adozona.hu
BH+ 2001.7.342
BH+ 2001.7.342
Egyszerűsített felszámolási eljárás esetén a megállapított felszámolási díjnak a díj-kiegészítési számla terhére történő kiegészítése nem rendelhető el [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 59. § (1)-(3) bek., 60. § (4) bek., 2/2000. PJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező 1997. szeptember 18-án előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével - egyebek mellett - elrendelte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített felszámolás során történő megszüntetését, s az eljárás befejezését. Megállapította, hogy vagyon hiányában a hitelezői igényekre nincs fedezet. 300.000 forint + áfa összegben állapította meg a felszámoló díját, és annak 100.000 forintra történő kiegészítése tárgyában intézkedett oly mód...
BH+ 2001.7.342 Egyszerűsített felszámolási eljárás esetén a megállapított felszámolási díjnak a díj-kiegészítési számla terhére történő kiegészítése nem rendelhető el [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 59. § (1)-(3) bek., 60. § (4) bek., 2/2000. PJE].
A hitelező 1997. szeptember 18-án előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével - egyebek mellett - elrendelte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített felszámolás során történő megszüntetését, s az eljárás befejezését. Megállapította, hogy vagyon hiányában a hitelezői igényekre nincs fedezet. 300.000 forint + áfa összegben állapította meg a felszámoló díját, és annak 100.000 forintra történő kiegészítése tárgyában intézkedett oly módon, hogy a hitelezői nyilvántartásbavételi díj számláról 27.573 forint, a díjkiegészítési számláról 72.427 forint átutalását rendelte el a felszámoló részére. Az ezt meghaladó, 200.000 forint díj-kiegészítésre vonatkozó felszámolói kérelmet elutasította.A végzésnek a felszámolói díjra vonatkozó indokolása szerint a díj megállapítása a többször módosított 1991. évi IL. törvény 59. §-ának (1) bekezdése alapján történt. Külön törvényi felhatalmazás hiányában csak az 59. § (3) bekezdése szerinti 100.000 forintra történő kiegészítés rendelhető el.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, melyben kérte a végzés megváltoztatását és a felszámolói díj 300.000 forintra való kiegészítésének elrendelését. A fellebbezés indokolása szerint az egyszerűsített felszámolás keretében a minimális felszámolói díj 300.000 forint, ezt a megyei bíróság is megállapította, de részben megtagadta a kiegészítést. A felszámoló részére csak 100.000 forint kiutalását rendelte el, a további 200.000 forint díj-kiegészítésre vonatkozó felszámolói kérelmet elutasította. A felszámoló előadta: az 59. § (3) bekezdése valóban nem rendelkezik kifejezetten az egyszerűsített felszámolás esetében alkalmazható díj-kiegészítésről, azonban a véleménye az, hogy a díj megállapítása a díj kiutalását illető kötelezettséget is jelent. A megyei bíróság végzése a 300.000 forint díj megállapítása és a 100.000 forintra történő kiegészítés elrendelése miatt ellentmondásos is.
A hitelezők a fellebbezésre nem tettek észrevételt.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság 2/2000. PJE jogegységi határozata szerint egyszerűsített felszámolás esetében, amennyiben a hitelezők befizetéseiből, továbbá az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonából a felszámolót megillető díj nem, vagy csak részben egyenlíthető ki, a díj kifizetése illetve a különbözet kiegészítése a díjkiegészítési számla terhére nem rendelhető el.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 59. §-ának (2) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a díjkiegészítési számla képzése azoknak a felszámolóknak a díjából történik, akik az adós felszámolását az általános szabályok szerint folytatják le. A többször mód. Cstv. 59. §-ának (3) bekezdése a (2) bekezdéssel összhangban rendelkezik az 59. § (1) bekezdése szerint kiszámított díj hiányzó részének kiegészítése felől, és nem tartalmaz utalást az egyszerűsített felszámolási eljárásban közreműködő felszámoló 300.000 forintot el nem érő díjának kiegészítése tekintetében. A többször mód. Cstv. 60. §-ának (4) bekezdése értelmében a felszámolónak az 59. § (1) bekezdés szerint megállapított díját elsősorban a gazdasági hivatal által kezelt elkülönített számlán rendelkezésre álló összegből kell megfizetni. Ha az adós hitelezőinek befizetése kevesebb mint az 59. § (1) bekezdése alapján megállapítható díj, a felszámoló a különbözetet felszámolási költségként érvényesítheti. A többször mód. Cstv. 60. §-ának (5) bekezdése az 59. § (1) bekezdésére nem utal vissza, és nem tartalmaz szabályokat az egyszerűsített felszámolásban résztvevő felszámoló díjáról sem.
Az említett törvényi szabályokból egyértelműen adódik az a következtetés, hogy mivel a díjkiegészítési számla kizárólag az általános szabályok szerint lefolytatott felszámolási eljárásban eljáró felszámolók díjának egy részéből került létrehozásra, a díjkiegészítési számla terhére is csak az ilyen felszámolási eljárás alapján és csak e felszámolók javára lehet kifizetéseket teljesíteni.
Az adott ügyben tehát a felszámoló fellebbezése az egyszerűsített felszámolás során megállapított díjnak a díjkiegészítési számláról további 200.000 forinttal történő kiegészítése iránt nem megalapozott.
Az idézett jogegységi határozat alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor 72.427 forinttal a felszámoló díját a díj-kiegészítési számláról kiegészítette. A többször mód. Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 228. § (3) bekezdése azonban a részleges jogerőről rendelkezik. Ennek értelmében, ha a fellebbezésre jogosult a határozatnak csak valamely része, vagy valamely rendelkezése ellen él fellebbezéssel, a határozatnak a fellebbezéssel nem érintett része jogerőre emelkedik. Az elsőfokú határozat említett rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A Legfelsőbb Bíróságnak ezért a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezésre figyelemmel - mely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg -, nem volt jogszabályi lehetősége e rendelkezés felülbírálatára.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintve, fellebbezett rendelkezését a Pp. 259. §-ának alkalmazásával, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.33.567/1998. sz.)