BH+ 2001.8.387

I. Az adós fizetésképtelenségének megállapítására és felszámolásának elrendelésére irányuló kérelem elbírálása során a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja elhatárolásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) és b) pont, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 1. §, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 87. § (1) bek.]. II. A megszűnt bankszámla ellen kibocsátott azonnali beszedési megbízás a végreh

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A hitelező az adós felszámolása iránti kérelmét 1998. október 18-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyben arra hivatkozva kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését, hogy az adós nem vitatott, jogerős adóhatósági határozaton alapuló 2.610.916,- Ft összegű tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem fizette meg. Mindez - a hitelező álláspontja szerint - az adós fizetésképtelenségének megállapítását megalapozza a módosított 1991. évi IL...

BH+ 2001.8.387 I. Az adós fizetésképtelenségének megállapítására és felszámolásának elrendelésére irányuló kérelem elbírálása során a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja elhatárolásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) és b) pont, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 1. §, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 87. § (1) bek.].
II. A megszűnt bankszámla ellen kibocsátott azonnali beszedési megbízás a végrehajtás eredménytelenségének igazolására nem alkalmas [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 29. § (2) bek. b) pont].
A hitelező az adós felszámolása iránti kérelmét 1998. október 18-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyben arra hivatkozva kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését, hogy az adós nem vitatott, jogerős adóhatósági határozaton alapuló 2.610.916,- Ft összegű tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem fizette meg. Mindez - a hitelező álláspontja szerint - az adós fizetésképtelenségének megállapítását megalapozza a módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján. Hivatkozott továbbá arra, hogy a jogerős adóhatósági határozaton alapuló követelés behajtása érdekében lefolytatott végrehajtási eljárás is eredménytelen volt, amely az adós fizetésképtelenségének megállapítását a megjelölt törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján ugyancsak megalapozza. A hitelező kérelméhez okirati bizonyítékokat csatolt.
Az adós az eljárás megszüntetését kérte. A felszámolás iránti kérelemre adott nyilatkozatában vitatta tartozásának fennállását. Arra hivatkozott, hogy az adóhatóság megállapításaival a közigazgatási eljárás során nem értett egyet, az adóhatóság megállapításai nem helytállóak; "egyes kérdésekben az adóhatóság trehány munkavégzése miatt tárgyi tévedéseket követett el". Álláspontja szerint a hitelező "a felügyeleti intézkedés iránti kérelmét nyilván további egyeztetés és a tények újabb vizsgálata nélkül, megalapozatlanul utasította el 1998. március 24-én és jogszabálysértő volt a közigazgatási határozat jogerőssé nyilvánítása is". Utalt arra, hogy az adós nevében P. Cs. ügyvezető a végrehajtási eljárás során felvett foglalási jegyzőkönyvet nem észrevétel nélkül írta alá. Észrevételében a határozat megállapításait és jogerőssé nyilvánítását kifogásolta. Állította, hogy az adós éppen a hitelező akadályozó tevékenysége miatt volt kénytelen gazdálkodó tevékenységét szüneteltetni.
Az elsőfokú bíróság 5. sorszámú végzésében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását mellőzte, és az eljárást megszüntette. Megállapította, hogy a felszámolási eljárással felmerült 40.000,- Ft eljárási illetéket az állam viseli. Végzésének indokolása szerint az adós fizetésképtelensége a módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban foglaltak alapján nem állapítható meg, mert az adós képviseletében P. Cs. a közigazgatási eljárás során vitatta az adós tartozásának fennállását, az adóellenőrzésről felvett jegyzőkönyvet nem kifogás nélkül írta alá, és a hitelező által megjelölt követelés tekintetében elismerő nyilatkozatot nem tett. Hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint a fizetésképtelenség megállapításának nincs helye, ha az adós korábban közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tett, azonban a hitelező követelését már a felszámolás iránti kérelemnek bírósághoz való benyújtása előtt vitatta. A jelen ügyben nincs olyan tartozás - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint -, amelyet az adós képviselője nem vitatott, "sőt a jegyzőkönyvből adódóan azt kell következtetni, hogy magát a tartozás tényét már a foglalási eljárás során is vitatta".
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását az adós fizetésképtelenségének megállapítását, felszámolásának elrendelését kérte. Állította és okirati bizonyítékokkal igazolta, hogy az adós terhére megállapított adótartozásra vonatkozó határozatok jogerőre emelkedtek. A jogerős határozat ellen az adós képviselője által benyújtott rendkívüli jogorvoslati kérelmet elutasították, felügyeleti intézkedés a jogerős adóhatározat ellen nem indult. A jogerős határozat alapján megindított végrehajtási eljárás pedig eredménytelen volt. Az adós bankszámlája ellen kibocsátott inkasszó nem járt sikerrel, mert a B. Bank Rt. a hitelező inkasszóját az adós számlájának megszűnése miatt visszautasította.
Az adós a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
Az adós ellen indított felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) alkalmazandó.
A többször módosított Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) nem vitatott, vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy
b) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt,
c) a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
