által az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy egyfelől a korábbi tartozáselismerő nyilatkozat után eredményesen vitathatta-e az adós - bármilyen címen - tartozásának fennállását. Másfelől azt kellett eldönteni, hogy a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt nem vitatott, vagy elismert tartozások közül az adós fizetésképtelenségének megállapításához elégséges-e bármelyik igazolása.
A gyakorlatban nem okoz gondot az az eset, amikor az adós a hitelező követelését előbb vitatja, utóbb azonban elismeri. Ez esetben az adós fizetésképtelensége nyilvánvalóan megállapítható.
Más a helyzet, ha a tartozáselismerő nyilatkozatot az adós korábban tette meg és a követelés fennállását utóbb, de még a felszámolás iránti kérelemről a bíróságtól való értesülése előtt vitatja.
Ilyen esetben a következetesen folytatott bírósági gyakorlat szerint nem lehet az adós fizetésképtelenségét megállapítani, hanem a hitelező követelését a korábbi elismerés ellenére, az adós részéről vitatottnak kell tekinteni, amint azt a Legfelsőbb Bíróság a hitelező fellebbezésében hivatkozott eseti döntésében is kifejtette. Más kérdés az, hogy a követelésnek az adós részéről való vitatását mennyiben lehet alaposnak tekinteni. Ennek elbírálása azonban a felszámolási eljárás kereteit meghaladó, polgári peres eljárásra tartozó kérdés. Ezért a felszámolási eljárásban nem lehetett jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az adós a korábban elismert tartozását utóbb milyen címen, milyen okból, indokoltan vagy indokolatlanul vitatta. Az ítélkezési gyakorlat ugyanis egységes atekintetben is, hogy a hitelező követelésének bármilyen okból és bármilyen címen való, - a hitelezőhöz eljuttatott - vitatása elhárítja az adós fizetésképtelenségének megállapítását, felszámolásának elrendelését. Az ilyen esetekben a vitás kérdéseknek peres eljárás keretében történő elbírálása helyett a felszámolási eljárás nem vehető igénybe.
A hitelező fellebbezésében a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontját tévesen értelmezte úgy, hogy az adós fizetésképtelenségét a 60 napon belül ki nem egyenlített, nem vitatott, vagy elismert tartozás esetén akkor is meg lehet állapítani, ha a hitelező a sorrendtől függetlenül, vagy csak a követelés nem vitatott voltát, vagy csupán annak elismert voltát igazolta. Ebből a jogszabály-értelmezésből az következne, hogy az adós az általa korábban, bármikor, és bármilyen okból elismert tartozást később eredményesen, a felszámolást elhárító módon már nem vitathatná, amely jogértelmezés nem felelne meg a Ptk. 242. §-ában foglaltaknak, a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 195. §-ában foglaltaknak, és az e jogszabályok alapján kialakított következetes bírósági gyakorlatnak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését az eljárás fő tárgya tekintetében helybenhagyta, a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján azzal a megjegyzéssel, hogy az eljárást helyesen, a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése szerint soron kívül kell megszüntetni, ha az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzésének az illetékre vonatkozó rendelkezését, és a hitelezőt kötelezte az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 44. §-ában meghatározott összegű, az It. 62. §-ának (1) bekezdés i) pontja folytán feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. Az ügy érdemi elbírálását jelenti ugyanis, ha a bíróság a felszámolási eljárást soron kívül azért szünteti meg, mert az adós fizetésképtelenségét nem találja megállapíthatónak. Ezért ilyen esetben az eljárás tárgyi illetékmentességét már nem lehet megállapítani. Ennek folytán az alaptalan eljárást indító hitelezőt az It. 64. §-a értelmében alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezni kell a feljegyzett felszámolási eljárási illeték megfizetésére. Ugyanezen indokkal kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a sikertelenül fellebbező hitelezőt a feljegyzett, az It. 47. §-ának (3) bekezdésében meghatározott összegű fellebbezési illetéknek az állam javára való megfizetésére is.
Az adós másodfokú jogi képviseletével felmerült költségének megfizetésére a hitelezőt a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte, melynek összegét a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdésének d) és e) pontja és (2) bekezdés keretei között határozta meg. (Legf.Bír. Fpk.VI.30.799/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.