adozona.hu
BH+ 2001.6.296
BH+ 2001.6.296
Ha az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási törvénynek azt a rendelkezését, amelyre a társadalombiztosítás szerve az igénylő kérelmének elutasítását alapította, a határozat időpontjára is kiható visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, megszűnt e szerv korábbi, a megsemmisített jogszabályra történt hivatkozásának jogalapja [42/1997. (VII. 1.) AB hat.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. november 12-én előnyugdíj megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet az alperesnél. Az alperes a határozatával a felperes részére 1961. október 2-től 1996. november 12-ig 30 év 334 nap szolgálati időt, korkedvezményre jogosító időként 8 év 211 nap szolgálati időt, valamint 22.995 forint havi átlagkereset figyelembevétele alapján 15 637 forint nyugdíjat állapított meg. Ezt a határozatot utóbb akként módosította, hogy 1961. október 2-től 1996. november 12-ig 31 év 334 nap szo...
BH+ 2001.6.296 Ha az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási törvénynek azt a rendelkezését, amelyre a társadalombiztosítás szerve az igénylő kérelmének elutasítását alapította, a határozat időpontjára is kiható visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, megszűnt e szerv korábbi, a megsemmisített jogszabályra történt hivatkozásának jogalapja [42/1997. (VII. 1.) AB hat.].
A felperes 1996. november 12-én előnyugdíj megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet az alperesnél. Az alperes a határozatával a felperes részére 1961. október 2-től 1996. november 12-ig 30 év 334 nap szolgálati időt, korkedvezményre jogosító időként 8 év 211 nap szolgálati időt, valamint 22.995 forint havi átlagkereset figyelembevétele alapján 15 637 forint nyugdíjat állapított meg. Ezt a határozatot utóbb akként módosította, hogy 1961. október 2-től 1996. november 12-ig 31 év 334 nap szolgálati időt, korkedvezményre jogosító szolgálati időként pedig 8 év 211 napot állapított meg. Az O. T. Kft.-nél fennállt tagsági viszonyt nem számította be, minthogy a kft.-nek a Folyószámla Osztályon járuléktartozása mutatkozott.A felperesnek e határozat ellen benyújtott fellebbezése alapján az alperes a korábbi határozatának indokolását akként módosította, hogy az 1997. évi LXXXI. törvény 38. §-a (2) bekezdésének értelmében nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a társas vállalkozás tagja esetében azt az időtartamot, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.
A felperes a másodfokú határozat ellen előterjesztett keresetében kérte a sérelmezett határozat megváltoztatását.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott az 1975. évi II. törvény 54. §-ának (5) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság 42/1997. (VII. 1.) AB határozatára, amely 1996. január 1-jéig visszamenőleg megsemmisítette az említett törvény 54. §-ának (5) bekezdését. Az Alkotmánybíróság határozatára tekintettel ugyan megváltoztatta a másodfokú határozat indokolását, de azt hatályában fenntartotta. Evonatkozásban hivatkozott az 1997. évi LXXXI. tv. 38. §-a (2) bekezdésének b) pontjára és 102. §-ára.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes az 1991. június 8-tól 1993. október 31-ig terjedő időben további 877 nap szolgálati időt szerzett, és ezzel az összes szolgálati ideje 34 év 126 nap.
Ítélete indokolásának lényege szerint a kft.-t a bíróság végzésével megszüntette és a felszámolót csak 31.000 forint megfizetésére kötelezte az alperes részére. A felperes eleget tett a járulékfizetési kötelezettségének, a 31 000 forint nem azonos az 1997. évi LXXX. törvény 4. §-a (1) bekezdésében meghatározott járulék fogalmával. Az Alkotmánybíróság 42/1997. (VII. 1.) AB határozata visszamenőleges hatállyal semmisítette meg az 1975. évi II. törvény 54. §-ának (5) bekezdését. Az 1997. évi LXXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése 1998. január 1-jén lépett hatályba, úgyszintén az 1997. évi LXXX. törvény 4. §-ának (1) bekezdése, ezért az 1996. január 1-je és az 1998. január 1-je közötti időtartam vonatkozásában - figyelemmel az Alkotmánybíróság határozatára - joghézag mutatkozik.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az 1997. évi LXXX. törvény 4. §-ának 1. pontja a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékot azonosítja a társadalombiztosítási járulék fogalmával, ezért az Egészségbiztosítási Pénztár által igazolt társadalombiztosítási járuléktartozás kizárja a beszámítást. Ezzel összefüggésben hivatkozott az 1997. évi LXXXI. törvény 38. §-a (2) bekezdésének b) pontjára és 102. §-ára. A törvény 38. §-ában említett nyugdíjbiztosítási járuléktartozás meglétét annak ellenére nem tudja kizárni, hogy az egyéni járulékként fizetett nyugdíjjárulék tartozás kiegyenlítésre került.