A hitelező kérelmében az adós fizetésképtelenségét a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján egyaránt megállapítani kérte, a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi okra a hitelező nem hivatkozott.
Az idézett, a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározott fizetésképtelenségi okok lényegesen különbözőek.
Az a) pont szerinti fizetésképtelenség kimondásához elegendő, hogy az adós az általa elismert vagy pl. a hitelező által számára megküldött számla, vagy fizetési felszólítás szerinti tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlíti ki és azt - legkésőbb a hitelező kérelméről való bírósági értesítéséig - nem vitatja.
A b) pont esetében pedig szükséges a végrehajtható okirat alapján az egyedi végrehajtás eredménytelenségének igazolása is. Mindez azonban nem hozza a b) pont szerinti hitelezőt méltánytalanul hátrányos helyzetbe, mert az egységes bírói gyakorlat a végrehajtás eredménytelenségének vizsgálata körében megelégszik az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének igazolásával.
A hitelező a fellebbezéséhez csatolt okirati bizonyítékokkal igazolta, hogy az adós terhére megállapított adótartozásra vonatkozóan jogerős adóhatósági határozattal rendelkezik. Az 1997. szeptember 22-én meghozott, és 1997. november 5-én jogerőre emelkedett határozatra vonatkozóan az adóhivatal 1998. január 21-én az adós ügyvezetőjének igazolási kérelmét elutasította, majd az APEH Hatósági Főosztály Megyei Hatósági Osztálya elutasította a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet is. Miután az adós adótartozását illetően jogerős és végrehajtható hatósági határozat keletkezett, az azon alapuló hitelezői követelésre hivatkozva a felszámolási eljárás nem vehető igénybe az egyedi végrehajtás helyett, hanem csak a végrehajtás eredménytelenségének igazolása után van lehetőség a felszámolási eljárás megindítására.
A végrehajtás megkísérlésének szükségessége következik egyrészt a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 1. §-ában foglaltakból, miszerint a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján e törvény szerint kell végrehajtani. Másrészt az egyedi végrehajtás kötelező megkísérlését írja elő az adóhatóság számára az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) is a 87. §-ának (1) bekezdésében, amely szerint az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító, vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.
Az előbbi - az elsőfokú bíróság végzésének indokolásától eltérő - indokok alapján a jogerős hatósági határozaton alapuló adótartozás alapján adós fizetésképtelensége a többször módosított Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése a) pontja alapján nem állapítható meg, amelyet eltérő indokkal ugyan, de az elsőfokú bíróság is megállapított.
Ahhoz pedig, hogy az adós fizetésképtelensége a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapítható legyen, a hitelezőnek megfelelően igazolnia kellett volna, hogy az adóssal szemben a jogerős határozat alapján megindított végrehajtás eredménytelen volt. Ehhez az ítélkezési gyakorlat szerint elégséges lett volna annak igazolása, hogy az adós bankszámlája ellen kibocsátott azonnali beszedési megbízás sikertelen volt.
A hitelező fellebbezésében hivatkozott ugyan az inkasszó eredménytelenségére, azonban maga is elismerte, hogy a kibocsátott azonnali beszedési megbízás a B. Bank Rt.-től azért került visszautasításra, mert ott az adós bankszámlája megszűnt. Más bankszámlaszámra a hitelező inkasszót nem bocsátott ki. A megszűnt számla ellen kibocsátott inkasszó alapján pedig az azonnali beszedési megbízás kibocsátásával lefolytatott végrehajtás eredménytelenségét - a következetes ítélkezési gyakorlat szerint - megállapítani nem lehetett.
Nem bizonyította a hitelező azt sem, hogy az adós ellen a jogerős határozata alapján elrendelt végrehajtást szabályszerűen lefolytatták, és az eljárás befejezésekor az nyert megállapítást, hogy a végrehajtás eredménytelen.
Ezzel szemben a hitelező által az iratokhoz csatolt, 1998. január 10-én felvett foglalási jegyzőkönyv második oldalára vezetett feljegyzésből az a következtetés vonható le, hogy a hitelező a végrehajtási eljárást nem fejezte be. Erre enged következtetni a fellebbezés második oldal harmadik bekezdésében tett az a tájékoztatása is, mely szerint a végrehajtási eljárást a felügyeleti szerv döntéséig a végrehajtási osztály felfüggesztette.
A foglalási jegyzőkönyvre vezetett feljegyzés szerint a végrehajtó azt állapította meg, hogy az adósnak a Sz., K. út 5. szám alatt végrehajtható, lefoglalható ingó vagyona nem volt, ott az adós tevékenységet 1994. óta nem folytatott. Megállapította ugyanakkor a végrehajtó, hogy az adós jelenlegi "telephelye B., M. út 261. szám alatt van. Az illetékes APEH Igazgatóság megkeresésével az eljárást ott folytatom." Arra vonatkozóan viszont a hitelező semmilyen bizonyítékot nem nyújtott be és ilyenre nem is hivatkozott, hogy a végrehajtás folytatására a B., M. útján sor került-e, és ha igen milyen eredménnyel.
Nem nyilatkozott a hitelező arról sem, hogy - a tájékoztatása szerint - a felügyeleti szerv döntéséig felfüggesztett végrehajtási eljárás folytatásáról intézkedtek-e az adós kérelmének elutasítása után.
Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az adós fizetésképtelenségét a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján sem lehetett megállapítani - ezért eltérő indokkal ugyan - de helyes az elsőfokú bíróságnak az a döntése, amellyel a felszámolási eljárást megszüntette a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján. (Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy helyesen az eljárást soron kívül kellett volna megszüntetni.)
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését - indokolásának az előbbiek szerinti módosításával - helybenhagyta a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Fpk.VI.33.669/1998. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.