adozona.hu
BH+ 2001.7.353
BH+ 2001.7.353
Az egyesületi juttatás csak akkor adómentes, ha erre a szervezet önsegélyező feladatának teljesítése keretében kerül sor (1991. évi XCI. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan tartott ellenőrzése eredményeként a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: a régi SZJA törvény) 4. §-ának (1) bekezdése és 29. §-ának (1) bekezdése alapján határozatával 905.960,- Ft adóhiány megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes a K. Egyesülettől - a B. Kft. jelölése és az általa befizetett támogatás alapján - három alkalommal összese...
BH+ 2001.7.353 Az egyesületi juttatás csak akkor adómentes, ha erre a szervezet önsegélyező feladatának teljesítése keretében kerül sor (1991. évi XCI. tv. 7. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan tartott ellenőrzése eredményeként a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: a régi SZJA törvény) 4. §-ának (1) bekezdése és 29. §-ának (1) bekezdése alapján határozatával 905.960,- Ft adóhiány megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes a K. Egyesülettől - a B. Kft. jelölése és az általa befizetett támogatás alapján - három alkalommal összesen 2.059.527,- Ft egyesületi juttatásban részesült, amely után bevallási kötelezettségének nem tett eleget. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperest az SZJA törvény 7. § (1) bekezdésének 43. pontjában foglalt adómentesség nem illeti meg, mert nem egyesületi juttatást kapott, hanem a munkáltató általi közvetett kifizetést.A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Megállapította, hogy a felperes az egyesülettől felvett bevételének adómentességére vonatkozóan semminemű dokumentumot nem tudott bemutatni. Az egyesületi kifizetés nem minősül önsegélyezésnek, a régi SZJA törvény 3. §-ának 36. pontja szerinti adómentes egyesületi juttatásnak.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az adómentesség a régi SZJA törvényben előírt konjunktív feltételei közül az egyik nem valósult meg, mivel a felperes nem társadalombiztosítási ellátást kiegészítő juttatást kapott az egyesülettől; a kifizetés jogcímét bizonyítani nem tudta.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a régi SZJA törvény 3. §-ának 36. pontjában foglalt értelmező rendelkezés, valamint a 7. § (1) bekezdésének 3. és 43. pontjai együttes alkalmazásával helyesen jutott arra következtetésre, hogy az adómentesség feltételei nem állnak fenn; nem nyert bizonyítást, hogy az egyesületi juttatás ellátásokat kiegészítő juttatás címén nyert kifizetést. Az önadózó felperesnek rendelkeznie kellett volna olyan okirattal, vagy igazolással, amely adómentesség alapjául szolgál.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint az általa benyújtott kérelem alapján folyósított egyesületi juttatást a KESFLO, ezért jogosult volt adómentes jövedelemként feltüntetni a kapott összeget. Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezését okirati bizonyítékokkal is alátámasztotta - a társadalombiztosítási szerv igazolása rokkantsági nyugdíjának összegéről, egyesületi belépése előtti nyilatkozata -, a megyei bíróság elutasító döntésében nem adta indokát annak, hogy miért nem fogadta el a bizonyítékokat, illetőleg, hogy miért hagyta figyelmen kívül az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatra hivatkozását. E döntés értelmében az adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki az, hogy az adományozás valamifajta vagyoni előny érdekében történik. Ez támasztja alá a határozat II. pontja is, hogy az adókedvezmény csak valós adomány esetén vehető igénybe, amely esetében kimutatható.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az eljárt bíróságok a helyesen megállapított tényállásból, téves jogi következtetést vontak le az adómentesség kérdésében.
A régi SZJA törvény 7. § (1) bekezdésének 43. pontja alapján mentes az adó alól az önsegélyező egyesület által adott olyan pénzbeli, vagy természetbeni juttatás, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el.
A 3. § 36. pontja értelmében önsegélyező feladat ellátása: a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása.
A régi SZJA törvény idézett rendelkezései értelmében - összhangban a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyekben hozott, korábbi döntéseivel - az adómentesség megadásának két feltétele van, nevezetesen, hogy a befizetett összegeket költségként ne számolják el és az egyesületi juttatás önsegélyező feladatkörben történjen.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - szemben az alperessel és az eljárt bíróságokkal - a perbeli ügyben az adómentesség mindkét feltétele - az előbbi az alperes által sem vitatottan - megvalósult; a periratok alapján egyértelműen megállapítható az, hogy a K. Egyesület önsegélyező feladata ellátása keretében részesítette juttatásban, támogatásban a felperest, akit ezek összege után adómentesség illet meg.
Tévedett az alperes és a bíróságok is, amikor a rendelkezésre álló és nem vitatott tartalmú iratok - a kifizetés jogcímét is feltüntető egyesületi bevételi és kiadási pénztárbizonylatok, a felperesre vonatkozó társadalombiztosítási iratok, a felperes egyesületbe belépése előtti nyilatkozata, a támogatás iránti kérelme, jövedelmi viszonyai - alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az adómentesség egyik feltétele hiányzik, ezért a rendelkezésre álló adatokon túlmenően a tények további igazolását szükségtelenül követelték meg a felperestől.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú közigazgatási határozata is kiterjedően hatályon kívül helyezte. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.499/1998. sz.)