A másodfokú bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a felperes keresetét.
Az ítélete indokolásában egyrészt hivatkozott az 1975. évi II. tv. 54. §-ának (5) bekezdésére, amelyet az Alkotmánybíróság 1996. január 1-jei hatállyal megsemmisített, másrészt az 1997. évi LXXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdésére és 102. §-ára. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perben az 1997. évi LXXXI. törvény 102. §-át kell alkalmazni, figyelembe véve a 38. § (2) bekezdését. Ezért jogszerűnek ítélte a közigazgatási határozatokat és változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Előadta, hogy az 1997. évi LXXX. törvény 4. §-ának (1) bekezdése 1998. január 1-jén lépett hatályba, ezért az első fokú bíróság az Alkotmánybíróság határozata alapján helytállóan állapította meg, hogy 1996. január 1-je és 1998. január 1-je közötti időben joghézag van. Az alperes folyószámláján mutatkozó 319.281 forint tartozásból kitűnik, hogy a kft. fizetett, de ebből előbb a késedelmi pótlék, az egyéni járulékok kerültek kiegyenlítésre és csak a fennmaradó tartozás a társadalombiztosítási járulék [1975. évi II. tv. 105/C. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a felszámolás alatt álló gazdasági társaságra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 57. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint a felszámolás körébe tartozó vagyonból a tartozásokat meghatározott sorrendben kell kielégíteni. A törvény előbb sorolja fel a társadalombiztosítási tartozásokat és ezt követően a késedelmi pótlék összegét. A felszámolási eljárás során 260.000 forint kiegyenlítésre került, ezért a fennmaradó összeg nem azonos a társadalombiztosítási járulék összegével. A felperes eleget tett a járulékfizetési kötelezettségének, miután a felszámoló által 31.000 forintban meghatározott egyéni járulékként fizetett nyugdíjjárulék is kiegyenlítésre került. Erre tekintettel kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az alperes az 1997. január 1-jén, illetve az 1997. május 7-én hozott módosító elsőfokú határozataival állapította meg a felperes előnyugdíját és korkedvezményes nyugdíját. Az 1975. évi II. törvény 54. §-ának (5) bekezdése alapján nem számította be a felperesnek az O. T. Kft.-nél fennállt tagsági viszonyát, mert a kft.-nek a Folyószámla Osztályon járuléktartozása mutatkozott. Az elsőfokú határozatot a fellebbezés folytán hozott másodfokú határozat 1997. június 20-án azonos indokkal helybenhagyta.
Az 1975. évi II. törvény 54. §-ának (5) bekezdését azonban az Alkotmánybíróság a 42/1997. (VII. 1.) AB határozatával visszamenőleg, 1996. január 1-jei hatállyal megsemmisítette.
A másodfokú bíróság tévesen hivatkozik az 1997. évi LXXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdésére az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásánál. Az Alkotmánybíróság ugyanis azt a jogszabályt semmisítette meg, amelyre az alperes a határozatait - annak idején helytállóan - alapította, ennélfogva az alperesnek arra történt hivatkozásának jogalapja megszűnt. Az 1997. évi LXXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése sem volt a perben alkalmazható, mert ez a törvény 1997. július 25-én történt kihirdetése napján lépett hatályba.
Az alperes határozatainak meghozatalakor tehát nem volt olyan szabály, amely korlátozta volna a kérdéses tagsági idő beszámítását.
Erre figyelemmel a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A felperes pernyertes lett, ezért az alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos költségének megfizetésére.
A felperes a felülvizsgálati kérelmén tévedésből 8000 forint illetéket rótt le. Ezt az illetékhivataltól visszaigényelheti.
(Legf. Bír. Kfv. XI/b. 28.558/1999. sz.)